ELSŐ RÉSZ: EGY NAGYON KÜLÖNÖS VERSENY!

4. Fejezet

Fordította: Lowtoneg; Lektorálta: HomolaGábor

A Lélek és Idő edzőtermének eseményei mosolyt csaltak Vegita arcára.

– Egyetlen út van, hogy kiderítsük, hogy te maradtál-e a legerősebb közöttünk, Gohan!

– Nem lehet, Vegita. – válaszolt Gohan. – Én nem vagyok olyan, mint az apám, nem akarom elragadtatni magam. Néző leszek.

– Remélem, felérek majd Goku mester elvárásaihoz, – szólt Uub, – és azt is remélem, hogy jó benyomást tehetek Gohan-ra és Vegita-ra is.

Valószínűleg tudatán kívül, Goku biztató kezet emelt tanítványa vállára. -Ne aggódj, Uub. Úgy hiszem, hogy remekül meg fogod állni a helyed.

Uub véráramának pezsgését érezte az arcában.

– A tőlem telhető legjobbat fogom nyújtani.

– És Satan nagypapa? – kérdezte Pan. – Ő nem jött el...

– Bármikor elmehetsz hozzá, és megkérdezheted őt magát. – ajánlotta fel Goku.

Pan lelkesen serkent fel.

– Te is velem jösz?

– Sajnálom, Pan. – felelt Goku – Ezúttal egyedül kell menned. Valakit még meg kell látogatnom, mielőtt elindulnék erre a versenyre.

– Rendben, nos, megyek!

– Pan várj!

Ám Videl elkésett. Pan gyorsan tudott reagálni ilyenkor (hogy elkerülje a szidást). Teljes sebességgel elviharzott Satan város felé. Alapesetben Pan-t zavarta volna, hogy nagyapja nem tart vele, de ez alkalommal megtelt örömmel, hogy a másik nagyapját is láthatja.

Gohan biztatóan és melegen karolta át Videl vállát.

– Ne félj, pár órán belül itt lesz. Emellett nem látok semmi olyat, ami őt valamiben is megakadályozná ilyen sebesség mellett! Semmit sem kockáztat...

Videl mosolygott.

– Tudom, de azért engedélyt kellett volna kérnie... Ő mégiscsak egy kislány.

– Reggel látjuk egymást. – mondta Goku. – Ne menjetek el nélkülem!

Goku olyan gyorsan tűnt el onnan, hogy Uub-nak ideje sem volt reagálni.

– Ó! Goku mes... ter...

Egyértelmű volt, honnan örökölte Pan a szokásait. Nagyapja anélkül szállt fel, hogy legalább saját maga tudta volna az úti célját. Hányszor látta is Chi-chi eltűnni őt napokra, hetekre? Sőt évekre? Esküvőjük óta Chi-chi már belefáradt, hogy fölöslegesen fecsegjen erről. Végül is minden alkalommal hazatért... Még a halálból is.

Bulma törte meg a Goku hirtelen távozása miatt kialakult csendet. "Nos, én nem akarok veletek menni, viszont azért valami hasznosat még tehetek. Úgy képzelem, ez a torna nem lesz gyerekjáték... A ruháitokat még ellenállóbbá teszem.

– Ugyanúgy, mint a Cell játékok alkalmával? – kérdezte Vegita.

– Abszolút. – válaszolta Bulma. – Lehetséges, hogy egy egész éjszakát fog tartani, de jobb szeretném úgy tudni, hogy ti, srácok, jól fel vagytok szerelve.

Chi-chi megrántotta szemöldökét.

– A férjemnek nincs szüksége a ti segítségetekre! Minden, amire szüksége lehet, megvan otthon... Gohan! Hozzál pár ruhát az apádnak.

– Ezt fogom tenni. – válaszolt Gohan.

– Várj, én is jövök. – szólt Videl.

– Goten, – szólalt meg Trunks, – egy elhagyott helyet kéne keresnünk éjszakra!

– Jó ötlet! – válaszolta legjobb barátja, bólogatva.

Ezzel pedig Gohan, Videl, Trunks és Goten két különböző irányba repül el, egyedül Vegita-t hagyva hátra.

– Egyedül maradtál. – szólt Piccolo.

Vegita a szemében nézett.

– És akkor? Azt gondolod, ez megakadályoz engem abban, hogy mindannyiukat elvakítson?

Bulma Vegita vállara engedte magát. -Hazaviszel engem, drágám?

– Ha ragaszkodsz hozzá... – sóhajtott fel Vegita. – És te, Bra?

– Egy kapszulát használok, és Satan városba repülök. – a lánya így válaszolt.

– Ahogy kívánod. – mormogta Vegita.

Egy kapszula repülőt lányának hátrahagyva, Bulma férje ölében távozott.

– Tudod... – mondta Bulma, markát szorítva és odabújva Vegita-hoz. – Együtt szándékszom tölteni veled az utolsó éjszakát, mielőtt távozol...

– Idióta! – válaszolt Vegita elpirulva. – Ezt mindenki előtt mondod, miért nem...!

A Teknős Ház. Sokak számára, beleértve Bra-t is, elszigetelt és érdektelen. Másoknak viszont egy meleg paradicsomi szeglet, amelyet érdemes látogatni. Végül pedig egyesek számára azt a helyet jelenti, amelyet otthonuknak neveznek.

Egy kicsiny szigeten élve, egy évszázadig vagy kettőig, Zseniális Teknős általában halászattal töltötte az idejét teknőse, Umigame hátán ülve, vagy (főleg) a televízióban csinos tornászlányokat nézett gyakorlat közben, hacsak nem dugta fejét mocskos és rosszat sugalló magazinokba. Viselkedése mit sem változott Goku-val és Krillin-nel való első találkozása óta, vagy azóta, hogy az utóbbi véglegesen hozzá telepedett le feleségével, C18-cal, huszonöt évvel ezelőtt.

Mikor Goku teleportációval megérkezett a szigetre, menten menten meghallotta, hogy Krillin és Zseniális Teknős ugyanazon a témán hadakozik, mint a megannyi évtizeden keresztül.

– Nem, nem igaz! – szólt Goku legjobb barátja.

– Te nem osztasz nekem parancsokat, gazember. – vágott vissza a vén teknős mester. – A mestered vagyok, és méni tisztelettel tartozol irányomban!

– Már rég felülmúltam a te erődet.

– Nem számít! Még mindig jóval idősebb vagyok nálad, és csupán ezért is megérdemlem a tiszteleted.

Az öregember menten felszökött, mikor megpillantotta a csillagharcost.

– Ó! Goku!

Krillin meglepetten megfordult.

– Goku?

A csillagharcos átlépett az ajtón, és most is, mint általában, mosollyal az arcán.

– Hé, srácok! – köszöntötte őket Goku egy kézlendítéssel.

Zseniális teknős érezte a közeledtét. A szokás hatalma. Krillin azonban néha hanyagolja az élénkséget. Házasságkötése óta egy állandó éberséget tartott fenn, hogy szándékosan elkerülje a veszélyt.

Zseniális Teknős örült, és nem is hezitált, hogy szekálni kezdje régebbi tanítványát.

– Mi hozott ide? Megálltál nálam, hogy lásd élek-e még?

Széles mosoly tűnt fel Goku arcán.

– Nagy hírt hozok! Dióhéjban, egy tornán fogok részt venni, amely különböző univerzumokat mérettet meg egymással. Na már, ha a régi időkre emlékezünk, azért jöttem, hogy rákérdezzek, hogy téged érdekel-e, Krillin.

Öreg barátja érdeklődéssel tekintett rá.

– Várj, várj, ennél még több részletet akarok. Mi ez a torna?

– Én is tudni akarom. – szólt Zseniális Teknős.

Mivel túl sok lehetősége nem maradt, Goku elmagyarázta a tőle telhető legjobban, hogy milyen kaland is vár rájuk.

Krillin karba tette a kezét, és egy gondolkodott egy pillanatra.

– Ennek a tornának az ötlete valóban érdekes! – szólt Zseniális Teknős. – Mindazonáltal a nívó nagyon magas lehet...

Krillin elkomolyodott.

– Ez jóval meghaladja az én képességeimet! Régóta volt, hogy edzettem… Viszont elmehetek szurkolni nektek!

A semmiből egy női hang érkezett.

– Ez az egész túl van már tárgyalva.

Marron érkezett meg anyjával. Mindketten nagyon csinosak voltak, és nagyon stílusos ruházatban, bár C18 esetében ez már-már lázadónak mondható. Szépsége soha sem árulta el korát. Lévén, hogy ő egy kiborg, ennek is megvannak az előnyei.

– Apa, – szólt Marron, – azt ígérted, hogy elviszel vásárolni. Most nem mehetsz el!

– Áh, teljesen elfelejtettem.

Krillin szomorúnak tűnt, miközben Goku-t figyelte.

– Azt kívántam, hogy eljöhessek... De...

Goku jószívűen támogatta meg csalódott barátja vállát.

– Ne aggódj, Krillin. Mindenről beszámolok majd, mikor visszatérek.

– Legalább olyan lenyűgöző lesz, mint a Cell játékok, igaz?

– Nagy esély van rá! – válaszolt Goku mosolyogva.

– Már igazán várom, hogy milyen lesz.

Goku karjára nézett, ökölbe szorította a kezét, mintha csak az erejét próbálgatná.

– Az első versenyünkre emlékeztet ez engem. Emlékszel?

Krillin arca felderült.

– Hát hogyne... Hogyan is felejthetném el? Szép idők voltak...

Ezek után több órán keresztül múltbéli eseményeken nosztalgiáztak. Valamennyi idő elteltével Goku-t meghívták vacsorára, és felajánlották, hogy töltse ott az éjszakát. Zseniális Teknős is csatlakozott a nosztalgiázáshoz, ami késő éjjelig folytatódott...

Satan város a szöges ellentéte volt a kis szigetnek, ahol a Teknős Ház volt, megannyi magas tornyával típusosan megadva neki rohanó, nyüzsgő nagyvárosi arculatát. Satan város huszonhét évvel ezelőtt lett elnevezve a Föld állhősének neve nyomán, aki Cell-t győzte le. Természetesen, csak néhány kiváltságos tudta a teljes igazságot, egy maréknyi ember, amelyek közül Buu volt az egyik.

Ma már a Föld hőse visszavonult. Már valóban kezdett öregedni. Igazából már gyakran panaszkodott hátfájásra. A mai nap sem volt kivétel. Mikor Pan megérkezett a város szívében található villájába, megkérte Buu-t, hogy segítse ki egy trükkel.

A kislány a nyakába ugrott. Be sem állott a szája. Minden részletet elmondott a versenyről, arról ömlengve, hogy ő egy ilyen versenyen részt vehet. Satan nem igazán értette ezt meg teljesen, és kissé erőltetettnek is tűnt neki az egész. Viszont végül is, a csillagharcosokról szóló történetek is hasonlóan erőltetettek voltak, tehát ki lenne ő, hogy ítélkezzen? Mindemellett Pan mosolya, ahogyan beszélt, érzelmeit nem hagyták hidegen. Ezt az aranyos lelkesedést üdítő volt látni, és nagy mosolyt csalt a bajnok a bajsza alá...Ez a mosoly viszont azonnal lefagyott, mikor a lány elmondta jövetelének okát. Akkor aztán csend addig, míg a nagyapa rászánta magát a válaszra.

– Áááárggghh, a hátam! A hátam, megint! Ez már egyre rosszabb! Ááááhh...Lehetetlen... Nem hiszem, hogy elmegyek... Micsoda szégyen!

Pan picit megszeppent.

– De nagyapa...

Buu kezet nyújtott az öreg ember felé, a másik kezében meg egy nyalókát tartott.

– Minden rendben... Gondom lesz rád...

– Te sem jönnél el? – kérdezte Pan.

Egy újabb csend jött elő. Buu elképzelte magát a torna győzteseként. Ha ő lenne a bajnok egy galaxisnyi édességre tehetne szert, ami csakis az övé lenne. Egy hatalmas vigyort töltette el az arcát, mikor is egy hang véget vetett az álmodozásnak.

— A megrendelés megérkezett, uram.

Egy szolgáló, fehér ruhában, lépett be a szobába enyhén meghajolva.

– Az édességek, az enyéim? – kérdezte Buu

– Igen, uram. – erősítette meg a szolgáló. – Három kamionnyi édesség.

Buu arca felderült.

– YAY! Yahoo hooo!

Pan számára ekkor egyértelművé vált, hogy Buu nem nevez a versenyre. Miközben Buu éppen azon volt, hogy behabzsolja az összes édességet, Pan azt kérdezte nagyapjáról, hogy nem látogatta-e őt meg egy kicsiny robot.

– Hmm. – gondolkodott Satan. – Szóval ez volt az. Mi azt gondoltunk, hogy egy újfajta kamera, vagy valami kémek, akik le akarnak filmezni. Buu csokivá változtatta és megette...

Minden kétséget kizáróan Buu most sem hagyta Pan-t káprázat nélkül...

Másnap reggel Goku már készen állt az indulásra. Elgondolkodva meredt a széles a óceánra, mikor is Krillin C18-cal együtt csatlakozott hozzá, hogy még egyszer utóljára bátorítsa őt, mielőtt távozik.

– Szóval úgy-e van ennek fődíja is? – kérdezte C18.

– Igen. Úgy gondolom, egy kívánságot lehet nyerni a nameki kristálygömbök által... – válaszolt a Csillagharcos.

Krillin meglepetten pillantott feleségére.

– Ne tán érdeklőnél te is eziránt?

Elmosolyodva elfordult és lehunyta szemeit.

– Minden, amire szükségem lehet már megvan, és pontosan itt.

Gyengéd csókot dobott férje arcára, mielőtt haza felé indult volna, ott hagyva az alacsony férfit, akinek szerénysége miatt az arca skarlátvörösbe borult és lángolt.

Egy nagy mosollyal fűszerezve, Goku két ujját homlokára helyezte, közben pedig barátjára tekintett.

– Még látjuk egymást...

Krillin visszamosolygott a hüvelykujját tartva barátja felé.

– Bízom benned... Nyerni fogsz!

Barátja magabiztos mosolya megmelengette Krillin szívét, ahogyan Goku nagy hirtelenséggel eltűnt.

Körül-belül reggel tíz óra volt, mikor Dende, a Föld Istene, derűszentélye megtelt. Gohan és Videl pár perccel azelőtt érkeztek, lassan repülve. A tudós félvér csillagharcos egy bőröndöt hozott magával, amelybe saját, öccse Goten, és apjuk ruháit csomagolta.

Dende üdvözölte őket, aztán halkan beszélgettek, sétálgatva a várakozás közben.

Vegita és Bulma érkezése meglepő volt... A Csillagharcosok Hercege egy járművel érkezett, amelyet Bulma vezetett a palotához. Vegita szinte soha sem utazott repülőgéppel.

Vegita volt az első, aki kiszállt a gépből, nagyon unott és rosszkedvű képet vágva. Bulma rögtön utána lépett ki, kissé szidalmazva őt... Egy kis szürke bőrönd volt a kezében.

– Vegita! Emlékeztetnem kell-e rá téged, hogy neked a kötelességed ezt vinni? Nem leszek a te csomaghordozód!

– Nincs szükségünk rá! – mormogta a csillagharcos Herceg.

– Vegita! – rimánkodott a kék hajú nő.

Vegita felmorgott és ideges arcot vágott.

– Add ide akkor!

Ez a nyilvános vita feszélyezte őt, és jól tudta, hogy Bulma makacs... Megragadta a bőröndöt, amely a Bulma által előkészített kapuszálat tartalmazta, mindezt egy hirtelen kézmozdulattal, amely megriasztotta Bulma-t. Vegita gyors ütemben legnagyobb riválisa fiához ment.

– Gohan, – szólt Vegita. – egy küldetésem van a számodra.

Gohan kicsit meglepődött.

– Mi lenne az?

– Vigyázz erre. – parancsolta Vegita, a bőröndöt Gohan felé nyújtva.

– Vegita! – ordította Bulma messziről a háta mögül. – Mégis mit gondolsz, mit csinálsz?

– Ez a gyerek még csak részt sem vesz. – vágott vissza Vegita feleségéhez fordulva, nyugodtabban, mint azelőtt. – Neki is hasznosnak kellene tennie magát.

Gohan a bőrönd fogantyújára tette a kezét, hogy átvegye.

– Nincs gond, Bulma. Ne törődj vele...

Bulma ideges volt.

– De, Gohan...

– Te mindig túl kedves vagy. – összegezte Piccolo volt tanítványa háta mögül.

Gohan egy egyszerű mosollyal válaszolt, és megemelte szemöldökét, hogy egyetértést tanúsítson. A témát terelni kívánván, Vegita hangosan morgott.

– Trunks-nak soha sem érdeke pontosnak lenni!

Piccolo majdnem ironikusan válaszolt.

– Ő már régóta elment Goten-nel! Zuhanyozni ugrottak el...

– Ó? – szólt Bulma meglepetten. – Egyszer hamarabb ébren van mint az apja?

– Neki biztosan nem kellett az éjszaka.

Vegita hirtelen megtorpant, rájött, hogy a késése okát hiába való magyarázni, mert az úgyis ciki lenne... Egy halk nyögés után állapította ezt meg.

– Nem fontos.

– Itt vannak a varga-k... – tájékoztatott Piccolo kinyitván a szemét, ahogyan az kis antennái beremegtek.

Az összes harcos tekintette az égre szegeződött, amit látták, hogy a varga-k és nameki-ek hajója feltűnt, landolásra készen...