HARMADIK RÉSZ: UUB ÉS BUU KÖVETKEZIK!

11. Fejezet

Fordította: Lowtoneg; Lektorálta: HomolaGábor

– Buu! Buu! – kiáltotta a dzsinn a 11-s Univerzumból magas és vinnyogó hangon, sértve Dabura fülét.

– Menj, én Majin-om! Mutasd meg, hogy felérsz a várakozásaimhoz! Ha nyersz, édességet kapsz érte! – ordította Badibi teli tüdőből.

– Jéé! – kiáltott fel Buu rendkívül elragadtatva a kilátásba helyezett jutalomtól.

Babidi mögött Dabura, az Alvilág Ura, mormogott... Ezt a jutalmat meglehetősen gyerekesnek találta. Nagyon gyakran ez a Majin Buu ]gy viselkedett, mint komplett idiótaként. Ennek a tetejében Babidi meg még gügyögött is neki, mikor hozzászólt...

Könnyedén táncolva, egyik lábáról a másikra szökellve, Majin Buu hirtelen, nyaktörő sebességgel repült el, karjait előre tartva, saját nevét ordítozva.

– Buuuu!

A ringben Bujin már felvette a harci pozícióját. Mosolyogva várt ellenfelére. Számára kétség sem fért ahhoz, hogy ő fog győzni. Végtére ő az egyike a legismertebb Galaktikus Zsoldos Rendnek. Rég volt olyan, hogy ő vereséget szenvedjen.

Emellett egy vereség nem nagyon tetszene főnökének, Bojack-nek. Ki is rúghatná a csapatból! Áhh, ez nosztalgiával töltötte el, ez a Bido esetére emlékeztette —

BAM!

Bujin szinte semmit sem látott. Ellenfele érintette a talajt és figyelmeztetés nélkül húzott egyet neki. A „Cukorka-láb” egy kemény jobb horgot vitt be neki, egyenesen az álla közepébe.

Azonnal felszökve, Bojack embere arcára tette a kezét. Máris hihetetlenül feldagadt.

– ÁH! Rohadék! Figyelmeztetés nélkül támadt rám! – Gondolta magában, miközben a bal orrlyukából vért érzett csordogálni.

– Még az orrom vére is eleredt! Meglátja, mit kap!

Karjait hullámozva mozgatta a meghökkent Majin előtt, aki mozdulatlanul állt. A 6-os Univerzum Bujin-ja ezt kiáltotta: – Az Illúzió Hatalma!

Az ereje az egész stadionban szerteáradt... Az összes élőlény a kerületen belül ugyanazt az illúziót látta. Fura órák pörögtek és sodródtak a ring körül, amelyek fényes labdákká váltak, és minden másodpercben változtatták a színűket.

A 6-os Univerzum páholyában Zangya, a csoport női tagja, így vélekedett:

– Nocsak, nocsak. Ezt a technikát fejlesztette? De mióta??

– Nem rossz. – szólt az űrkalóz. – Ez a technika gyorsan destabilizálja a gyenge elméket és növeli a telekinézés erejét. Ez a Majin Buu olyan mint egy mályvacukorral töltött gyerek. Még a színe is olyan! Nem fog sokáig kitartani.

Bujin kezét a talajra tette, amely ettől morzsolódni kezdett, jókora kődarabok kezdtek el lebegni a levegőben Bujin és Buu között, amitől az utóbbi káprázott szemekkel figyelt.

– Ó! Mágia! – mondta egy piciny mosollyal az arcán.

– Hm, nem fogsz te sokáig mosolyogni. – gondolta Bujin.

Telekinézist használt, hogy a tíz darab fémszínű tömböt Buu felé hajítsa. Noha a lövedékek sebessége tántorító volt, a dzsinn könnyedén kitért előlük, néha elejtve egy-egy sóhajt:

– Ó, ó!

Ahogy egy enyhén nagyobb darab épp, hogy eltalálta volna, Buu felugrott és bakugrást utánozva játszott vele...

– HIHETETLEN! – kiáltott fel az egyik bemondó a kettő közül az egyik mikrofonba.

– Majin Buu a 11-es Univerzumból úgy provokálja ellenfelét, hogy játszadozik a támadásaival!

– Ezt kapd ki! – kiáltotta Bujin, miközben összpontosította az erejét.

A lövedékek újra eggyé váltak gyomron ütötték a dzsinnt, ami őt felrepítette a földről. Bujin balszerencséjére a támadás nem tett kárt az ellenfélben. Sőt még ami még rosszabb, a dzsinn még mindig csak játszott! Buu a „Buku Jutsu” technikát használta, hogy repülve megkerülje a ringet, és hátulról üsse meg Bujin-t. Bujin megbotlott és előre esett, miközben Buu a lábbal a földön landolt. Buu ellenfele gyorsan felszökött, könny patakzott a szeméből a hatalmas fájdalom miatt, miközben bal orrlyuka ismét vérezni kezdett. Majin Buu vigyorgott, szórakozván Bujin fájdalmán.

– Még nincs vége! – ordította Bujin, mikor is egy újabb telekinézisre készült fel.

– Ennyi? – sóhajtott Majin Buu csalódottan, abba hagyva a nevetést. – Én is tudok varázsolni, nézd csak!

Újra elmosolyodott és előre mozdította antennáját, ami aztán rózsaszínen villant meg. Hirtelen Bujin illúziója átváltozott. A ring egy csokoládé golyóvá változott, az órák cukor süteménnyé váltak, és a Bujin által elindított lövedékek muffin-vá, fánkká, nyalókákká és jégkrémmé.

– Hmm nyami. – szólt Badibi teremtménye.

A 18-as Világ páholyában Goku önkéntelenül szóltalt meg:

– Ettől már majdnem megéheztem!

Bujin tántorgott a káprázattól. Ez nem hatotta meg Buu-t, aki dühösen felé rohant és bal horgot vitt be neki. Bujin a csapásból felébredve még egyszer feltápászkodott, egy másik duzzanatot fedezve fel arcán. Most már mind a két orrlyukából vérzett.

– Ez a figura túlságosan gyors és erős. – gondolta dühében.

Újra megpróbálkozott a telekinézissel, hogy ellenfelét a csokoládé villámok és a krém felfújtak közé küldje.

Buu lenyelte a krém felfújtakat és elkapta a csokoládé villámokat, amiket aztán Bujin felé küldött, közben pedig felmordult. Bujin képtelen volt kikerülni a villámokat, amik aztán eltiporták. Magát a földön találva Bujin hihetetlenül nehéznek találta a szabadulást a nehéz villámok alól... Mikor végül sikerült neki, rájött arra, hogy negyedjére ütötték ki. Most már csupán térdelve és kifulladva még dühösebb lett. Bojack és Zangya még soha sem látták őt ennyire legyőzötnek... A Buu keltette illúzió eltűnt, a stadion pedig visszaváltozott.

– Ez a Bujin semmi Buu-hoz képest. – jeleltette ki Vegita, ahogy érdeklődését elvesztette a harccal kapcsolatban.

– Igaz, nem meglepő. – taglalta tovább Goku, akinek a szeme a feje fölött lévő ringre szegeződött.

– Még mindig van legalább egy technikája, amit bevethet. Mikor rajtam használta, lebénított, és elvesztettem az uralmam a Kí-m fölött... Nem tudtam Szuper Csillagharcossá válni... Lehetséges, hogy Buu-ra is hatna – szólt Gohan, mielőtt hirtelen bevillant volna neki, hogy második szinten már könnyedén áttört azon a technikán.

A 11-es Univerzum páholyában Badidi már belefáradt a játszadozásba.

– Majin Buu! – kiáltotta öreges, recsegős, gyenge hangján. – Siess és végezz már vele!

De a dzsinn nem tért ki. Még egy kis szórakozásra vágyott.

Végül lábra állva, Bujin egy kissé képes volt visszanyerni az önuralmát. Gondolta magában:

– Ez a Majin Buu... nagyon erős... sőt nagyon gyors is... A legerősebb technikámat kell használnom ellene.

– Energia Fonalak! – ordította karjait maga előtt tartva.

Egyszerre szinte láthatatlan vonalak jöttek elő Bujin ujjaiból, fura hangokat gerjesztettek és azonnal körülfogták Majin Buu-t. Ha Buu megmozdulna, akkor a fonalak szorosabbá válnának, amivel megakadályoznák, hogy elszabaduljon. De őt ez látszólag nem izgatta...

Az elmúlt évtizedek alatt Bujin tökéletesítette ezt a technikát. Első ízben az ellenfél mozdulatait blokkolta. Aztán már oda fejlődött a fogoly Kí-jét is korlátozza és blokkolja. Ez az erő nagyon hatásos volt sokakon. Általában ahogy Bujin lebénította az ellenfelét, az egyik társa ezt kihasználva megadhatta a kegyelem döfést.

Most azonban Bujin-nak egyedül kell elbánnia az ellenfelével. Ezzel a támadással egycsapásra ellenfele erejét is képes volt megérezni... a félelemtől megfagyott.

– Ez a figura, micsoda hatalmas Kí tartalék! Lehetetlen! Simán túlszárnyalja Bojack Mester erejét! Szerencsére, úgy fejlesztettem a támadást, hogy bárkin működjön! – mosolygott gúnyosan Bujin.

– Most meghalsz! Ez a technika Katchin-en is átvág, ami a legellenállóbb fém az univerzumban! – Üvöltötte oda ellenfelének, aki még mindig bénult volt. – MAXIMÁLIS ERŐ! – szólt végül, hogy a támadás erejét fókuszálja.

Aztán a fonalak megszorultak és hihetetlen erővel záródtak össze. Buu, saját maga, meglepődött: épp most vált szét tizenöt darabra! Mesterét, Badibit ez sokkalta és felszisszent. Noha tudatában volt Majin Buu regenerációs képességeinek, de még sem szerette azt látni , hogy a kicsinye ilyesmiken menjen keresztül. Mellette Dabura mosolygott. Nem igazán zavarná, hogy ha Buu-t így győznék le. Viszont jól tudta, hogy ezt azért túlélné. Mindeközben A 18-s Univerzumban Gohan elképzelte, mi lett volna, ha ennek a technikának esett volna áldozatul még akkor régen, mikor Bujin ellen harcolt... Nem lett volna esélye...

– Aha! – Bujin kiáltott, az orrából pedig még mindig vér folyt. – Nyertem! Az én technikám a legvégső fegyver!

Egyszerre csak, ugyanolyan gyorsan, mint ahogy szét lettek vágva, Majin Buu darabjai összegyülekeztek és újból összeálltak, és a rózsaszín teste újra egészséges formá öltöttt, az arcán pedig gyermekes mosoly tetszelgett...

Bujin teljesen megnémult. Buu reakcióra várt, de semmi sem érkezett. A helyükön tartózkodó Babidi-ra pillantott, aki erre jelt adott. Buu eztán Bujin felé rohant, aki továbbra sem mozdult. Végül is az utolsó kártyáját is kijátszotta...

Azonban Zangya egy rikoltással felébresztette. Úgy tűnt, Buu jobbról fog támadni. Bujin két karját maga elé rakta, így próbálkozott védekezni. Viszont a csapás balról érkezett, hogy arcon találja őt. A második ütés hasba kapta, ahogyan Bujin visszahőkölt tántorogva az első roham után. Nem volt ideje viszonozni, máris jobbról is eltalálták... Bujin hátra esett és elvesztette az eszméletét.

Buu úgy ünnepelte győzelmét, hogy egyik lábát Bujin mellkasára helyezte, az egyik karját pedig összeszoríott ököllel a magasba emelte. A közönség tapsolt, a bemondók pedig bejelentették Buu győzelmét.

– Dabura. – szólt mosolyogva a varázsló Babidi. – Megkérdeznéd a vendéglátóinkat, hogy Majin Buu kaphat-e egy kis édességet?

– Tssz... szolgálatára... – szólt vonakodva a démon. Azt gondolta: – Mekkora hülye is lehet! Ez a hájpacni egyetlen gondolattal is képes lenne a saját nyereményét megalkotni!

Miközben Dabura belépett a 11-es Univerzum épületébe, hogy egy szervezőt találjon, a Z-harcosok Buu erejéről tanácskoztak.

– Pontosan ugyanolyan erősnek tűnik, mint mikor kiálltam ellene Hamadik Szintű Szupercsillagharcosként. – mondta Goku elmosolyodva. – Ígéretesnek tűnik.

– Szégyen. – panaszkodott Uub. – Reméltem, hogy végre láthatom, milyen is az ereje az előző énemnek, de ez küzdelem nem árult el sokat róla...

– Oh igen. – válaszolt Goku. – Az igaz, hogy Mr. Buu a mi világukból, hogy korántsem harcolt olyan elszántsággal, mint azelőtt, mikor még gonosz volt... Tehát azt hiszem a következő ellefele... A Déli Kaioshin lesz?

– Az a Kaioshin, akit mi ismerünk, azt mondta, hogy a Déli Kaioshin a legerősebb az istenek között. Ha nem csal az emlékezetem, – szólt hozzá Gohan karba tett kézzel. – a gyerek Buu ölte meg..

– Szóval egy jó harcnak nézünk elébe a második körben. – mondta Goku. Tanítványához fordult. – Uub, azt hiszem akkor fogjuk majd látni az igazi erejét.

– Tehát azután én fogok vele küzdeni... Vajon most ki lesz az ellenfelem...

– Hmm... egy Dabura elleni harc nem lenne rossz. Te biztosan erősebb vagy nála, bárhogy is nézem. – szólt Goku a 11-es páholyra tekintve barátaival együtt.

Pont ekkor tért vissza Buu a világához, hogy az édesség nyereményét követelje (Dabura a karjában hozta őket). A 11-es Univerzum felé tekintve, a 18-as Univerzum végül ismerős arcot fedezett fel a 12-es Univerzumban. Ő egy fiatal férfi volt, aki épp akkor lépett elő a páholy privát helyiségéből. Hosszú, lila haja volt, vállig érő, és egy kardot hordozott a hátán, amelytől egy karizmatikus harcos küllemét kapta. De a szemével erősen a 11-es páholyt fürkészte. Noha Majin Buu egy ügyefogyott gyereknek tűnt, a kék dzsekis fiatal harcos különösen nagy bizalmatlansággal figyelte őt.

– Hé! Az ott Trunks! – Gohan felkiáltott.

– Ha? Engem hívnak? – kérdezte a 18-as Trunks.

– Nem téged. – mondta Vegita. – Őt, a 12-esből.

Igazság szerint Vegita volt az első, aki észre vette őt, ezt a Trunks-ot, aki visszajött a jövőből, hogy megelőzze C17 és C18 támadását. De semmit sem szólt eddig.

– Oda megyek, beszélek vele. – Gohan már el is indult, ez alkalommal egyedül.

Goku és Uub a helyükön maradt, ahogyan Vegita is tette, de mindannyian félszemmel az 12-es Univerzumot figyelték.

Ahogyan Gohan komótosan Trunks felé sétált, Bojack és Zangya a 6-os Univerzumban Bujin-ról beszélt, aki épp akkor érkezett haza egy gyógyító Namek-tól.

– Vesztett, micsoda egy idióta. – szólt a kék bőrű, narancs hajú nő.

– Az ellenfele valami fura önmegújító képességgel van felruházva. Bujin-nak esélyese sem volt. – szólt Bojack halkan, aki nem akarta megismételni azt a hibát, hogy anno megölte Bido-t csak azért, mert az inkompetens volt...

– Ha neked kellett volna harcolnod ellene, győztél volna? – kérdezte Zangya.

– Ki tudja. – szólt egyszerűen az űrkatona. – Én simán elporlasztottam volna. Kétlem, hogy több milliárdnyi részből is regenerálódna. Bojack egy hencegő mosolyt eresztett, mielőtt hangosan elröhögte volna magát.

– Ez a Bujin erősebb, mint akivel mi harcoltunk, de Buu még így is könnyedén legyőzte. – gondolta a 12-es Univerzum Trunks-a. Végül is valóban harcolt Bajock Bandája ellen Gohan és a többiek oldalán...

– Te vagy az a Trunks, aki visszajött hozzánk a jövőből? – kérdezte őt egy ismerős hang a háta mögül.

– Oh! Son Gohan! De… Miért kérdezed ezt megint tőlem?

– Tehát felismersz engem, de ... nem utaztál vissza az időben? – kérdezte Gohan újra, aki már kezdte azt hinni, hogy ez nem az a Trunks, akit ő ismer.

– Nos, igen, de már egyszer megkérdezted...

– Ah ...

Gohan és Trunks mindketten zavarodottan álltak pár pillanatig. Trunks észrevette apja jelenlétét a 18-s Univerzumban, mellette meg Videl állt, aki ugyanúgy jelen volt a 16-osban is ... és ott volt a másik Gohan is! Trunks-nak ekkor rögtön leesett.

– Oh, már értem. – szólt hirtelen. – Te nem a 16-os Univerzumból vagy?

– Ó nem, én a 18-asból jöttem. – mondta Son Gohan egy pillantással a 16-os Univerzumra, ami ő magát is megkavarta már. – Felteszem. – folytatta a félvér Csillagharcos. – Ez esetben az ottani másik énem volt az, akivel már beszéltél?

– Valóban, egy pár órája ennek.

– Nos akkor el fogom kerülni, hogy ugyanazokat a kérdéseket tegyem fel. – szólt Gohan egyik kezével a feje mögött, kissé feszélyezve.

– Nem zavarna, tudod. És hogy válaszoljak, igen. Én voltam az a jövőből. Még Cell ellen is együtt harcoltunk, és te voltál, aki legyőzte őt. Másképp nőttél fel, mint az aki az én mentorom volt.

– Végre újra találkoztunk, de ezúttal én vagyok az idősebb... És úgy képzelem az a világ, amelyben mi élünk, neki megfelelően alakítja a személyiségeket. – Gohan megpróbálta elmagyarázni a közte és az alteregó közötti különbségeket, akit Trunks ismert. – Ha jól emlékszem, – folytatta – az egész eset körülbelül... harminc éve történt! Számodra ez sokkal kevesebb, ugye?

– Igen, körülbelül tíz éve. Nagyon örülök, hogy az apám jól van abban a világban. Tizenhatodikban ő eltűnt, ha jól értem.

– Hm... Szóval nagy valami történhetett, ami ennyire különbözővé tette a világainkat... A 18-s Univerzum Gohan-ja elmélázott. – Noshát akkor nem tudsz ennél többet?

– Nem igazán... Onnan csupán Piccolo-t, téged és magamat ismerem fel... szóval...

– Értem... itt nem könnyű azonosulni olyan csoportokkal, akiket nem ismersz eléggé... A 13-as Univerzumban három csillagharcos van az apád mellett...

– Már láttam őket korábban. Nem mentem oda beszélgetni velük... Nem igazán volt olyan hatással rám, mint a ti Vegita-tok. Még annál is ridegebbnek tűnt, mint mikor 10 éve találkoztunk. A múltban... Úgy értem... am ...

– Harminc éve. – egészítette ki Gohan. – Ezek az időutazásos sztorik kuszák néha... Nehéz visszakövetni...

– A legrosszabb a Cell-é volt ... Még ma is homály számomra, mi is az ő története... Főleg, hogy ő azt mondta, hogy megölt engem, hogy elvegye az időgépemet és visszautazzon a múltba...

– Bármikor kérdezhetsz... Most már magadra hagylak. De egy jó tanács: Most voltam nála, hogy beszéljünk, és... Nem vagyok képes elhinni minden szavát...

– Cell egy intelligens teremtmény. – szólt hozzá Trunks. – ha úgy érzi, nem fűződik hozzá érdeke, hogy elmondja az igazságot... Nem fogja elmondani...

– Ami biztos az az, hogy mindannyiunkat elvert...

– A 14-es Világ androidjai is ilyen kategória. Abban az univerzumban meg kellett volna ölniük engem, mielőtt visszatértem volna a múltba... vagy meggyilkoltak a múltban is soha sem tértem haza... vagy valami...

– Egy csomó lehetőség van. – vágott közbe Gohan, aki már tudta, hogy Trunks mit mondana tovább. – Viszont igazából... Nekünk mindannyiunknak halotnak kellene lennünk ebben a világban, amely lehetővé tenné C17-nek és C18-nak, hogy uralkodjanak.

– Remélem anyám azért jól van... – Trunks kicsit gondterhelt lett.

– Ne aggódj, ő egy harcos. Biztos vagyok benne, hogy életben maradt. Apáddal együtt életben vannak! – mondta ezt viccként Gohan.

– Igen, ez igaz. – szólt Trunks ő is kissé nevetve. – Mindenek után apám is neki köszönhetően lett jóvá... Nem úgy ez a „Vegita herceg” as 13-as Univerzumból. Azon tűnődöm, mi lett volna a reakciója, ha az anyám maga is eljött volna megnézni a versenyt...

– Anyád nem volt kíváncsi ránk. – mondta Gohan.

– Igen, tudom, ugyanez volt nálam is. Rengeteg munkája volt. A Kapszula Vállalat újra üzemel, jobban mint valaha!

– Ó, nagyon jó! Akkor hát a világ újjá építése jól halad, igaz?

– Igen. Ó, tényleg van valaki, aki bemutatnék neked. Ő még odabent van, de számítok rá, hogy hamarosan előjön...

– Ó? Csak nem a fiadat? – Gohan kérdezte mosolyogva.

– Ó, hát... – Trunks pirulni kezdett. – Még ha lenne is egy állandó barátnőm, de attól még nincs gyerekem...

– Majd jönni fog! – Gohan megtámogatta Trunks-ot, ő is ugyanúgy, mint hajdani mentora. – Be kell vallanom neked, hogy számomra sokkal hamarabb jött meg, mint gondoltam volna.

– Vannak gyerekeid?

– Egy lányom, Pan. Bemutatom neked, ha akarod.

– Megtisztelnél vele, Gohan!

– Visszatérek majd vele. – kezdte Gohan.

– Várj... tényleg... mit gondolsz erről a tornáról? – kérdezte Trunks.

– Nem tudom... Na és te?

– Nem igazán tudok bízni ezekben a Vargak-ban... de mikor az alternatív univerzumokról meséltek, reménykedni kezdtem, hogy megtalállak téged, apámat és a többieket. Jól tettem, hogy eljöttem!

– Igen, ez nagyon igaz! Ez amolyan megismételhetetlen lehetőség... C16!

Gohan észre vette az androidot. Egy méretes robot, teljesen művi, narancsszínű hajjal (az Uub-éhoz hasonló frizurájú), egy zöld páncélt viselt, amin a Kapszula Vállalat emblémája volt, lassú léptekkel jött elő a belső térből, hogy csatlakozzon Trunks-hoz és Gohan-hoz. Gohan meglépődött, hogy láthatja.

– Áh, itt vagy. – Trunks az androidhoz fordult. – Dr. Gero laboratóriumának a romjai alatt találtam őt – mondta Gohan-nak. – Anya újjá építette, és most C16 az egyik sarokköve a világ visszaállításának.

– C16! – ismételte meg Gohan, amikor a robottal szembe került. – A mi világunkat is megmentetted... Neked hála, le tudtuk győzni Cell-t. Nagyon örülök, hogy látlak!

– Trunks elmesélte. – felelt az android komolyabb hangon. – Mi mindketten megszeretnénk óvni a természetet. Tehát segítek a világ újbóli felépítésében, ahogy csak tőlem telik.

– Te is beneveztél?

Egy mosoly villant fel a termetes robot arcán. – Igen, először nem akartam, de... sok Son Goku jelenlétét éreztem, ezért meggondoltam magam. Úgy tűnik van itt belőlük egy pár. Legalább egyet meg akarok belőlük ölni.

– Uh ... Nos a feleségem unatkozik egymagában. – szólt Gohan, ahogy észre vette, hogy Videl egyedül ül ott a padon. – Indulok. Pannal térek majd vissza, Trunks. Sok szerencsét!

Trunks és C16 figyelte, miként ugorja át Gohan a falakat, ahogyan felesége felé tartott, hogy ettől a morbid beszélgetéstől szabaduljon... C16 megragadta a lehetőséget, hogy Trunks-ot megkérdezze.

– Gondolom, hogy a humorom nem élt meg túl jó fogadtatást?

A tanácstalan android mellett Trunks nevetni kezdett.