MÁSODIK RÉSZ: SOK RÉGI ELLENSÉG VAN ITT!

10. Fejezet

Fordította: Saiya-jin Powaaa; Lektorálta: HomolaGábor

– Dögunalom...

Bra tudta, hogyan üsse el az időt. Azt hitte, hogy egy ilyen rendezvényre eljönni jó móka lehet... Micsoda tévedés. Az első pár harc fájóan unalmas volt. A közönség nyíltad egyetértett, fújólást lehetett hallani minden szegletből. Nem segített a helyzeten, hogy a következő meccset lassacskán bejelentették. A szervezők minden bizonnyal egymás közt társalogtak... Elveszve a gondolataiban, Bra nehezen vette észre, hogy Pan megpróbálta őt felvidítani.

– Jobban érdekelne, ha a bátyád vagy az apád harcolna, ugye?

– Nem tudom. – válaszolt egyszerűen a lila hajú lány.

Bra sosem volt közeli barátságban Pan-nal... Valójában ritkán látták egymást; csak alkalmakkor, mint ez, vagy a Capsule Vállalat összejövetelein... Sokat játszottak együtt életük egy bizonyos szakaszán, de érdeklődésük hamar alábbhagyott. Egyikük harcolni akart, a másik a divatot részesítette előnyben.

Emiatt Bra mindig is éretlennek találta Pan viselkedését és gondolkodásmódját. Úgy vélte, hogy még a fizikai különbségeik is meghatározták a gondolkodásukat. Bra, aki csupán két évvel idősebb Pan-nál, inkább magas és jó küllemű. Pan arányai leginkább egy tízévesének feleltek meg (Bulma szerint). Sőt, úgy kezelte azt a tényt, hogy nem volt „vékony”, mint kifogást, miszerint „a harc nem összeegyeztethető a feminizmussal”.

– Mi több, ha megnézed az anyját, Videl-t...

– Hé, figyelsz te rám?

– Ja, ja, figyelek, Pan. – válaszolta Bra. – Csak elvesztem a gondolataimban.

– Azaz nem figyeltél!

– Ööö...

Bra elvörösödött. Már vagy húsz perce tartott ez a koránt sem érdekes társalgás. Elég volt belőle!

– Megyek, körülnézek... Jössz? – kérdezte Bra, inkább udvariasságból, mint sem ténylegesen akarva fiatal társaságát.

– Kizárt. – válaszolta a kicsi lányka, és felugrott az ülőhelyre. – A harc bármelyik pillanatban folytatódhat. Csatlakozok anyuhoz.

Néha Videl-nek meglátogathatta volna a Brief családot. Ez inkább tűnt olybá, mintha a két lányt kényszerítették volna, hogy beszéljenek, mintsem, hogy valódi társalgás zajlott volna köztük. El kell ismerni, Videl és lánya sokkal jobbak voltak a harc terén, mint a trécselésben!

Szerencsére Gohan visszatért testvéréhez és apjához. Videl a férjét keresni jött, aki megállt, várva, hogy két családtagja is csatlakozzon a társasághoz.

– Ugyanaz, mint harminc évvel ezelőtt. – válaszolta Gohan. – Nem vagyok benne biztos, hogy megtudtam róla bármit is.

– De ugye erősebb vagy nála? – kérdezte Pan, aki épp akkor csatlakozott szüleihez.

– Persze, sima ügy. – válaszolta apja, gyengéden megveregetve lánya fejét.

A közelben Goku, Vegita és Piccolo felelevenítették szóról-szóra a Cell-lel történt beszélgetést, míg Goten elhagyta a helyet Trunks-szal.

– Szerintem gúnyolódik rajtunk. – mondta karba tett kézzel a Csillagharcosok Hercege, miután riválisa befejezte mondandóját.

– Minden bizonnyal, – válaszolta Piccolo. – ez egy trükkös helyzet, ne feledjétek. Lehet, hogy egy szava sem igaz.

– Szerettem volna többet megtudni róla. – panaszkodott Goku.

– Nem elég neked, hogy itt van Broly? – vágott vissza a nameki, szintén karba tett kezekkel.

– Lehet, hogy jégbe fagyva marad... – válaszolt Vegita, kissé reménykedve az igazában.

– Ha már témánál vagyunk, – mondta Piccolo, meg sem hallván egykori ellensége szavait – beszélni akarok a szervezőkkel. Aggodalommal tölt el...

– Azt hiszed, tudsz bármit is tenni ez ügyben? Te? – válaszolt Vegita, meglepetten, csekély megvetéssel a hangjában.

– Meglátjuk.

Aztán további szó nélkül, Piccolo az 20-as Univerzum páholyához repült, ahol néhány varga és nameki bőszen felügyelte a Broly-t fogva tartó jégtömböt.

Gohan közeledett apja és Vegita felé, Pan és Videl nélkül, akik épp beszélgettek (Pan azt ecsetelte anyjának, hogyan fogja megnyerni az első meccsét).

– Hol van Piccolo? – kérdezte Goku idősebbik fia.

– A vargákkal beszél Broly-val kapcsolatban. – válaszolta apja könnyedén.

– Oh... egyébként mit gondolsz ezekről a vargákról? – kérdezte Gohan.

– Még mindig nem bízom bennük. – vágta rá Vegita gyorsan.

– Én, a magam részéről kedvelem őket. – válaszolta Goku. – Nekik köszönhető, hogy részt vehetünk ezen a nagyszerű tornán!

– Nekem nem tetszik, hogy ennyi szörnyet összegyűjtöttek. – jelentette ki Gohan, egyúttal egyetértve Vegita-val. – Ez mindenképp rossz ötlet volt részükről.

– Túl aggodalmaskodó vagy, Gohan. – mondta apja, feléje mutatva. – Ez nem te vagy. Van itt egyáltalán bárki is, aki veszélyt jelenthet ránk nézve? Az a 16-os Univerzum látszólag megegyezik velünk... Ha bármi rossz történik, biztos vagyok benne, hogy a jó felülkerekedik rajta

– Remélem. – mondta simán Gohan, fejét Pan felé fordítva.

Goku fia vállára tette a kezét.

– Ne aggódj emiatt. De tudod, ha ennyire tartasz valamitől, még mindig benevezhetsz... – próbálta még egyszer meggyőzni fiát Goku.

– Oh kérlek, csak hagyd már ezt, apa!

– Csak viccelek, csak viccelek! – Goku nevetett, mialatt pár lépést hátrált. – Hé, hol van Uub?

Tanítványa után kutatva, a tanár megtalálta őt a 15-ös Univerzum helye mögött. Kocogott...

– Nos ... legalább ő komoly. – szólt hozzá a dologhoz Goku.

– Meglep? – kérdezte Gohan. – A te tanítványod.

– Biztos, hogy jó tanár vagyok! – viccelődött Goku. – Hmmm...15-ös Univerzum. Ez azé az „Icicle” nevű fazon helye, nem?

– A neve I'K'L, Kakarotto. I'K'L, – sóhajtozott Vegita bosszúsan.

– De, valóban, – Vegita folytatta. – Újszülött harcol egy viadalon. – gúnyolódott, fejét a 15-ös páholy felé fordítva.

– Ez a verseny egyre furcsább, – mondta Gohan.

– Nagyon erős lehet majd, miután megszületik! – reménykedett Goku jókedvűen.

– Hmph, lehetetlen! – kötekedett Vegeta. – Tudhatnád, hogy születésekor még Broly is csak 10,000 egység volt!

– Oh, – mondta Goku, kissé kiábrándulva riválisa szavait hallva. – Soha nem mondtad nekünk...

– Akarsz beszélni azzal a férfival? Ööö...nővel? Akarom mondani... akármivel? – ajánlotta fel Gohan.

– Nem árthat. – reagált Goku.

– Nos, megyek én is. – mondta Gohan, elindulva.

Mialatt Gohan elhagyta a helyét, hallhatta Goku-t és Vegita-t beszélgetni arról, hogy mit kívánnának, ha egyikük megnyerné a tornát. Szerette volna még hallgatni őket, de Videl megállította, és megkérdezte, hova indult.

– Menni akarok beszélni I'K'L-lel. Illetve, I'K'L anyjával.

– Mehetek veled?

– Persze.

Gohan és felesége együtt mentek a páholyukat határoló fal irányába, ahol Trunks és Goten állt és beszélgetett a különféle univerzumokról, és valamennyihez hozzáfűzték saját gondolataikat.

– Hát ti mit csináltok? – kérdezte Gohan, amint átugrotta az alacsony falat.

– Prognózist állítunk fel. – válaszolta öccse. – Próbáljuk rangsorolni az összes harcost.

Gohan meglepődött, hogy testvére egyáltalán tudta a „prognózis” szó jelentését.

– Nos, mire jutottatok eddig? – kérdezte, miközben udvariasan átsegítette feleségét a falon.

– Gotenks természetesen király lesz! – mondta együtt a két fiatal harcos.

– Akkor mit kívánnátok? – ezúttal Videl kérdezett, még mindig férje karjába kapaszkodva.

– Hmm. Ez jó kérdés. – válaszolta Trunks. – Goten, neked van bármi ötleted?

– Nem igazán... válaszolta legjobb barátja. – Még nem is gondolkodtam rajta eddig...

– Akkor itt hagyunk titeket, gondolkozzatok!

Gohan és Videl folytatta útját, hagyva Trunks-ot és Goten-t gondolkodni, mint ahogy Vegita-nál és Goku-nál tették.

– Folytatjuk a nagy utazásunkat? – kérdezte Gohan neje.

– Igen, persze.

Kéz a kézben, Gohan és felsége lassan sétáltak úti céljuk irányába. Megvitattak minden univerzumot, amivel találkoztak útjuk során, a 19-essel kezdve. A 2-es Univerzum helyén áthaladva, amelynek minden harcosa hiányzott, elhaladtak Uub mellett. Megállás nélkül hajolgatott, és a két szerelmes bátorító gesztust tett irányába. A 3-as, 4-es, 5-ös és a 12-es Univerzumok olyan üresnek tűntek...

Gohan minden, számára ismerős univerzumról véleményt mondott. Mikor a 14-es Univerzumot elhagyták, összefutottak Bra-val, aki unottnak tűnt, mint mindig, és épp a másik irányba sétált. Nem szóltak egymáshoz, de mind észrevették a szégyellős mosolyt, amit Uub Bra felé mutatott, míg újra útjukba került kocogás közben.

Miután Uub elhagyta őket, Videl sokat mondó mosolyt vett észre Bra arcán. Vegita lánya félre nézett, és folytatta útját. Mialatt Gohan és Videl végül megérkeztek a 15-ös páholyhoz, Videl azon tűnődött, vajon van-e valami szikra Ubb és Bra között.

– Fiatalok... – kezdett bele mondandójába Gohan. – Bra igencsak csinos, nem lepne meg.

– De Bra-t inkább a divat hozza lázba... Uub-ot pedig a harc.

– Talán lehet, hogy érdeklik az erős harcosok? Szerintem nehéz lenne nála erősebbet találni.

Kissé erősebben átkarolva a karját, férjéhez bújt.

– Ez rám emlékeztet... Húsz évvel ezelőttre...

Gohan és Videl épp a 15-ös Univerzum páholyán kívül álltak meg. Míg I'K'L anyja őket nézte, Gohan karjaiba vette Videlt. Tekintetük találkozott, mintha beszélnének egymással... Végül mindketten csókra nyújtották ajkukat; csókra, olyan tündéri szenvedéllyel, mint ami csöppet sem hagyott volna alább húsz éve. Néhány pillanat múlva, miután úgy tűnt, kettejükön kívül senki nincs az univerzumban, Videl hirtelen zavarban érezte magát.

– Minket bámul...

Ajkaik eltávolodtak, így férje el tudta fordítani a fejét, hogy odanézzen. Arra fordult, és látta a 15-ös Univerzumbeli nőt.

– Hello! – mondta Gohan, felemelve kezét, hogy üdvözölje.

A nő nem válaszolt vagy mozdult, de tekintete ridegebbé vált.

– Nem tudsz beszélni? – próbált Gohan újra kapcsolatot létesíteni.

– Természetesen tudok beszélni! – válaszolt a nő kimérten.

Nagyon feldúltnak tűnt.

– Ha az én I'K'L-em megszületett volna, – folytatta – akkor nem akarnál beszélni velem! Megismernéd a gyermekem erejét, és reszketnél!

– Hm... Egy kisbaba nem lehet olyan erős, - állapította meg okkal Videl.

– Nem tűrök el ilyesfajta zagyvaságokat egy ilyen lapos mellű asszonyságtól. – válaszolta a nő.

– Hogy én, lapos!? – mondta Videl hevesen, karjait maga mellé kinyújtva, ökleit megszorítva, fejét sértődötten előre döntve. – Legalább az én mellem nem lóg a hasamra! – csattant fel.

– Semmit se tudsz a valódi szépségről. – válaszolta a nő szimplán.

Videl megpróbált átmenni a nő térfelére, de Gohan gyorsan megfogva a vállát, megállította.

– Ne. Hagyd csak, Videl.

– De, Gohan! Én nem fogom-

– Kit érdekel, mit gondol? – vágott közbe Gohan. – Ez csak egy ember véleménye. Nem akar barátságos lenni, mellesleg nincs jogunk kritizálni a többi résztvevőt... Csak hagyd és menjünk.

– Igen... Igazad van. – válaszolt Videl lehiggadva.

– Kár érte... Újabb univerzum, amiről nem tudtunk meg semmit. – mondta Gohan töprengve, mialatt félúton jártak saját területük felé.

– Sajnálom, Gohan. Elszúrtam.

– Ugyan, – rá Gohan. – Ha nem szóltál volna vissza, akkor én tettem volna.

Videl elpirult. – Oh, Gohan...

Uub-bal együtt érkeztek vissza a helyükre, aki folytatta a bemelegítést. Gohan és Videl látták, amint Vegita és Goku a legmegfelelőbb kívánságon vitatkoztak.

– Egy hatalmas habcsók! – kiáltotta Goku.

– Sportkocsi! – válaszolt verejtékezve Vegita.

– Uh... Az én habcsókom sokkal kreatívabb az autódnál. Nyertem! – mondta Goku diadalittasan.

Vegeta dörmögött... Még ha ez csak egy hülye játék is, veszítenie kellett. Bizonyos értelemben jó ez így, illik hozzá. Azt bizonyítaná, hogy nem zavarja annyira a vereség, mint riválisát.

– Ti meg min vitáztok? – kérdezte Videl.

– Hát, arról beszélgettünk, hogy mit kívánnánk, és Vegita azt mondta, hogy az én ötletem hülyeség. Mondtam, hogy nem, mert az ő ötlete rosszabb, és mutattam neki egy példát.

– Provokált, – folytatta Vegita, – azt mondta, hogy ennél rosszabbat ki sem találhattam volna. De kis mérlegelés után, azt hiszem, találtam egy kívánságot, ami még ostobább!

– Értem... – mondta Gohan. – Mindez kissé nem... gyerekes?

– Mondd még egyszer! – kiáltott Vegita, de nem valódi haraggal.

Az egyik mérkőzésvezető hirtelen beleordított a négy mikrofonjába, amit a négy kezében tartott. Hangos volt. – A viadal folytatódik, hölgyeim és uraim! Kérjük a ringbe Majin Buu-t a 11-es Univerzumból és Bujin-t a 6-osból!