ELSŐ RÉSZ: EGY NAGYON KÜLÖNÖS VERSENY!

3. Fejezet

Fordította: Saiya-jin Powaaa; Lektorálta: HomolaGábor

Míg Piccolo és Dende beszélgettek, hirtelen három Ki-t érzékeltek, melyek közeledtek a palotához. Nem mások voltak, mint Goku és Uub, valamint Goku unokája, Pan. Megérkezésükkor Pan láthatóan boldog volt, hogy nagyapjával utazhat. Uub-ot viszont nyomasztotta, hogy egy ilyen szent helyen találta magát. Goku a két namek-hoz fordult.

– Vegita nincs még itt?

– Nincs, ti vagytok az elsők. – válaszolt Piccolo, mosollyal az arcán. – Ismét meg szándékozol vele küzdeni?

– Reménykedem benne... – mondta Goku ragyogó szemmel.

– Helló! – kiáltotta Pan, mikor a két namek közelében földet ért.

Piccolo és Dende, meglepődve a gyermek lelkes udvariasságán, szinte félénken válaszolt a köszöntésre. Uub lágy és tisztelettudó hangon köszöntötte őket, mélyen meghajolva. Izgatott volt, hogy szemtől-szemben állhat a Föld Istenével.

– Helló Kami-sama... Helló, Mr. Piccolo. – szólt Uub félénken.

A fiatalabb generáció, úgy tűnik, nagy tisztelettel bánik az idősebbekkel... Ami Goku-tól nagyon távol állt. A barátok soha nincsenek túl messze, és rendszeresen találkoznak. Goku-nak nem volt ideje holmi köszöntésekre! Dende a két fiatal harcoshoz fordult.

– Ti is harcoltok? – kérdezte.

– N-nem! – válaszolt Uub sietve, pánikra utaló hangon. – Csak nézőnek jöttem.

– Én is! – mondta Pan kicsit nagyobb izgalommal. – Már nagyon várom!

Hirtelen felbukkant egy alak a magasban... Vegita megérkezett a palotába, és azonnal Goku felé indult.

– Készen állsz a vereségre? – gúnyolódott Vegita.

– Áh, szép! Az lenne ám a nagy meglepetés! – válaszolt Goku. – Kezdhetjük?

– Nem. – válaszolt Vegita. – Jobban örülnék, ha itt lenne a fiad.

– A fiam? Gohan-ra gondolsz?

– Egyértelmű, Kakarotto! – mordult fel Vegita ingerülten.

– De miért?

– Ne akadékoskodj! Teleportálj hozzá, és hozd ide, azonnal!

– Ööö... Rendben. – mondta Goku. – Meglátom, mit tehetek...

Eztán Goku két ujjával a homlokához ért, majd eltűnt... Pár perc múlva visszatért Gohan-nal együtt, akin a munkaruhája volt.

– Apa! – kiáltott fel Pan örömmel, hogy láthatja apját.

– Pan? – Gohant meglepte, hogy itt látja a lányát. – Itt vagy te is??

– A Lélek és Idő Szobája valószínűleg nem használható öt ember számára. – jegyezte meg Piccolo.

– Tudjuk, de emiatt ne aggódj. – így Goku.

Vegita minden habozás nélkül, sietve elhaladt a csoport mellett, igencsak nyugtalanná téve Gohant.

– Hogy? Vegita? Te mit keresel itt?! – csattant fel Gohan.

– Jobb szeretném, ha nem lenne közönségük. – mondta Dende. – Amikor a Speciális Szobában harcolnak, a küzdelmük számunka csak pár másodpercnek tűnik...

Piccolo meglepődött ezen a megjegyzésen.

– Mégis mi a különbség? – kérdezte.

– Annyira hatalmas az erejük, hogy mindig attól félek, elpusztítják a szobát.

– Biztosra veszem, hogy megbízhatunk bennük. – mondta Piccolo. – Mellesleg, ezúttal Gohan is velük van. Tudom, hogy ő nem engedné, hogy ilyesmi történjen.

A tizenegy éves Uub-ot és az öt éves Pan-t lenyűgözte, ami a szemük elé tárult. Az Univerzum legnagyobb harcosai közül kettő a szemük láttára küzd meg egymással második szintű Szuper harcosként. Uub már a Nagy tornán való találkozásuk óta tisztában volt azzal, hogy Goku erős, de ekkora szintű erőt mutatni még nem látta soha.

– Hogy várhatja el tőlem Goku-sensei, hogy egyszer majd én legyek az utódja?

Gondolta magában.

Mellette Pan nagyon izgatott volt. Már ő is szeretett harcolni, és gyakran gondolt vissza legelső szereplésére a Nagy tornán. Az aranyló aurák, a tűzgömbök, és a csapások robaja lenyűgözte őt. Csapkodott az öklével, gyakran felszökkent, hogy jobban ösztönözze nagyapját. Gohan, az utolsó néző halkan ült a bejárat lépcsőjénél, és nézte a harcot. Már értette, miért kérte Goku és Vegita a Lélek és Idő Szobájának felfejlesztését: a Föld hatalmas károkat szenvedett pár éve Vegita és Goku küzdelmétől.

– Rengeteget fejlődtek. – mondta magában. – Egészen elképesztő.

A küzdelem eltartott egy ideig. Egy idő után Vegita felülkerekedett, és több ütést vitt be, mint amennyit kapott. Goku energiát vesztett, Vegeta pedig kivédett egy tűzlabdát minden rezdülés nélkül.

– Vegita-t elárasztja az energia. – mondta Gohan. – De ha apa veszít, annak az oka csak a...

Vegeta visszaváltozott első szintű Szuperharcossá, és Goku szemébe nézett.

– Ne alacsonyíts le, Kakarotto! Egyértelmű, hogy visszafogod magad!

– Átváltozhatnék harmadik szintű Szuperharcossá, azt hiszem. – válaszolt Goku, – De legutóbb, mikor használtam, a harc túl hamar véget ért. Egyáltalán nem volt se érdekes, se szórakoztató. Egyébként, ennyi idő elteltével, nem kellett volna neked is elérned azt a szintet?

Vegita, akinek a harctól tépett volt a ruhája, karba tette a kezeit.

– A harmadik szint használhatatlan. Valami sokkal jobbat akarok tenni. De ha visszafogod magad, nem tudom megcsinálni.

– Mi lehet a hosszú hajnál és a csupasz szemöldöknél jobb? – kérdezte Goku viccelődve.

– Túl sok energiát használ el. – mondta Vegita. – Erős, de túlságosan korlátozott. Jobb megoldást kell találnunk.

– De ahhoz, hogy túlszárnyald a hármas szintet, nem kéne előbb elsajátítanod? – kérdezte Goku kétkedve.

– Talán. – mondta Vegita. – De van itt a szobában valaki, aki erősebb a harmadik szintnél... Méghozzá bármi nemű átváltozás nélkül.

Hirtelen megálltak, majd a két csillagharcos Gohan felé fordult. Uub és Pan, akik mindketten Gohan mellett voltak, szintén elkezdték őt bámulni. Ez kicsit kényelmetlen érzés volt Gohan-nak, és hirtelen nehéznek érezte magát.

– Ez az ajtó az egyetlen kiút, Gohan. – mondta Vegita hirtelen, Gohan felé kitartva a karját. – Jobban teszed, ha megóvod.

– Vegita, te meg mit csinálsz!? – kérdezte Goku, miközben Vegita folytatta az erőgyűjtést.

Vegita átváltozott második szintű Szuperharcossá, majd egy energialabdát kezdett formálni a kezeivel.

– Pan! – ordította Gohan. – Gyorsan, tűnj el az útból!

Most először látta Pan ennyire komolynak az apját, ezelőtt még soha.

– Gohan! – ordított Goku.

– Támadás... ! – fejezte be Vegita.

A csóva Gohan kezének csapódott, aki ekkor felkiáltott, körbevéve magát egy szinte áttetsző, fehér aurával. Gohant hátra kellett volna löknie a támadásnak a puszta erejénél fogva, ám nem a lábaival támaszkodott, hanem lebegni kezdett, hogy azon a ponton maradjon. A szemüvege darabokra tört, az inge pedig szétszakadt a teste

körül.

A talaj remegett amint a támadás hulláma két kört tett a szobában, majd egy fényrobbanás töltötte be a teret. A csapás ereje ellenére Gohan hatásosan hárította azt. Eltekintve a robbanás helyén lévő két rakás törmeléktől, nem volt más kár, a füst pedig elillant Gohan sértetlen kezeiről.

Meg sem sérült a támadástól; nem volt vér, sőt, egy szimpla karcolás sem rajta.

– Érted már, Kakarotto? Erről az erőről beszéltem. – mondta kimerülten Vegita, akinek a haja ismét fekete lett.

– Vegita! Te...Te... – Gohan nem találta a megfelelő szavakat. Hezitált a színtiszta harag és meglepettség között Vegita irányába. – Ezért kérted, hogy jöjjek ide!? – kérdezte.

– Ne légy ennyire nyápic. – válaszolt Vegita, figyelembe se véve a kérdést. – Piccolo meg tudja javítani a ruházatodat, ha majd visszatértünk.

Vegita odament és rátette egyik kezét Gohan vállára, a fél-csillagharcos legnagyobb meghökkenésére.

– Már tíz éve erről álmodok. – mondta Vegita. – Ne légy rám dühös.

– De Gohan-ban van az Istenek ereje. – szólt Goku, odasétálva hozzájuk. – Az erejének semmi köze az edzéshez.

– Félbehagyjuk a harcot. – mondta Vegita, belevágva Goku mondandójába. – Soha nem fogok erősebb ellenfelet találni, így magamnak kell megtalálnom a kérdésre a választ.

Mihelyst visszatértek a palotába, Vegita készen állt rá, hogy elrepüljön. Gohan utána futott, elhaladva Piccolo és Dende mellett, akik mindketten meglepődtek, hogy szakadt ruhában látják őt.

– Várj, Vegita! – kiáltott Gohan. – Miért csináltad ezt? Néha eltűnődöm azon, mi zajlik a fejedben!

Vegita megfordult, és úgy nézett Gohan-ra, mintha a válasz magától értetődő lenne.

– Azon dolgozol, hogy tágítsd az elméd, hogy megtudd, miért repkednek az atomok, meg miért nem, – válaszolt Vegita. – Én azon vagyok, hogy kitoljam a csillagharcos határait.

Vegita távozni készült, mikor Gohan megállította őt vállára téve egyik kezét, meglepve a herceget. Vegita visszanézett Gohan-ra, kinek ábrázata sokkal komolyabbá vált.

– Vegita. – mondta Gohan. – Ha még egyszer ilyet teszel a lányom közelében, esküszöm, hogy megöllek...

– Értettem. – válaszolt a herceg mosollyal az arcán.

Vegita eztán elrepült, s hamar elillant a horizontról. Gohan nézte, amint eltűnik, lenyugodott, majd megfordult.

– Röpködnek…meg nem? – mormolta magában elgondolkozva.

– Apa! – mondta Pan, aki mögüle került elő, és megragadta apja kezét. – Nem is tudtam, hogy ennyire erős vagy!

– Pan... Nem sérültél meg, ugye? – kérdezte Gohan komoly aggodalommal.

– Dehogy! – válaszolt. – Megállítottad az egész csapást! Jól vagyok!

Pan ekkor nagyon büszke volt az apjára. Széles mosolya és csodálkozó szemei kellőképp kifejezték, mit gondol róla. Goku és Uub kiértek a palotába, majd csatlakoztak Gohan-hoz és Pan-hoz.

– Son Gohan...Micsoda erő! – dörrent fel Uub. – Még soha sem láttam harc közben!

– Ja, Gohan nem szeret harcolni. – mondta Goku. – Büszke vagyok az erejére, de nem igazán edzett a Cell elleni küzdelem óta...igazán kár.

– Ő... Erősebb nálad? – kérdezte Uub.

– Tíz évvel ezelőtt az volt. – felelte Goku. – Azóta Vegita és én minden nap keményen edzünk. Uub, nem láttad még az igazi erőmet, de Gohan-ét sem... De látom, hogy egy nap olyan erőssé válsz majd, mint!

– De... – kezdte el Uub. – Amikor látom milyen erősek vagytok ti hárman, egyszerűen nem tudom, hogy én...

– Bíznod kell az erődben, Uub. – mondta Goku. – Tíz éven belül mindnyájunknál erősebbé válhatnál!

Uub nem bízott magában annyira, mint mestere benne, de kész volt mindent beleadni, hogy erősebbé váljon.

– Gyere ide, Gohan. – mondta Piccolo. – Rendbe teszem a ruhádat.

– Kösz Piccolo. – reagált rá Gohan.

– Gohan... – mondta Goku amint Gohan mellé ért. – Ne légy dühös Vegita-ra.

– Megpróbálom, apa. Csak dühít, hogy veszélynek tette ki Pan-t .

– Ne már! – válaszolt Goku. – Mókás volt, és senki sem sérült meg!

– Nagyapának igaza van! – mondta Pan.

– Igazán lenyűgöző volt, Mr. Gohan! – mondta Uub felbátorodva.

– Oké... – felelt Gohan. – Csak felejtsük el ezt.

Gohan lecsillapodva repült el a palotából, ám a képet, melyen Pan veszélyben van, még mindig nem verte ki a fejéből. "Légy átkozott, Vegita ..." mormolta magában.

Pan, aki (most először) nagyobb érdeklődést kezdett mutatni apja iránt, mint nagyapja iránt, mögötte repült, hogy együtt térjenek haza…