Prologue

0. Fejezet

Fordította: Lowtoneg; Lektorálta: Acclamator

A Kristálygömbök. Hét titokzatos gömb, melyeket összegyűjtve, megidézhető egy sárkány, amely teljesíteni képes egyetlen egy kívánságot.

Mióta csak erre a hatalomra rátalált egy 16 éves lány, Bulma és barátja, Goku, a Kristálygömbök létfontosságúvá váltak hőseink számára. A szent sárkány, Shenlong többször is megjelent a Földön, hogy segítse annak védelmezőit veszedelmes fenyegetőik ellen.

Goku és barátai az évek során felnőttek, a Földet fenyegető, az univerzum számos ellenségével való harcokban edződve pedig, hihetetlen erőre tettek szert. Végül a kemény harcos évek után, – amelyek során legyőzték a csillagharcosokat, Dermesztő birodalmát, Dr. Gero értéktelen kiborgjait és a gonosz dzsinnt, Majin Buu-t – a Földre visszatért a béke.

Majin Buu legyőzése utat engedett egy nagyszerű békeidőszaknak, amely Gokut Uubhoz, Majin Buu tisztaszívű reinkarnációjához, és unokájához, Panhoz vezette. Goku tudva, hogy nem élhet örökké, lehetőséget látott abban, hogy Uub és Pan alkalom adtán majd átvehessék a Föld védelmezésének feladatát. A jövő fényesnek ígérkezett Goku és tanítványai számára.

Mindazonáltal messze, nagyon messze – húsz év béke után – új kaland látszott mutatkozni hőseinknek...

Több millió fényévre a Földtől, valahol az Északi Galaxisban, két bolygó látszott gyorsan és feltartóztathatatlanul közeledni a napjuk felé, melyek ütköző pályán haladtak a hatalmas csillag irányában. Az ütközés elkerülhetetlennek tűnt. A nap elszakítani látszott a bolygókat a holdjaiktól, amikor is egy fényes, elmosódott tárgy jelent meg a központban, úgy tűnt mintha csak a semmiből, a káosz közepén tűnne fel.

Megjelenését követően a nap és a bolygók hirtelen visszaálltak eredeti pályájukra, mintha semmi sem történt volna. A tárgy, egy vízszintes, kúpos, E alakú, öt üvegkupolás űrhajó, a világűrön keresztül útnak indult. Búgva és energiahullámokat kibocsátva a tárgy maximális sebességre kapcsolt, ismeretlen irányba tartva…

A hajón belül, a fehér páncélozott jármű központi lokáljának közepén, a legkiugróbb üvegkupola alatt, kicsiny, madártollas teremtmények hegyes fülekkel és csőrrel gyors ütemben igyekeztek a hófehér irányítószobából fenntartani az űrhajó biztonságos működését.

Egyikük a számítókép képernyőjére koncentrált, felemelni készülvén hangját felettese felé, aki nála enyhén nagyobb méretű volt. A tiszt jelentett: Az 5098487923674-es párhuzamos univerzum, cél elérve.

– Indítsa a szkennereket. – szólt egyszerűen a felettes.

A lények vizsgálták pár pillanatig a letapogatás eredményeit számítógépeiken, bejegyezve az információkat a központi egység paneljébe. A hajóparancsnok hátratett kézzel lépett be a helyiségbe röviden elemezve a monitor adatait. Egyenesen az adatokat vette szemügyre a képernyőn, aztán kikérte az eredményeket.

– Erőszintek bemérve. – mondta az egyik lény. – Mind ugyanazon a helyen tartózkodnak.

– A Föld? – kérdezte a parancsnok. Mintha csak megerősítést várna a kijelzőn olvasható információkat illetően.

– A Föld az, megint. De ők különböznek az előbbiektől. – szólt a tiszt a parancsnoknak, aki épp menni készült.

– Rendben... Felvesszük őket. – jelentette ki a parancsok. - Mehetünk.