NEGYEDIK RÉSZ: KÉT PECHES UNIVERZUM

17. Fejezet

Fordította: Saiya-jin Powaaa; Lektorálta: HomolaGábor

A Trunks és Cooler közti harc bejelentésével majdnem minden 18-as Univerzumbeli ünnepelni kezdett. Itt volt az ideje, hogy régi barátaik részvételével láthassanak harcot.

– Hé, most láthatom, mit tudok. – nevetett Trunks a 18-as világból.

– Vicces lenne, ha veszítene. – motyogta mögötte Goten.

– Nem lényeg. Három van itt belőlem. Ez három életet jelent nekem. Belőled csak kettő van! Ha ha! – vágott vissza Trunks.

– Hé, ez csalás! – suttogta Son Goten.

– A srácoknak igaza van, – vágott közbe Goku. Odasétált a Gohan-ból, Vegita-ból és Uub-ból álló csoporttól hozzájuk. – Cooler Dermesztő testvére, tehát az erejüknek közel egyformának kell lennie... Nincs kétség afelől, hogy elrejti a valódi erejét, de nagyjából így saccolhatjuk...

– Remélem az eltelt évek során folytatta az edzést, nem úgy, mint az idióta fiam, – zsörtölődött Vegita, ragaszkodva minden kimondott szavához. Provokálón rápillantott fiára, aki mosolyogva elfordult, miután tekintete találkozott apjáéval. Amúgy nem gondolta komolyan, hiszen (ha nagyon akarta volna), kényszeríthette volna fiát a 18-as Univerzumban, hogy csináljon fekvőtámaszokat vagy fusson néhány száz mérföldet.

Trunks széles mosollyal elhagyta a helyét, miután befejezte beszélgetését a 16-os Bra-val. A másik oldalon Cooler repülve elhagyta a saját területét, majd a ringben landolt. Mereven állt, karjait és lábait keresztbe téve. Biztosan stílusosnak találta ezt. Végtére is, rangja volt. Elég nagy rangja, hogy lenyűgözze kegyeltjeit. Külseje és szemei láttatták erős jellemét, az erejét és akaratát. Olyan típus ő, aki soha nem hagyja veszni a győzelmet, ha biztos benne.

– A sorsnak minden bizonnyal van humora... – mondta Trunks ellenfelének, ahogy földet ért a ringben.

– Miről beszélsz, fiú? – hangzott válaszul Cold Király fiának alávaló hangja.

– Te vagy az egyetlen a családodból, akivel még nem küzdöttem meg, – folytatta Trunks bemelegítés közben.

– Ez megtisztelő...

– Mekkora a harci erőd? – szakította félbe a fél-csillagharcos. – Erősebb vagy, mint Dermesztő?

– Természetesen!

Cooler egészen nyugtalanná vált.

– Mi ez? Ki ez a férfi? Bizonyára nem csillagharcos, lila haja van... Mindenesetre a legjobb lesz gyorsan végezni vele! – gondolta magában.

Cooler lassan felemelte karjait és ökleit... Kinyújtotta ujját, Trunks felé mutatva. Az utóbbi feltehetőleg a harci beállása, befejezvén a nyújtást, szemeit az ellenfélen rögzítve. Hirtelen egy pirosas-rózsaszín lézernyaláb lövellt ki az ujjbegyéből Trunks felé, aki egy egyszerű elfordulással elhárította azt.

– Nem rossz... – nyugtázta elégedett mosollyal.

Cooler folytatta a tüzelést, ezúttal több energianyalábbal, de Trunks mindet kivédte... még azokat is, amiket Coola akkor lőtt, mikor a levegőben volt.

– Elég, – Trunks végül leütött egy nyalábot a tenyerével. – Elmondok neked valamit végezetül.

– Mi lenne az? – Cooler leereszkedett, észrevételezvén, hogy az ellenség haja lassan égnek kezdett állni... mintha szél keletkezett volna mögötte...

– Te a családod egyedüli tagja vagy...

Hirtelen hangos zaj lett, vakító fény kíséretében, ami pár másodpercre elvakította Dermesztő bátyját. Mikor Cooler végül kinyitotta szemeit, az előtte álló férfi haja aranysárga lett, és ugyanilyen színű aurát bocsátott ki magából... S mi több, a szemeinek a színe is megváltozott. Különös módon úgy tűnt, hogy most már a ruhái is szűkek. Cooler először látott ilyet. Trunks a Fagydémon felé rontva, gúnyosan folytatta a mondatot:

– ...Akit nem öltem meg!

Cooler szemei kikerekedtek, mikor úgy látta, hogy Trunks eltűnik a levegőben. Ám hirtelen ismét felbukkant, pár centivel az orra előtt. Cooler belebámult ellenfele ijesztő szemeibe.

– Azok a szemek... ez a tekintet... mi ez? Életemben nem láttam még ilyet, – gondolta magában.

Trunks első ütését Cooler gyomrába intézte. Eztán magasra felütötte, majd bordán rúgta. Sebességét kihasználva könnyedén Cooler mögé került és erőteljesen belerúgott a farkába, fájdalmas üvöltésre késztetve ezzel a Fagydémont. Bal kezét kardjához emelte, míg a jobbal kivédett egy ütést Cooler-tól, aki megfordult. Azonban tisztán látszott, hogy ez kevés.

Úgy tűnt, hogy a csillagharcos pörög, de Cooler nem volt képes lekövetni a mozgását. Trunks leereszkedett a levegőből, és megvágta Cooler-t, hosszú vágást okozva lila és fehér hátán. A kard hegye lecsusszant róla és kissé belefúródott a földbe.

A 8-as Univerzum páholyában Dermesztő nevetett bátyja vesződésén.

– Ez kell neki, jó kis lecke az alázatról... De várjunk csak... Hova tűnt ez az aranyló hajú fickó? – gondolta magában. Dermesztő elvesztette őt... és Cooler is hasonló gonddal küszködött. Próbálta megelőzni a csillagharcos következő lépését időben, megfordult, lábát rúgásra emelve, de elhibázta. Trunks ugyan mögötte volt, de könnyedén hárította a rúgást.

– Megmutatom neked milyen... a leggyorsabbnak és legerősebbnek lenni, – mondta Trunks higgadtan.

Újból eltűnve, Cooler az elkövetkezendő húsz percben nem látta őt. Sorra kapta az ütéseket, mind ököllel, lábbal, s mind karddal... Trunks kardja veszettül vagdosta őt. Cooler szerencséjére, a sérülések aprók voltak. Cooler hirtelen dobbantott, kavargó erőt kibocsátva, koncentrálva azt, ami hátradobta Trunks-ot. Végre... nyugodtan tudott fókuszálni arra, hogy távolságot tartson, és megjósolja ellenfele következő mozdulatát.

A 8-as páholyában Dermesztő teljesen elvesztette magabiztosságát. Most már ideges volt, mert tisztán látta testvére állapotát minden egyes támadássorozat után. Mögötte apja ugyanilyen ledöbbent volt.

Cooler levegő után kapkodva, izzadtan... vesztésre állt...

– Még nem végeztem, – mondta Trunks, aki tényleg nem akart Cooler számára szünetet hagyni.

Trunks nekirontott szemből, karddal. Cooler meghátrált, de a kard megvágta a mellkasát. Ezt követően Trunks erőteljesen megrúgta őt a mellkasa bal oldalán. Cooler térdre rogyott, Trunks hátba rúgta, amitől 2-3 métert előre bukott. A térde nyomot hagyott a ringen... mintha a talaj – habár kemény volt – homokból és porból állt volna.

– Várj! – kiáltott gyorsan Cooler két élet lélegzetvétel között. Előre emelte karját, mutatva, hogy ’állj’, a másikkal mellkasa bal oldalát markolta. A vágás a mellkasán vérzett...

– Szégyen, – folytatta. – Nagyra vagy magaddal, de fogadok, hogy a kardod nélkül semmire sem mész!

Trunks mosolygott, mert bárki megmondhatta volna, hogy nem a kard jelenti a hatalmas előnyét az ellenfelével szemben. Úgy tűnt, hogy a gonoszság és a hülyeség a családban maradt...

– Csak a rendezvény kedvéért hoztam magammal, – mondta Trunk pár másodpercnyi elmélkedés után. Erőteljesen beleszúrta a földbe kardját, majd lassan sétálni kezdett, még mindig szuper-csillagharcosként.

– Most már őszinte vagy velem, így... én is az leszek... – közölte Cooler, közben felállt – ... és megmutatom a valódi erőmet!

Mosolygott, ökölbe szorította kezeit és erősebben koncentrált erejére. Elkezdett magasabbá válni, izmai nagyobbak lettek. Kidudorodás jelent meg a lábain és természetes karpántok a karjain, valamint tüskés taraj nőtt a fején. Farka végét most már könnyed fehér réteg fedte, mint egy csont, de annál ellenállóbb. Trunks más dolgokat is észrevett az átváltozás alatt...

A sebei begyógyultak... és sokkal több erőt bocsát ki. Nem hallott volna arról, hogy még Dermesztő is több alkalommal át tudott alakulni?

Cooler két lépést tett előre, s majdnem támadási távolságban volt. Megemelte a lábát és durván Trunks mellkasára taposott. Trunks jókora távolságig repült, csak hogy összeszedje magát, majd talpra érkezett.

– Szórakoztató vagy, – mondta, miközben kézfejét mellkasa alá nyomta.

Cooler ügyet sem vetve rá, gyorsan több energiacsóvát is elindított felé. Trunks azonban mindet hárította, a levegőbe küldve mindet. Minden energiagóc eltűnt az égen.

Cooler észrevett valamit. Miért az ég felé küldte a csóvákat, mikor könnyebb lett volna bárhová elterelni őket?

– Csak nem, – gondolta magában – esetleg...

Meg kellett győződjön arról, hogy feltevése helyes... pláne, hogy nagy előnyre tehetne vele szert.

Trunks látta Cooler-t felröppenni, s mikor már fölötte járt, a Fagydémon egy csomó, rosszul célzott energialabdát indított útjára. Csakhogy ezúttal a célpont nem Trunks volt... hanem rajta kívül minden más.

És igen, ha ellenfele akkora nagy békepárti, mint Cooler gondolta, akkor a fiú mindegy egyes gömböt megpróbál eltéríteni, hogy egy se érhesse a közönséget, ami hátrányt jelentene számára.

A sugarak közül néhány Trunks közelében ért földet, aki minden támadást blokkolt. A többi, nagyobb távolságban lévők áthatoltak a ringen, és gyakorta más univerzumok páholyai értek földet, mint a 18-asnál is, ahol Pan épphogy kivédett egyet közülük.

Trunks különösebben nem tett semmit, hogy kivédje őket. A kedvessége nem volt valami feltűnő... ez azt jelentette volna, hogy tudott Cooler csapdájáról?

Egyértelműen a közönséget is majdnem eltalálták. Erőszakosan támadtak a csóvák, de a védőpajzs aktiválódott, elhárítva a csapásokat több méterre a közönség előtt. Minden ember elkápráztattak a szemük előtt zajló robbanások.

Trunks, akinek fel kellett repülnie, mivel a ring instabillá vált, látta, hogy feltevése helyes volt: a közönség jól védett. A vargák ezt is eltervezték.

Cooler hátulról támadott rá Trunks-ra. Felemelte ökleit, egy csöppet sem tágított... De a félvér csillagharcos túl gyors volt. Gyorsan megfordulva, egy lökéssel hárította Cooler öklét, megragadta a Fagydémon csuklóját és maga elé lökte, hogy adjon neki egy jó nagy fejest. Cooler úgy tűnt, hogy visszazuhan. Trunks megragadta a farkát, és többször megpörgette őt, hogy a ring felé taszítsa, ahol durván becsapódott egy füstfelhő alatt. Trunks csak várt ott... és rápillantott a 18-as Univerzumbeli apjára.

Cooler fokozatosan összeszedte magát... A porban kúszott, és a feje valami... keménybe ütközött. Felnézett, és ellenfele karjával találta magát szembe, még mindig a földbe ragadva.

Ahogy Vegita a 18-as világból elfordította tekintetét fiáról, mintha észre sem venné, Trunks érezte ellenfele visszatérését a háta mögül, hogy saját kardjával sújtson le rá... Gyorsan ismét megfordult, gyorsabban, mint azt Cooler szerette volna, és két ujjal elkapta a kardot... A jelenet egy jó emléket juttatott eszébe.

– Ez tényleg valami családi szokás...

– Ne... ne nézz engem bolondnak – kiáltotta Cooler, próbálva bevinni egy rúgást, míg tartja a kardot.

Trunks gyomron térdelte Cooler-t, aki fájdalmában felüvöltött.

– Kipróbáltad az összes mocskos trükködet, ugye? Akárcsak az apád.

Intézett egy durva ütést Cooler gyomrának. A Fagydémon kis híján elvesztette az eszméletét, amint Trunks ismételten megrúgta, majd ledobta a 8-as Univerzum szárnyába, az elképedt Dermesztő és Cold Király orra elé. Cooler még azelőtt elvesztette eszméletét, mielőtt földet ért volna.

– Már nincs értelme megölnöm téged, – mondta Trunks, berakva kardját a tokjába és ismét normál állapotra változva. Vetett egy pillantást a család másik két tagjára. Mosolygott, előre sejtve állítása beigazolódását...

– Ó, egyébként... szuper csillagharcos vagyok. Viszlát!

– A győzelem Trunks-é! – jelentette be a bemondó, ez alatt Cold Király és fia egy centit sem mozdult.

A... szuper csillagharcos? Nem, egy szuper csillagharcos! Ez azt jelentette volna, hogy több is van, nem csak egy? Egymás után jöttek a gondolataik a sokk közben. Az lehetetlen! Lehetetlen!

Dermesztő gyorsan megnézegette a többi univerzumot. Nem volt lehetséges, hogy annyira sok szuper csillagharcos legyen ugyanabban az univerzumban, nevetséges! Ó, egek! A 16-os-ban és a 18-asban... ez a Trunks szintúgy... ez már három! Túl sok! Na és a többi? 10-es Univerzum... nem lehetetlen... 13-as? Vegita... több órája jár ott uszítani, állítva, hogy ő szuper harcos... Vajon csak rájuk akart ijeszteni vagy... az igazat mondta?

Dermesztő kissé remegett. Már régóta nem érzett ilyen szintű félelmet... Apja megpróbálta visszazökkenteni.

– A következő körben Nappa-val fogsz megküzdeni. Ő minden bizonnyal lehetetlen, hogy szuper csillagharcos legyen.

– Engem nem aláznak meg ezek a mocskos majmok! – válaszolta idegesen.

– Amint a ringet és a talajt helyreállítjuk, – mondta a bemondó, ami alatt a ringből származó apró darabkák egymáshoz közeledtek és egybeolvadtak, valamint az aréna falai is, melyek nyilván ugyanabból az anyagból voltak, varázsszóra a helyükre kerültek, – a 10-es Univerzumból Vegita Király harcol a 18-asbeli Vegita ellen!

– Ho! Ho ho! – ünnepelt a 18-as Goten és Trunks, örökös jókedvükkel.

– Nincs idő tétlenkedni! – fejezte be Goten, barátja meglepetésére.

– Hé, Vegita, te következel! – mondta Goku boldogan. – Várj egy pill... hol van Vegita?

Valóban, Vegita már nem volt a 18-as Univerzum helyén...