ÖTÖDIK RÉSZ: KÉT ÓRIÁS SZEMTŐL SZEMBEN.

24. Fejezet

Fordította: Szputyo; Lektorálta: HomolaGábor

Son Gohan erőssé vált. ... Bebizonyította, hogy klasszisokkal jobb, mint Cell, ez az első pár ütésnél megmutatkozott. Cell ugyanazt a hibát követte el, mint Vegita korábban... hagyta, hogy az ellenfele kiteljesedjen.

Kudarcot vallott a Kamehameha-val, erejét növelte, a gyorsasága rovására. Most ugyanazt a hibát követte el, mint amit Trunks, amikor Cell-el küzdött. Nem maradt semmi esélye. Gohan támadásai precízek és erősek voltak, Cell csak támolygott, majdnem elvesztette az öntudatát.

Hirtelen éles fájdalom lett úrrá az egész testén. Ledermedve érezte magát, mintha a belső szerveit széttépték volna, elkezdett hányni... erre valaki.

– Ez... C 18! Kiokádta C18-at! – ordította Krillin.

Gohan, Szuper Csillagharcos második szintjén, lenézett az androidra, aki a földön hevert a takonyban, mielőtt újra az ellenfelét vette célpontba, aki még mindig szörnyű kínokat élt át. Pár másodperc szenvedés után, a teste elkezdett... Ott állt ijedten, abban az alakban, amiben C18 lenyelése előtt volt, az az alak, amit Szuper Vegita felülmúlt. Ez már tényleg Cell végét jelentette. Még Gohan és Goku nélkül is Vegita és Trunks könnyen legyőzhették volna. Valószínűleg még Piccolo is elverte volna, bár senki sem tudja mennyit fejlődött a Lélek idő szobában. A tinédzser kifáradt a harcban.

– Ez a harc, nem érdekel többé. Számodra vége. – mondta Gohan.

A zöld teremtmény összeszorította az öklét. Ideges volt. Hogyan? Hogyan van ennek a gyereknek ekkora ereje? Hogy tudott leverni? Ez lehetetlen!

Cell minden erejéből ezt kiáltotta:

– Te... Megfizetsz ezért!

Cell magába fókuszálta a KI-jét, egy másodpercen belül kétszeresére, háromszorosára növelte testét, olyan volt, mint egy hatalmas léggömb.

Amikor elérte a kritikus nagyságát, Cell furcsán nevetett és ráordított Gohan-ra:

– Vége! 1 percen belül felrobbanok! Nem fogok meghalni egyedül... magammal viszem az egész bolygót!

– H..hogy? – Gohan azon gondolkodott, hogyan lenne képes megállítani.

– Heh heh! ...és ne könyörögjetek, hogy álljak le, nem tudok!

– Nem engedem! – kiáltotta a fiú, figyelmeztetve Cell-t.

– Upsz! Nem ajánlom, hogy megtámadj! Egy aprócska ütés is elegendő ahhoz, hogy azonnal felrobbanjak! He he he! 30 másodpercetek maradt!

Son Gohan zaklatott volt:

– Mit tegyek? Megsemmisít mindent...

– 20 másodperc!

– Nem kellett volna minden kockázatot vállalnom! Apának volt igaza.

– F... Francba! – mondta, miközben a térdére rogyott, a földet ütve, nyomokat hagyva a felszínen. – Az én hibám! Azonnal be kellett volna fejeznem!

– 10 másodperc! – ordított Cell boldogan, még ha neki is meg kellett halnia.

A halála csodálatos lett volna. Elérte az álmait, a tökéletes formát, legyőzte Goku-t és a fiát is aki felülmúlta erejét. És minden terror, amit elkövetett. Milyen örömteli lett volna!

A szörny folytatta a dicsekedését...

– Döntetlen, de én mégis elégedett vagyok a félelemmel ami az arcodra ült. Ha ha ha!

Cell hirtelen abbahagyta a nevetést. Gohan és közte megjelent Goku.

– Mi? – mondta, miközben Goku a megnőtt hasára tette a kezét.

– Szép munka Gohan! Ügyes voltál!

– A... Apa?

– Mond meg anyádnak, hogy sajnálom, de mennem kell...

Ezekkel a szavakkal Goku elteleportált Cell-lel... Megmentve barátait és a Földet... Egy kis zöld bolygón jelentek meg, egy kis kék isten bolygóján a majmával.

– Bocsi Kaito-sama, de nem volt más választásom. – nem tudott többet mondani mielőtt Cell ordítva felrobbant...

Son Goku bőségesen bocsánatot kért Kaito-sama-tól. Miatta Kaito is ugyan úgy halott volt, mint a majma. Miközben lebegtek Enma épülete felé Goku ezen gondolkozott:

– Nem látom Cell lelkét. Rögtön a pokolba száműzték?

Kaito-sama hirtelen megállt.

– Igazad van... Nincs itt! Mindenkinek először Enma-hoz kell mennie a halála után!

– Ez mit jelent? – kérdezte Goku és elkezdett gondolkodni.

Hirtelen jött egy ötlete, amitől megborzongott.

– Ez azt jelenti, hogy nem halt meg! Még mindig él!

– H... hogyan?

A Földön, mindenki Gohan köré ült gyászolva. Krillin odament C18-hoz és felvette. Erre Vegita megkérdezte:

– Mit csinálsz azzal az androiddal? Ha még mindig él, öld meg!

– Nem! – válaszolta Krillin. – Ő nem olyan rossz...

Hirtelen, egy agresszív széllökés rázta meg a társaságot, homokviharral elárasztva őket. A közepén egy gonosz aura volt, egy erős aura körülvéve kék fénnyel. Senki sem ismerte fel ezt a KI-t.

– Ez... ez az aura... – kezdte Vegita.

– Neee..! – mondta Trunks ijedten.

– Lehetetlen. – mondta Piccolo összeszorított fogakkal...

Már megtörtént. A lény kinyújtotta. Egy vékony sugár lövést küldött a tömegbe. A lövés elment Piccolo, Vegita és Gohan mellett, majdnem érintkezett Tenshienhan-nal és végül... átlőtte Trunks szívét aki a földre zuhant.

– Hahaha! Ki a szerencsés nyertes? – kérdezte a szörny. – Oh? Csak nem Trunks?

Mindenki felismerte az ismerős hangot. A füst felszállt, ő volt, a Tökéletes Cell. A félelmetes KI-je nagyobb volt mint azelőtt, és a teste is fedett volt az aurájával, pont mint Gohan Szuper Csillagharcos második alakjának.

– Hogyan? Hogy volt rá képes? – kérdezte Yamcha.

Cell elmagyarázta: Ő is olyan meglepett volt mint ők. Az eredeti sejtmagjai nem pusztultak el, szóval képes volt regenerálódni, mint Piccolo. És mint egy Csillagharcos, ő is erősebbé vált a kritikus sérülésekből való felépülés végett.

– Továbbá, – folytatta. – Goku-hoz hasonlóan én is képes vagyok az azonnali átvitelre. Röviden, visszajöttem és tökéletesebb vagyok, mint azelőtt! Nem csak hogy kudarcot vallott Goku, hanem meg is ajándékozott!

Son Gohan, aki visszaesett Szuper Csillagharcosi szintre, felállt, felhasználta a haragját, hogy újra elérje azt a szintet. A haja felállt, egy tincs lecsüngött a feje közepén és villámok jelentek meg az aurájában. Elmosolyodott.

– Mi olyan vicces? Megörültél? – kérdezte Cell.

– Csak boldog vagyok, mivel megbosszulhatom az apámat, aki a saját arroganciám miatt halt meg. Örülök, hogy elpusztíthatlak!

– Fúúú! – legyintet Cell. – Ne legyél ennyire biztos magadban... Most nem lesz olyan egyszerű.

Vegita, aki egész idő alatt Gohan mögött volt, megfordult, hogy lássa az átalakulását. De a tekintete visszatért Yamcha-ra és Tenshinhan-ra, akik Trunks fölé hajoltak. A szegény fiú, akinek a mellvértje darabokban volt, az utolsókat lélegezte.

– T... Trunks...

Majdnem felrobbant a dühtől, rádöbbent a veszteségeire, amiktől szenvedett. Kakarotto-ra gondolt, aki feláldozta magát és a saját fiára aki elvesztette életét, anélkül, hogy esélye lett volna megvédenie azt. Nem a gyerek aki Cell-lel foglalkozott, hanem ő a Csillagharcosok hercege! Ordítva repült Cell felé, aki meglepődött az akción. Átváltozott Szuper Csillagharcossá és elkezdte a KI-jével bombázni a zöld teremtményt, ahogy csak erejéből kitellett. Folyamatosan arany energiabombákkal lőtte Cell-t, semmi figyelmet fordítva a saját védelmére. Eltöltötte a harag, felfegyverkezve hatalmas erővel.

Egy perc után megállt, kimerült... Lélegzett egy kicsit... míg hirtelen Cell megjelent előtte, minden karcolás nélkül. Meglepve, a karjával leütötte Vegita-t földre. A herceg félig öntudatlanul, mozgásképtelenül és alig Szuper Csillagharcosi formában a földön hevert. Nem volt képes kivédeni Cell következő támadását.

– Halj meg, Vegita! – ordította Dr. Gero szörnye és egy energia gömböt dobott a Csillagharcosok hercegére.

Son Gohan sietett és próbálta megmenteni Vegita-t, de túl késő volt, nem volt elég gyors. A támadás eltalálta a tinédzser bal oldalát és felrobbant azon.

Amikor kitisztult a levegő, Gohan sérülve feküdt Vegita-n, aki még mindig nem tudott megmozdulni. A fiatal Szuper Csilagharcos lassan felállt, látszott rajta a hatalmas fájdalom alig bírva mozgatni a bal lábát és bal karját. De tekintete még mindig Cell-re szegeződött, miközben felállt.

– Eleget játszottunk, most befejezem! – mondta Cell és felvette a Kamehameha-nak megfelelő állást.

Son Gohan hitetlenkedett. Piccolo megrémült a történteken, és megkérdezte Krillin-t van–e még varázsbabjuk. Sajnálatos módon, mindet elhasználták, amikor a Cell Juniorok ellen küzdöttek. A nameki összerezzent, Gohan-nak szembe kell nézni egyedül, sérülten Tökéletes Cell-lel...

– Eljött az idő. – folytatta Cell. – Elpusztulsz, az egész bolygóval együtt!

Cell KI szintje megnövekedett. Stabilabb volt, mint valaha. Gohan mögött Vegita kúszni kezdett.

– Micsoda szégyen! Semmi vagyok, csak egy teher számodra. Sajnálom Gohan.

Ez meglepte a fiatalt. Ha Vegita bocsánatot kér... Akkor tényleg semmi esélyt nincs számukra... Továbbá, Piccolo felkiáltott tehetetlenségében.

– Nos? – mondta Cell büszkeséggel. – Elég erőm van elpusztítani, nem csak a Földet, hanem az egész Nap rendszert! Gyerünk Gohan, mutasd az erődet!

Gohan úgy nézett ki, mint aki elismerte vereségét, biztos volt benne, hogy ellenfele kivégzi őt. Aztán Cell észrevette, hogy a fiú saját magában beszél. Pár másodperc múlva látszott, hogy a kis ember talált valami eltökéltséget magában. A KI-jére fókuszált, egyetlen ép kezével készen állt egy utolsó Kamehameha-ra.

– Dögölj meg! – kiáltotta Cell és elindította támadását.

A két Kamehameha összecsapott, egy nagy energiagömböt formázva, amitől megremegett a föld... Mind a két támadás eleinte egyenlő erejű volt. De a tinédzser Csillagharcosé fokozatosan gyengült.

– Cell-nél van az előny! – kiáltotta Piccolo. – Francba!

– Számodra vége! – ordította Cell. – Kivégezlek!

Kaito-sam-an keresztül, Gohan apja próbált segíteni fián, remélve, hogy erőt és bátorságot tud neki adni, hogy legyőzze Cell-t, de a fiú a térdére rogyott.

– Nem tudom... nem megy tovább... sajnálom apa, nem tudom megcsinálni, ez túl sok számomra.

– Ne Gohan! – ordította az apja. – Megtudod csinálni! Le tudod győzni! Bíznod kell magadban és kiadni az összes erődet!

De Gohan kimerült volt, nem tudta fenntartani a második szintet. Cell felkiáltott utoljára, diadalmasan:

– Viszlát Gohan! Add át a jutalmát apádnak!

Minden barátja szeme előtt, Gohan-t elborította Cell támadása, ami megölte még azelőtt, hogy szó szerint szétesett volna. Amikor a fényözön véget ért, a homok szétszóródott a levegőben. Semmi sem maradt Gohan testéből. Cell megnyerte a Cell Játékokat, amit ő maga szervezett. Cell büszkeséggel telten figyelte a krátert, amit a támadása hagyott. Az ellenfele megsemmisült, és senki sem akadályozhatta meg, csak egy pár földi és egy nameki, akik sokkot kaptak a veszteségük miatt. De bizonyára semmi fenyegetést nem jelentettek számára.

Krillin a térdére rogyott. Hozzá közel, Tenshienhan és Yamcha alig álltak a lábukon. Piccolo elvesztette azt a személyt, aki a legtöbbet jelentette számára. Zavarodottan állt, tudta, hogy hamarosan ő is megsemmisül. Ő aki egyszer megmentette a Földet, mint isten... és Dende? Ő lett kinevezve, a Föld istenévé... alig pár napja.

És Gohan? Az apja hitt benne, és ez volt az ára? A bolondok! Ők hoztak egy gyereket ilyen helyzetbe!

– Vége. – mondta, és szeme tágra nyílt a rémülettől.