HARMADIK RÉSZ: UUB ÉS BUU KÖVETKEZIK!

15. Fejezet

Fordította: Pokorny Zsolt; Lektorálta: HomolaGábor

A 4-es univerzumhoz tartozó kamrák egyikében egy harcos, robbanások hangjától felébredve, ásított. Szó szerint felpattant az ágyban, kinyújtotta a fején lévő antennát és furcsa érzése támadt. Valami nagyon... személyeset érzett, nem is messze tőle. A rózsaszín, kétlábú teremtmény három lépést tett előre és a kijárat felé bámult... A ring felé, ahol a harc zajlott.

– Hmm... Tehát elérkezett... – mondta magának hangosan a harcos.

Gyorsan kinyújtózkodott, elhagyta saját helyének védelmét... és elment bemutatkozni a 19-es univerzum résztvevőinek.

Miután felkapta a karját, Uub szervezete hirtelen megtelt adrenalinnal. A fájdalom elmúlt és semmi fáradtság nem maradt benne. Bár már tudta, hogy ez csak átmeneti állapot. Találnia kell egy módot meggyógyulásra, ha bekövetkezne a legrosszabb lehetőség.

Gyorsan elrugaszkodva a barátai előtt ért földet a 18. univerzumnál.

– Gyorsan! Helyre tudod ezt hozni?

Ösztönösen tanítójának, Son Goku-nak szegezte a kérdést. Ám az utóbbi, döbbenetében, csak annyit tudott mondani:

– Ömm...

– Nem voltál elég óvatos. – mondta Vegita karba tett kézzel és felemelt fővel, abban a királyi hangnemben, amit mindig is imádott használni.

– Nem azt kérdeztem!! – kiáltott fel a fiatalember teljesen bepánikolva.

Pár másodpercig zihált. Hallotta, amint a 19-es univerzum harcosai mozgolódni kezdtek. Néhányuk dühödt volt... És ez persze az ő hibája...

– Kinyírta Tidart! – üvöltött a legdühösebb, és készült átugrani az alacsony kis elválasztó falon. Előbb kettő, majd három kollégája sietett lefogni őt. Trunks és Goten, inkább kíváncsiságból, mintsem a területük védelme érdekében, odasiettek.

Trunks próbálta lenyugtatni a kedélyeket.

– Végül is a torna végén feltámasztják. Miért kell túlspilázni az egészet?

– Nincsenek nálad varázsbabok? – kérdezte Uub, elhatározva, hogy a fontosabb dologra koncentrál előbb, a karja meggyógyítására!

– Nos, nincs. – mondta Goku.

Uub leszegte fejét. Kétségbeesetten mondogatta magában; "Most mitévő legyek?"

– Kérdezz egy namek-ot! – tanácsolta Pan, kinek ez ugrott be, mikor észrevette, hogy Piccolo visszatért a helyére.

– Nagyszerű ötlet, Pan!

És valóban, beígérték, hogy tudásukhoz mérten rendelkezésre állnak a gyógyítók a torna keretein belül. De egy gyógyító namek képes lenne új kart növeszteni neki, vagy visszaragasztani a régit? Nos, nem ezen a napon fogják hőseink megtudni a választ erre a kérdésre. Mert mielőtt a rendezők megérkeztek, valaki más tett javaslatot...

– Meggyógyíthatom a karodat... – szólt egy hang az egykezű fiú mögül. – De annak ára is lesz...

Uub megfordult, hogy szemtől szembe beszélhessen... Babidi-val!

A varázsló felszállt az alacsony fal fölé, de nem lépte át a 18-as univerzum és az aréna közötti határt. Kíséretében volt még Majin Buu a jobbján, és Dabura, aki tétlenül vigyorgott a balján. Hármójuk közül a démon tűnt a legveszélyesebbnek. Babidi egy tömzsi alacsony lénynek nézett ki, Majin Buu pedig egy nagy, cukorkazabáló csecsemőnek. Minden bizonnyal megtévesztő a kinézetük.

– Persze! Még csak nem is te csinálnád! A Majin Buu-ddal csináltatnád. – Uub nyugodtan válaszolt, miközben tovább vérzett. – Szégyellem, hogy a képességeim tőled származnak! – mondta végül a rózsaszín Majin-ra emelve tekintetét.

És tényleg, Uub egyszer megkérdezte Goku-t, honnan van az ereje. Mestere akkor mindent elmagyarázott neki Majin Buu-ról és Babidi-ről. Sőt, élve a lehetőséggel Goku elmesélte neki az egész történetet Raditz érkezésétől Dermesztő népirtásán keresztül a Namek-on, egészen Cell legendás tornájáig.

– Hidegen hagy minket a mesterkedő ajánlatod. – mondta Piccolo miközben közeledett, összekulcsolt karral, fenyegető, bár óvatos hangnemmel.

– Kár, akkor vérezz csak tovább nyugodtan. – válaszolt Babidi fordulás közben vigyorogva és vállat vonva.

Uub sérült karja érdekes módon sápadt fénnyel világítani kezdett. Leírhatatlan hangok kíséretében újra csatlakozott Uub bal vállához. A seb egy másodperc alatt eltűnt, a kar teljesen visszanőtt a helyére, és még a ruhája is megjavult.

Uub visszakapta a teljes testét és teljesen felgyógyult küzdelméből, légzése nyugodtabb lett, pulzusa felére esett, mintha teljesen kipihente volna magát és az izzadtságának is nyoma veszett. Babidi-ra nézett... aki pont olyan meglepett volt, mint ő maga.

A varázsló Majin Buu felé fordította fejét és leszidta.

– Buu! Egy szóval sem mondtam, hogy gyógyítsd meg!

De a dagadt teremtménynek fogalma sem volt, hogy mi történt. Ámbár, aki Uub-ot meggyógyította, a közelben volt. Egyenesen állva, akár az "I" betű, Vegita-éhoz hasonló kéztartással, az antennája vége még mindig világított. Rózsaszín kigyúrt, lyukacskákkal a kezén és fején, a lény elég érdekes benyomást keltett. Egyszerre tűnt barátságosnak és agresszívnek, azt az érzést keltve, hogy nem lenne okos zavarni őt, de lehetséges lenne az is, hogy beszélgetésbe elegyedjen vele az ember. A hatás még furcsább volt Uub számára. Némi tisztázatlan oknál fogva barátságosabbnak érezte az idegent, mint a többiek.

Uub telepatikusan üzente neki:

– Nagyon köszönöm!

– Ez... Buu! – mondta Piccolo izzadva a lény látványától, aki egyszer elpusztította a Földet. Sűrűn gördültek róla tovább az izzadságcseppek, ahogy felrémlett benne annak az emléke, ahogy esélytelenül próbált küzdeni ellene, amikor Gotenks különvált és Gohan még nem érkezett meg.

– Ez a Buu ugyanaz, aki ellen harcoltunk. – mondta Goten, mögötte Trunks bólogatott.

– Nem, nézd az antennáját! – javította ki Gohan. – Ez a Buu erősebbnek tűnik...

– Csak azért tettem, hogy Babidi-t bosszantsam. – mondta végül Buu. Kezdte megelégelni, hogy az emberek tippelgetni kezdtek vele kapcsolatban. – Vagy talán mert van benned egy kicsi Buu. – folytatta Uub-ot nézve. – Vagy csak a tény miatt, hogy már mind bennem éltek, érezlek titeket közel magamhoz. – fejezte be végignézve mindenkin a 18-as univerzumból.

– Még én is? – kérdezte Goku, mintha ő nem tartozna bele a "mindenki" halmazba.

– Hát persze. – adta Buu nyugodtan a tudtára ezt az egyszerű választ... Amit kiegészítő magyarázat követett. – Minden létező dolog, ami némi erőt foglalt magában, az én univerzumomban, most már bennem van.

A 18-as univerzum harcosai egy szót sem szóltak, szemüket világuk valaha volt legnagyobb fenyegetésére szegezték... Persze, ha tényleg mindenkit magába olvasztott az univerzumából, a tény, hogy el tudja rejteni az erejét, önmagában is fantasztikus. Mégis, egy csepp Ki-t sem lehetett érezni belőle.

– Tehát ezért nem éreztük, hogy közelít! – összegezte Gohan.

Rajtuk kívül, Babidi megmerevedett. Ott állt! Pont előtte! Ő is lehetne! Az IGAZI Majin Buu, akit próbált feltámasztani! Nem pedig az a rózsaszín lufi, akivel az utóbbi 20 évben szenvedett. Igazság szerint Babidi sosem látta apja teremtményét egész addig, amíg ki nem szabadította. Olyan keményen dolgozott, hogy összegyűjtse a kellő mennyiségű energiát... Mindezt azért, hogy egy elkényeztetett kölyköt találjon a gömbben!

– Majin Buu! – kiáltott, immár euforikus tekintettel, karjait emelve tágra nyitott szájjal.

– Nem.

Ugyan egyszerűen válaszolt, mégis a tekintete kemény volt... Annyira ijesztő volt, hogy Babidi önfeledt ugrándozása is azonnal abbamarad.

– Mi az, hogy "Nem"? – kérdezte zavarodottságában.

– Többé már nem vagyok Majin Buu. Csak Buu vagyok.

Ördögi mosolyt csillantott és rámutatott Babidi társaságára, ahogy halkan hozzátette:

– Szeretném még tudatni, hogy az én univerzumomban megöltelek. És téged, Dabura, Téged sütivé változtattalak és megettelek. Téged pedig, Majin Buu, magamba olvasztottalak.

– Hogy-hogy lehet ez? Kezet emeltél a mesteredre!?

Buu kinyújtotta karjait Babidi felé és fényt eresztett ki belőlük. Egy erős Ki sugarat készített elő.

– Nem vagy a mesterem. Nem is voltál soha!... – mondta halálos komolysággal, amint Babidi élete legnagyobb félelmével nézett farkasszemet.

Buu végzett az érveléssel, mikor leeresztette karját. Egy szó nélkül megfordult és elindult a helyére, a 4-es univerzumhoz.

– Egy pillanat! – kiáltott Goku, mintha csak egy egyszerű emberhez beszélne. – Tudni akarom, hogy tényleg mindent magadba olvasztottál-e, amit a világodban találtál? Köztük a házakat, szigeteket és a bolygókat is? A napokat is cukorkává változtattad?

Buu a homlokára csapott, motyogott valamit magában. Nyilván valóan egyértelműbben kellett volna fogalmaznia, amikor Son Goku-val beszélt... Hátat fordított a csapatnak és felismerte az összes tagot... A kis Videl sokat változott. A két kis csillagharcos férfivá érett, és... volt ott még néhány új családtag is.

– Beolvasztottam minden olyan személyt, akit érdekesnek találtam. Azokat, akiknek adottságuk volt, vagy különleges képességük. Akkoriban, ha okosabb lettem volna, mint Mr. Cukorkaagy ott, Dabura-t is inkább magamba olvasztottam volna ahelyett, hogy megettem... De rövidre fogva, nem nyeltem el egész civilizációkat.

Videl kedvéért még hozzá akarta tenni, hogy "Igen... Apád még mindig él." De tudta, hogy ezt a mondatot könnyedén veheti sértésnek is, miszerint az apja gyenge, ahelyett, hogy jó hírként fogná fel... Az apja a saját univerzumában valószínűleg úgyis életben van. Végül úgy döntött, hogy nem hozza fel a témát, mert az egy hosszabb beszélgetésben folytatódhatna, a részletek pedig nem lennének a hölgy kedvére valók...

A harcosok ezen kis csoportja nyilván sosem gondolná, hogy ő maga személyesen ölt meg minden egyes földlakót egy Ki támadással, miután Piccolo az ő életükkel próbált meg időt nyerni. Buu már nem ugyanaz a pszichopata gyilkos, mint aki akkoriban volt.

Babidi, még mindig rémülten, ránézett Uub-ra, majd sarkon fordult és visszatért a 11-es univerzum szárnyába.

A 18-as univerzum végignézte Buu-t és Babidi társaságát anélkül, hogy egy szót is szóltak volna.

Egyszerre csak Uub törte meg a csendet egy pillanatra.

– Én... Én most megyek és bocsánatot kérek a 19-es univerzumtól...

Goku némileg meglepődött. Nem szólt semmit, csak szemmel követte tanítványát. Ahogy Uub a 19-es univerzum környékére ért, 2 ember közelített felé, míg egy másik az előző őrjöngőt fogta le. Uub beszélt velük pár tucat másodpercig, illendően elnézést kért, még meg is hajolt előttük. A két páncélos harcos egy pillanatig csak bámult, majd egyikük, gyorsan átgondolva a történteket behunyta a szemeit és kinyújtotta karját, vonakodva bár, de elfogadva a bocsánatkérést.

Mikor Uub visszatért, Goku gratulált neki, amiért leszűrte a tanulságot. Bocsánatot kérni a tettéért elég nagy dolog volt tőle. És a 19-es univerzumtól ugyanekkora dolog volt elfogadni a bocsánatkérést, ha nem nagyobb! Ahogy visszaért mestere oldalára, az utóbbi mosolyogva vállára tette kezét és a tanítvány viszonozta azt, büszkén.

Uub arcáról rögtön lefagyott a mosoly, ahogy inkább értetlenséget kezdett kifejezni, ujjával az ellenkező irányba mutatva.

– Az ott Vegittó? Úgy tűnik találkozni készül a 4-es univerzum Buu-jával.

– Hmm... Igazad van. – erősítette meg Goku. – Kíváncsi vagyok, mit akarhat.

A közelben Goten szólt közbe.

– Tudod, ő félig te vagy. Nem azt kéne kérdezned, "Mit akarokÉNott?"

– Mi? – kérdezett vissza Goku szinte azonnal.

– Gyökér. – vágott vissza Trunks. – Ha csak félig ő, azt kéne mondania, hogy... Öööö... "Mit is csinálok félig-én?" vagy "Mit akarhat félig-én?"

Most Vegita-n volt a sor, hogy a homlokára csapjon.

– Milyen gyerekes! Mindaz a sok bizonytalanság és mind teljesen felesleges volt!

– Akárhogy is, jó, hogy hoztunk némi extra ruhát, ugye? – mondta Gohan Goku-nak és Uub-nak.

– Oh,tényleg! Menj és válts ruhát, Uub! – tanácsolta a mester a tanítványnak.

– Rendben! – Uub bólintott és elindult a szobája felé.

Buu érezte Vegittó közeledtét. Buu állt, mozdulatlanul, közel a területét elkerítő falhoz, várva a fuzionált csillagharcos érkezésére. A csillagharcos, mosolyogva üdvözölte őt egy kézzel ahogy közeledett, majd, elérve a falig, ráugrott, hogy leüljön rá.

– Hali! – köszöntötte egyszerűen. – Észre sem vettelek eddig.

– Én se téged, – lódított Buu. – Milyen furcsa...

– Komolyan? Én is pont erre gondoltam. Gondolom észrevetted a 20-as univerzum harcosát.

– A jégkockát? Ja, engem is érdekel. Miért?

– Harcolni akarok ellene.

– És?

– A segítséged kellene.

– Esélytelen. Az az ellenfél az enyém lesz.

– Ne már! Hagyd meg őt nekem! Cserébe megígérem, hogy te meg én harcolni fogunk.

– Harcolhatunk azután is, hogy legyőztem őt.

Kis szünet következett. A két harcos nagy kihívás elé nézett. Bár néhány pontban úgy tűnt, egyetértenek.

– Figyelj, én már harcoltam ellene egyszer. Újra szembe akarok szállni vele.

– Ha már harcoltál vele, akkor most én jövök. – vágott vissza Buu ujját Vegittó-nak szegezve.

– OK. Ha te harcolsz Broly-val, nem állok ki ellened. – mondta Vegittó, széttárta karjait és fejét oldalra hajtotta duzzogva.

– Lehet, hogy nem lesz beleszólásod. – vágott vissza Buu, aki még mindig nem végzett a vitával.

– Aha! Tehát beismered, hogy elcsalhatod a párosításokat, hogy azzal harcolhass, akivel akarsz!

– Ne játszadozzunk, tudom, hogy már rég tudtad.

– Hmm... Egész okos vagy. – mondta Vegittó elmosolyodva.

– Nem versz át ilyen könnyen. Végtére is, sok közös van bennünk. Pontosabban a Goku és Vegita, akik bennem vannak. Az a részem majd kiugrik a bőréből, hogy harcolhasson veled. A bennem élő Goku meg akar küzdeni a benned lévő Vegita-val, a bennem élő Vegita pedig a benned lévő Kakarotto-val."

– Ha nem harcolhatok Broly-val és ellened kell majd harcolnom... Simán feladom.

– Azt nem tennéd!

– Egyértelmű, hogy nem ismersz olyan jól, mint hiszed. Vegittó teljesen más, mint egy Vegita és egy Kakarotto összege. – válaszolta a csillagharcos.

Vegittó felpattant, indulásra készen. Tett két-három lépést, majd lassan hátrafordította a fejét.

– Az első körben akarok harcolni Broly-val...Így még mindig marad időd gondolkozni. Na szia!

Vegittó visszatért a páholyába, helyben hagyva Buu-t, hogy átgondolhassa az ajánlatát. Amint sétált, mosolygott. Tudta, hogy Buu csalhatott volna, hogy azzal harcolhasson, akivel akar. De amit a harcos nem tudhatott, az az, hogy a 18-as univerzum Goku-ja pont ugyanezt tette, hogy a harcosok tornáján 10 évvel ezelőtt Uub ellen küzdhessen az első fordulóban.

Eközben az irányító központban a vargák és namek-ok a ring rendbe rakásával foglalkoztak.

– A ring olvasztása kész. – mondta egy varga a gépénél ülve, ami a ring képét mutatta, ami egy nagy buborékká állt össze, amit zöld folyadék töltött ki.

– Tökéletes. Kezdjék a megszilárdítást! – rendelte el egy másik varga mellette.

Az adatok átértek egy kékes színű varga képernyőjére. A folyamat rendben lezajlott, a ring pár perc alatt megszilárdult.

– A következő meccsben pedig a 10-es univerzumbeli Nail csaphat össze a 8-as univerzumbeli Reacummal! – jelentette be az egyik házigazda, mikor a ring elkészült.

– Áh. Ez érdekes lesz! – mondta Piccolo. Ez az első harc, ami tényleg érdekli.

– Előre láthatólag jó meccs lesz, kiegyensúlyozott erőviszonyokkal. – gondolta magában, ahogy a küzdőfelek készültek belépni a ringbe.

A 10-es univerzum felé bámult. Nail épp bemelegített. Egy gyors nyújtás, némi bátorítás a barátaitól, beleértve Cargot-ot, aki pár perce nyerte vissza eszméletét. Figyelmeztette Nail-t Nappa erejére, és hogy jobb, ha óvatos lesz Reacum ellen. Habár ez a két tag nem ugyanabból az univerzumból való, Nappa ereje például szolgált, hogy mind erősek lehetnek, sőt, akár erősebbek is.

Barátja felé egy köszönetnyilvánítás után , Nail felrepült a ringbe, hogy megvívja saját csatáját...