ÖTÖDIK RÉSZ: KÉT ÓRIÁS SZEMTŐL SZEMBEN.

25. fejezet

Fordította: Szputyo; Lektorálta: HomolaGábor

Cell kimerült. A Kamehameha nagyon sok erőt emésztett fel. Be kellett ismerni, még ha sérült is volt Gohan ütései hagyta nyomok miatt... de most már végre végett ért. Elégedett volt a győzelmével és úgy döntött, hogy foglalkozik a megmaradt résztvevőkkel... biztosítva ezzel a fölényét.

Ránézett ellenfeleire... Teljesen zavarodottak voltak. Tudták, hogy veszítettek. Cell elmosolyodott.

– Kimerültem... Ez az utolsó esélyetek!

Vegita a harc alatt arrébb kúszott. Gohan halott és ő volt a hibás. Cell, aki visszajött a halálból erősebben, mint valaha, elvette a fia életét is.

A Csillaghacos herceget elöntötte a düh, nekirontott Cell-nek, energia bombákkal sorozta, de egyiknek sem volt maradandó következménye. Tényleg azt hitte, hogy le tudja győzni? A támadásoknak semmilyen hatásuk nem volt a Tökéletes Cell ellen, aki már korábban elpusztíthatta volna a Csillagharcosok hercegét, ha Gohan nem avatkozik közbe... elvesztette a bal karját és az energiája felét a folyamat alatt... A két Kamegameha ütközése alatt Vegita meggondolta, hogy közbeavatkozik és segít a fiúnak. Végül elvetette az ötletet, úgy hitte az semmin sem változtatna... Mit tehetett volna? Talán valamit meg kellett volna próbálnia, gondolta miközben Cell-t nézte és egyre idegesebbé vált.

– Ez... ez az én hibám! – mondta a herceg magának és összpontosított, hogy átváltozzon Szuper Csillagharcossá.

– Haaah! – kiáltott fel.

Hasztalan, ezt ő is tudta. Kakarotto, Gohan, Trunks, mind elpusztultak. És most... csak ő maradt.

Cell elmosolyodott a jelenet láttán. Még mindig szórakozni akart a történtek után, szóval engedte, hogy megtámadják.

Vegita koncentrálta az energiáját, felvette a megfelelő távot, a legjobb támadásához. Pár méterre tőle Krilin felszívta magát. Tisztán látszott, hogy ez az utolsó esélyük. A barátai felé fordult.

– Ne csak álljatok ott! – kiáltott.

Tenshinhan és Yamcha biccentett, és mint Vegita, felkészültek a legpusztítóbb támadásukra. Körbevették a szörnyet, a teste minden oldalára pozicionáltak külön-külön. Tenshinhan felszállt pár méterre a föld felé és háromszöget formált a kezével, ami Dr Gero szörnyére vetítődött. Yamcha és Krillin szintén öszpontosítottak, mindketten Kamehameha-ra készültek és megjelent a formális fény a kezeik között. Kétségbeesetten próbáltak annyi energiát bele tenni, amennyit csak tudtak.

Piccolo a helyén maradt és nézte, ahogy a Csillagharcos és a földiek harcoltak, tudva, hogy ez az utolsó lehetőségük. Gohan emlékei jártak a nameki fejében. Ő volt a legjobb barátja, az egyetlen barátja és már nincs. Támadni kellett, legalább az emléke tiszteletére. Két ujját a homlokára tette, és koncentrálta energiáját. Elindította a támadását, mindent beleadva, mint ahogyan a többiek tették.

– Final Flash! – kiáltotta Vegita indítva a valaha volt legerősebb támadását a fia megbosszulásáért.

– Shin Kikoho! – ordította Tenshinhan, és ő is elindította a támadását, mint barátai, Yamcha és Krillin, mindketten lőtték a Kamehameha-jukat minden erejükkel.

Mind egyszerre támadtak. Ez volt az első alkalom, hogy mindegyik harcos egyesítette erejét egy kritikus ponton, egyetlen támadásba. Cell mosolygott miközben nézte, hogy a támadások közelednek felé, mind különböző mégis hasonló erő egymás után. Az idióták túl naivak... Két ujját a homlokára téve, használta azt a technikát, amit Goku tanított neki, mielőtt meghalt.

Mikor a támadások összecsapódtak, ahol Cell állt, felrobbantak az összeütközéstől. Vegita, akinek sikerült követnie Cell Ki-jének nyomát, amint megjelent mögötte, megfordult és ledermedve látta, hogy sikerült elmenekülnie a támadás elől.

Cell leütötte, nem hagyva a hercegnek esélyt az önvédelemre, leverve egyenesen a földbe, ahol egy nagy krátert hagyott a becsapódása. Az ütés éles és erős volt, de Cell még messze volt ereje teljes használatától. Vegita fájdalmasan felkelt, sebekkel tele, amit a becsapódás ereje okozott. Visszanézett Cell-re, aki lassan közeledett végül megállt előtte, gúnyolódva. Összeszorította a fogait, ökölbe szorította az öklét, várva pár pillanatot mielőtt végül megüti ellenfelét. Cell csak nevetett rajta!

Túl nagy volt Dr. Gero szörnyének fölénye. Könnyedén hárított minden ütést ellenfelétől, ami felvillanyozta... Néha még hagyta, hogy elérje egy két támadás, de nem szenvedett semmiféle kárt. Cell túl messzire ment azzal, hogy nyíltan megalázta a Csillagharcost... két pofont mért az arcára. Vörös fejjel, Vegita felnézett Cell-re. Cell rábökött Vegita-ra készen egy támadás elindítására, ami biztosan végez vele.

Piccolo mindezt látván, és habár semennyire sem szerette Vegita-t, tudta, hogy szüksége van a segítségére. Gyorsan, a homlokára tette két ujját és cell-re mutatott miközben sebesen közeledett a két harcoló felé. A Makankousappo eltalálta Cell karját, és védekezés nélkül eltérítette a támadás röppályáját. Vegita-t megmentették, és nézte ahogy Piccolo megérkezik teljes gyorsaságával, de Cell egy szimpla térdrúgással megállította, amit Piccolo gyomrára mért. A nameki lihegve, de újratámadt, egy felütéssel, amivel a levegőbe ütötte ellenfelét.

Amíg Cell Piccolo-t nézte a levegőből, egy rúgást kapott az arcába a Csillagharcos hercegtől, amitől 2 lépésnyit hátrált. Vegita folytatta a mészárlást pár rúgással, dühtől ordítva.

Krillin felsegítette Piccolo-t. Mellette, Yamcha reszketve izzadt a félelemtől. Mit tudnának tenni? Csak kell lennie valami módnak! Hirtelen észrevette, hogy Tenshinhan, aki még mindig a levegőben volt, közeledett Cell-hez és a Csillagharcoshoz, de mit tudna tenni? Elment az esze? Tisztán látszott, hogy nem ellenfél Cell számára!

Nem sokkal ezután Vegita megint a földön találta magát, szinte uralva a sorsát. Cell újra kezében tudhatta a harc irányítását. A Csillagharcosnak még egyszer Piccolo-ra kellett támaszkodnia, aki egy erős könyököst mért Cell fejére, fölényt véve a kinematikus sebessége hatására, engedve Vegita-t lélegezni.

Elég volt egy gyors pillantás a nameki és a Csillagharcos herceg között, tudták, hogy együtt kell harcolniuk. Eközben kettőjük előtt Cell minden nehézség nélkül felállt.

– Shin Kikoho! – kiáltotta Tenshinhan, Cell feje fölül, mikor a támadását megindította... de Cell már ott sem volt. Vegita és Piccolo ezt észrevéve rögtön támadtak együttes erővel cell ellen. Egy pár másodperc múlva, Cell felülkerekedett a Csillagharcoson és a zöld harcossal folytatta tovább. Tenshinhan ismét feléjük emelkedett... Piccolo tudta... le kell foglalnia Cell-t!

Tenshinhan már a határán volt, hogy elveszítse öntudatát, miközben fókuszálta energiáját egy új Kihoho-ra... a két harcos harca könyörtelenül zajlott, mint ahogy kellett! Cell tudta, hogy a férfi felette van, és azt is, hogy nem engedheti, hogy a támadás végbemenjen, mint korábban!

Piccolo a földön hevert, vért köpködve, eközben Cell Tenshinhan-t figyelte, aki tudta, hogy a szíve bármelyik pillanatban megállhat. Ezután valami váratlan történt. Vegita elkapta hátulról Cell-t, és Tenshinhan-ra kiáltott.

– Csináld!

Ez egy kétségbeesett lépés volt a részéről, vagy nem...? Bármi esetre is, a földi nem hezitált elindítani a támadását.

Vegita mindent megtett, hogy ott tartsa a zöld lényt, de Cell még mindig képes volt felülmúlni őt, kiszabadította magát a Csillagharcos szorításából, és megütötte, amiért lefogta őt. Pillanatokkal később, a két ujját homlokához emelve Tenshinhan közelébe teleportált, könnyedén abszolválta a Kihoho-t, ami elől Vegita alig tudott elmenekülni.

Amint a robbanás hangja felhangzott, egy nagy füstfelhőt hagyva maga után, Cell lenézett a földi szemébe, nagy félelmet keltve benne.

– Ezzel sose kapsz el, te szánalmas bolond... – mondta mosolyogva és megragadva kezét Krillin felé hajította, aki elkezdett repülni, hogy segítsen barátján, de a nagy sebessége miatt képtelen volt elkapni őt. Miután összeütközött Krilin-nel, mindketten Yamcha-ra estek, aki megpróbálta megfékezni esésüket...

– Elég a játszadozásból. – ordította Cell inkább magának, mint a többieknek.

– Makankousappo!

Cell ismét elteleportált elkerülve ezzel a nameki támadását, és újra megjelenve Vegita mögött. Kezét a Csillagharcos hátára helyezte, elindítva egy KI támadását, darabokra szedve, mielőtt az megfordulhatott volna. A herceg vért köpött, a haja feketévé vált, miközben ismét a földre zuhant, csak most már holtan. Piccolo és a többiek reszketve álltak a látottak közben.

Cell felszabadította az erejét ami körbevette őt egy aranyszínű aurával, kék villámokkal a teste körül kihívva a túlélőket:

– Ki jön?

Ahogy Krillin pozicionálta magát, hogy végrehajtson egy közös támadást Tenshinhan-nal és Yamcha-val, Cell hirtelen eltűnt... Megjelent Piccolo háta mögött, akinek nem volt ideje reagálni. Ezzel a gyorsasággal és azokkal a pontos elsöprő erejű kéz mozdulatokkal, több részre vágta Piccolo-t, felszelve kezét és törzsét.

– Milyen szörnyű! – akarta mondani Yamcha reszkető testtel.

– Ő nem ismeri a kegyelmet. Egyenként végez velünk! – mondta Tenshinhan, ahogy Chaozura gondolt... Tudta, hogy sohase látja többet... Kimerült a sok Shin Kohoho után... Tudta, ha megtámadja Cell-t, akkor vége lesz...

– Viszlát, Piccolo! – mondta kivéve a kezeit, ujjait szétválasztva, készen, hogy elindítson egy újabb támadást.

Nem vette figyelembe, hogy Krillin közbe fog lépni. Fel volt dühödve, de elméje tiszta maradt, ahogy felkészült a Kienzan-ra, mindent beleadva elindította azt Cell felé... A zöld lény megállított a támadást, úgy tűnt mintha egy láthatatlan pajzs venné körül a testét. A Kijét használta, egy energiagömbbe koncentrálva, aminek elég ereje van, hogy megállítsa a támadást...

Amíg a Kienzan lebegett Cell körül, elég energiát gyűjtött, hogy visszaküldje, és közben ezt mondta Krillin-nek:

– Elfelejtettél valamit!

Hatásos sebességgel, a kis kopasz földinek sikerült elkerülnie saját támadását. A lemez pár milliméterrel kerülte el. Cell meglepődött, de követte a Kienzan útját. Megnövelte annak sebességét és Yamcha és Tenshinhan irányába küldte. A korong Tenshinhan felé közeledett, aki képtelen volt kivédeni, nem úgy ahogy Krillin azt fáradságosan tette... Átvágta átlósan a törzsét.

Rémüldözve, hogy az ő saját támadása végzett a saját barátaival, Krillin teljesen megremegett.

– Ten ... Tenshinhan!

A földi darabjai a földre estek. Yamcha, aki mellette állt, nem hitte el, amit látott. Nekirontott Cell-nek, feltöltve erővel, olyannal, mint amit sohasem érzett.

– Te szörnyeteg! – dühösen ordította Yamcha.

A leggyorsabb fizikális támadását használva, a farkas technikáját. Cell minden mozdulat nélkül beengedte a támadást, mint ahogy tette, amikor Sátán támadta meg előzetes harcában Goku-val. Krillin jött és csatlakozott a harchoz, de egy fikarcnyi sérülést sem okoztak Cell-nek. Amikor elege lett, egy apró mozdulatot tett a szárnyával, olyan gyorsat, amik egy hullámot hoztak létre. Krillin-t elfújta, de Yamcha stabilan állt, fókuszálva energiáját, és ordította,

– Nesze! Sokidan!

Yamcha kontrollálta az energia gömböt a kezével, amit létrehozott. A Kamehame mellett ez a legjobb technikája.

A gömb olyan erővel ütötte meg Cell-t, hogy felrobbant rajta. Yamcha kimerült. Tisztában volt vele, hogy nem fogja megnyerni ezt a harcot. A dühe lassan elmúlt, és a legyőzöttség érzete vette át rajta az uralmat... de nem sokáig.

Cell megjelent Yamcha mögött, aki alig bírt mozogni. Felemelte a kezét, készen a egy halálos támadásra. A tökéletes harcos könnyedén összetörte a szegény földit, egy ütéssel, ami ezt követte. Yamcha ruhája szétszakadt a csontjai eltörtek, teljesen összeomlott, végleg.

Az egyetlen, aki talpon maradt az már csak Krillin. Mint ahogy Vegita tette előtte, ő is elindított egy köteg energiabombát az ellenfele irányában, olyan messze próbálta lökni ellenfelét, amennyire csak tudta, de természetesen hatástalan volt. Cell a homokfelhőből felbukkanva nyakon ragadta Krillin-t. Felrepült hihetetlen sebességgel, Krillin-t is magával víve. Hamar az űrben találták magukat. Cell-t Dermesztő génjeivel is megáldották, aki túl tudta érni az űrt és tudta, hogy képtelenek itt megmaradni a földiek.

Krillin halála gyors, de szörnyű volt. Hamar rájött, hogy nem tud tovább lélegezni, a nagyon kevés légnyomás ami az űrben volt felforralta a vérét, miközben a környező vákuum megfagyasztotta a testét, míg ugyanez a nyomás beomlasztotta szerveit.

Cell még egyszer a homlokára szorította két ujját és ugyanazt a technikát alkalmazta, mint a több esetben is, hogy biztosan eléggé segítőkész legyen.

– Ez élvezetes volt... – mondta, most már egyedül, ahogy ellebegett Krillin teste az űrben.

– Már csak egy dolog van hátra..... Lemészárolok mindenkit az egész Földön!

Elteleportált a főváros központjára. Az emberek azonnal észrevették a lényt, aki a Föld elpusztításával fenyegetőzött a TV-ben pár napja. Annak ellenére, hogy félbeszakította a viadal közvetítését, azt remélték, hogy a hősük, Mr. Sátán legyőzte a szörnyet, ennek ellenére csak egy szörnyet. Ordítoztak félelmükben. Kudarcra voltak ítélve. Senki se maradt aki tudott volna rajtuk segíteni.

Cell mereven bámult ezekre a bogarakra, akik kétségbeesetten el akartak repülni, de jelentéktelenek voltak... nem számít merre menekülnek.

– Ne csak az enyém legyen az összes móka... – mondta Cell, mint egy ötletet adva magának.

Mint ahogy a Cell Játékokon csinálta hogy feldühítse Gohan-t, életet adott pár Cell Juniornak.

Szegény Földünk Cell és gyermekeinek játszótere lett... és ez csak az első volt a bolygók hosszú sorában!