MÁSODIK RÉSZ: SOK RÉGI ELLENSÉG VAN ITT!

6. Fejezet

Fordította: Lowtoneg; Lektorálta: HomolaGábor

Mint általában, a tőle megszokott szemfülességgel, Piccolo néhány megjegyzéset tett, felfigyelve az arénára.

– Tehát ez a számunkra, a 18-as Univerzum számára, fenntartott hely. A verseny minden bizonnyal kezdetét veszi, mihelyt a jobb oldalunkon lévő tereket is feltöltik.

Mellette állván, Gohan ugyanúgy megjegyezte.

– Szóval a balunkon található tizenhét térnek is immáron meg kellett...

Gohan a mondata közepén megállott. Ő volt az első, aki bal oldaluk felé nézett, és megdöbbent.

– N-nézzétek! Az ott...

Enyhén mögöttük Goku és Vegita pedig hátrafordították fejüket, hogy ők is láthassák.

– Cell!

Goku jócskán meglepődött, akárcsak a fia. Az alternatív univerzumok ötlete eléggé bizarr, és soha sem gondolta volna, hogy ilyesmi lehetséges. De ő ott volt! Cell, ő maga, ott állt előttük!

– Már megint ti? – jegyezte meg a zöld teremtmény nem túl boldogan, hogy Goku-t és a többieket látja. Ezt gondolta magában:

"Itt vagyok, két Gohan-nal körülvéve..."

Cell szemmel látható a 18-as Univerzumbeli énjével volt azonos, tehát a tökéletes alakjában tetszelgett. A páholya kellős közepén állt, karba tett kézzel. Türelmesen várt a mérkőzésére, hogy majd szólítsák. Ott ahol álltak, hőseink nem láthatták a kicsiny, kék Cell Jr.-t, aki Cell lábai között állt, Piccolo viszont igen, aki elég magas volt ahhoz, hogy futólag megpillantsa.

– Ismer bennünket. – vette észre Piccolo. – Biztosan megölt minket az ő univerzumában, így ő maradhatott ott a legerősebb.

– Valószínűleg igazad lehet. – szólt Goku – Viszont nem hiszem, hogy Gohan erről beszélt. Nézd csak! – folytatta a 16. térre mutatva.

– Mi vagyunk azok!

Cell mögött Goku el kezdte átfésülni a 16-s Univerzum helyét. Gohan-t látta Piccolo-val beszélgetni, aztán Trunks-ot és Goten-t vidáman társalogva, Videl-t és Bra-t, aki páholyuk ajtajának támaszkodott.

– Fedezzük fel a többi csoportot! – javasolta Trunks, miközben átugorta a 18-as Univerzum elválasztó falát.

Goten azonnal követte. Könnyedén beérte Trunks-ot, aki előtte három méterrel állt meg, megtörve a csendet.

– Oh...

Trunks apját vette észre... Jobban mondva apja másik énjét a 13-s Univerzumból. Egy fehér csillagharcos páncélt viselt aranyszínű vállvédővel, egy kék tunikával és egy vörös köpennyel, Vegita Herceg egy nagyobb, izmosabb férfi társaságában volt, aki jobb oldalán állt. Egy kopasz egyén volt, aki ugyanolyan típusú páncélt viselt, viszont a kék tunika helyett egy fekete rövidnadrág volt rajta, és mintha egy gúnyos mosoly tetszelgett volna az arcán, ott a sarokban állva. Mögötte egy másik személy, hosszú hajjal, ami egészen a derekáig ért, ő is ugyanazt a csillagharcos páncélt viselte, tekintete nagyon barátságtalan volt. Úgy tűnt ügyet sem vet társa gyerekes megjegyzéseire. A csapat utolsó harcosa... Goku volt! De szemei nagyon sokat meséltek természetéről. Igazából ez a Goku "Kakarotto" maradt, olyan mintha Goku gyerekként soha sem verte volna be a fejét.

A 13-as Univerzum Vegita Hercege undorral tekintett bal oldalara. Trunks és Goten kíváncsian keresgélte, hogy mit is vehetett észre, de hamarosan rájöttek ők is. A 12-es Univerzum helyén nem volt senki sem, a harcosok biztosan bent tartózkodtak. Dabura-t fedezték fel a 11-es Univerzumnál. A 10-es Univerzum húsz személyből állt, namekiek-ből és Csillagharcosokból. A 9-es Univerzum helye, mint a 12-esé is üres volt. Ami 8-as Univerzumot illeti... Ott Dermesztőt láthatták!

A végső de nem a 100 százalékos alakjában volt, hiszen nem voltak hatalmas izmai, amelyek a teljes erejének jellemző jegyei. Mindezzel együtt nem volt félig kibernetikus sem. Trunks és Goten könnyedén felismerte őt; Bulma annak idején mutatott nekik róla egy képet. A Cell játékok előtt miközben C16-ot javította, minden fotót megszerzett Dr. Gero robot kémjének testéből, beleértve a kibernetikus Dermesztőről készülteket is.

Dermesztő önelégült mosollyal az arcán tekintett a négy főből álló Csillagharcos csapatra. Kétség sem férhetett hozzá, hogy ő saját maga ölte meg Vegita-t az univerzumában.

– Egy csomó szörnyeteggel vagyunk körülvéve, amelyekkel a szüleink régen harcoltak. – mondta Trunks, mikor szeme megakadt Bojack-on, a 6-os Univerzumból.

– Nézd, Majin Buu! – szólt Goten, a 11-es Univerzumra mutatva.

A rózsaszín, babaarcú, ártatlan kinézetű dzsinn a 11. tér belső részéből lépett ki, hogy Dabura-hoz csat–lakozzon. Kíséretében nem más volt, mint Babidi, aki ugyanolyan csúnya küllemmel és ráncosan tűnt fel, ahogyan ismeretes.

– Ez beindít bennem bizonyos emlékeket. – révedezett Trunks, ahogyan rájuk ismert.

– Ez a tökéletes alkalom, ember! – kiáltott fel lelkesen barátja.

– Gotenks végre, egyszer s mindenkorra legyőzi Majin Buu-t!

– Egy csöppet sem tűnik erősebbnek. – mondta Trunks.

– Igen, mi pedig sokkal erősebbek vagyunk! – válaszolta Goten.

– Már nem vagyunk gyerekek!

– Ez immáron a miénk! – kiáltottak fel egyszerre.

A két fiú mögött Vegita szeme egy pillanat erejéig a 10. térre szegeződött. Még abból a távolságból sikerült kiszúrnia saját magát... megint. A szákáll ellenére, a frizura alapján felismerte ezt az énjét. Aki előtte áll pedig az apja volt, Vegita Király. Őszülő haja volt, görnyedő háta... egy igazi öregembernek tűnt.

– Mit láttál, apa? – kérdezte mögötte Bra.

– Semmit. Egyáltalán semmit. – Vegita egyszerűen válaszolt.

Vegita egy pár lépést tett előre... Nem saját maga volt az, ami zavarta... Nem igazán. Ami őt frusztrálta, az az volt, hogy abban az univerzumban a Csillagharcosok még mindig primitív öltözéket viseltek. Állatbőrt! Ezek a Csillagharcosok messze álltak attól, amit technológiai fejlettségnek lehetne nevezni. Ezeknek mindnek megvolt a farka, olyan jegy ez, amit Vegita és a 13-as Univerzumbeli alteregója egyaránt nélkülözött.

Gohan és Piccolo mindketten észrevették, hogy Vegita-t valami aggasztja. Mindkettejük tekintete a 10-es Univerzumra terelődött.

– Két csoport van. – jegyezte meg Piccolo. – Nail és más namek-ek jelenlétét érzem.

– Ez egy olyan univerzumnak látszik, ahonnan hiányzik Dermesztő. – szólt Gohan. – Minden bizonnyal képtelenek Szuper Csillagharcossá változni.

Trunks-nak hirtelen egy felismerése támadt.

– Hé! Mindez azt jelentheti, hogy ott van a nagyapám is közöttük!

Trunks Goten-re pillantott.

– Lehetséges... lehetséges, hogy az enyém is ott van! – mondta Goten. – Menjünk!

Ahogyan a 10-es Univerzum felé rohantak, Gohan így szólt:

– Próbáltok beszélni velük? Csalódottak lesztek...

Naiv öccsével ellentétben, Gohan-nak megvolt a személyes tapasztalata a tiszta vérű Csillagharcosokat illetően, ők semmiben sem hasonlítottak a csendes és higgadt Vegita-ra, a 18-as Univerzumból. Gohan tisztán emlékezett erőszakosságukra és kegyetlenségükre. A saját családtagjaik sorsa sem érdekelte őket...

Gohan Bra-hoz fordult.

– Te mit teszel, Bra? Te nem akarsz a bátyáddal és Goten-nel menni?

– Hogy? Láttad egyáltalán a ruházatukat? – szólt vissza a lány gőgösen. – Én biztosan nem fogok körülöttük lebzselni!

– El is fejeltettem, mennyire igényes vagy az emberek öltözködésére. – sóhajtott fel Gohan.

Goten és Trunks Dermesztő páholyához közeledett, de a körülöttük levő zaj miatt semmit sem hallottak abból a beszélgetésből, ami ott zajlott le.

– Csillagharcosoooook, megint. – dörmögött fel Dermesztő.

– Úgy látszik, sok univerzumból hiányzunk. – szólt az apja, fiához hasonlóan karba tett kézzel. – Ezt a söpredéket mindenhonnan ki kellene irtani.

Dermesztő apja Cold Király volt. A Csillagharcosokéhoz hasonló páncélzatot viselt, nem úgy mint a fia, ezen kívül egy palást is volt rajta, mely felségjogát szimbolizálta. Egyébiránt magasságáról és szarváról volt felismerhető, amely fia második formájához hasonlította őt.

– Mindez most meg fog változni. – szólt egy lila-fehér ember, magasságát tekintve Dermesztővel egy kategóriás, talán ugyanabból a családból való. – ebben teljesen biztos lehetsz.

– Hogy érted ezt, Cooler? – kérdezte Dermesztő anélkül, hogy ránézett volna.

– Most hogy olyan namek-okat találtunk, akik kívánságokat teljesítenek ahelyett, hogy hagyják magukat kivégezni. – kezdte Cooler. – Ezt a lehetőséget nem fogjuk elszalasztani! Mindegyik univerzum a miénk lesz!

Cold egyszerre vált elragadtatottá és könyörtelenné.

– És mindegyik világban. Úgy látom, ugyanaz az ötletünk támadt, fiam. Hehehe.

Dermesztő azonban kicsit aggodalmasan hallgatta ezt.

– Reménykedjünk benne, hogy egyetlen világban fordul elő a Legendás Csillagharcos.

Dermesztő mindig is félte a Legendás Csillagharcost... Pontosan ez késztette rá, hogy a Vegita bolygót oly sok különböző univerzumban elpusztítsa...

A 10-es Univerzum terének szélénél Trunks vidáman így szólt:

– Hé! Király! Beszélhetnék veled?

– Ki mer így nevezni engem? – mormogta Vegita a szakálla alól.

– Nem veled, idióta! – felelt Trunks. – Az apádat szeretném látni!

– Micsoda!? – ordított a király. – Inzultálni próbálsz, fiú!?

– Hé, csak nyugisan, öreg. – szólt Trunks védekezvén. – Az én dimenziómban te a Csillagharcosok hercege vagy. Nos hát, hol az apád?

– Hm. Nem akarom tudni, mi történt a te univerzumodban, de az apám, az előző Vegita király itt van. – Ezt mondta Vegita egy két másodperces szünet után, hogy lecsillapodjon, és a mögötte álló öreg emberre mutatott.

Az öreg hajdani király Trunks és Goten felé indult, csak úgy kíváncsiságból.

– Hűha. – jegyezte meg Goten. – Nagyon hasonlítotok egymásra a korkülönbség ellenére is.

– Mond csak, gazdag vagy? – szólt Trunks. – Én a bolygóm legnagyobb cégét vezetem.

– Palotád van? – kérdezte Goten.

– Mennyi idős vagy?

– Hmpf! – gúnyolódott az öreg Vegita Király a kérdések záporzása közepette.

– Hé, gyerekek. – szólt közbe egy másik Csillagharcos. – Fékezzétek magatokat! A király már nem elég fiatal az ilyesmihez!

Az idős Vegita király köhögni kezdett... Csúnyán. Annyira csúnyán és gyakran, hogy az a Csillagharcos, aki védelmezte, kissé kényelmetlenül érezte magát ettől, persze mellette maradt, hogy talán mégis csak segítségre szorul...

Az 18-as Univerzum helyén Gohan és Piccolo figyelemmel kísérte a két félvér Csillagharcos interakcióját a Csillagharcosok csoportjával. Gohan ebből ötletet merítve, apjához lépett és ezt mondta neki:

– Apa.. nem akarsz találkozni apáddal?

Goku hátralépett.

– Hát, nem is tudom... Nekem nem úgy tűnik, mintha az apám lenne.

– Nos, lehet, hogy ő azért szeretne találkozni veled!

– Nem is tudnám, mit is mondhatnék.

– Milyen fura is az élet... – szólt Piccolo.

Piccolo aztán lassan emelkedni kezdett, és a 10-s Univerzum felé repült. Átrepült a primitív Csillagharcosok fölött, akik azon tanakodtak, hogy vajon mire is készülhet. Piccolo végül a namek-ok csoportjánál landolt.

– Helló, Nail.

– Ti egy új csoport vagytok? – kérdezte Nail.

– Egy jó tanács, – szólt Piccolo azonnal, ügyet sem vetve a “költői kérdésre” – Légy óvatos ezekkel a Csillagharcosokkal... A mi univerzumunkban egész bolygókat mészároltak le.

– Egyelőre nincs miért aggódnod. – felelte a harcos, aki a 18-as Univerzumban több, mint 30 évvel ezelőtt Piccoloval fuzionált. – A mieinknek nincs űrtechnológiájuk.

– De... – kezdte Piccolo meglepetten. – A ti univerzumotokban nincs Dermesztő?

– Dermesztő? – szólt Nail a 8-as Univerzumra tekintve. – Hallottunk róla, miközben a bolygónk kataklizmája elől menekültünk. De, újfent mondom semmi ok az aggodalomra. Az egész családját, akiket ott láthatunk, már megölte egy bizonyos Kaioshin.

– Kaioshin..?

– Ugyanaz mint az a legalacsonyabb az istenek között az 1-es Univerzum kilátóterén. – mondta Nail, arra az öt istenre mutatva, akik a szervezők univerzumához tartoznak.

Ezen istenek könnyen felismerhetőek. Az első látásra legszembetűnőbb jellemvonásuk a hajuk, mindegyikük esetében ugyanolyan: mintha csak egy tüskés taréj éktelenkedne a koponyán. Csupán az istennő esetében volt egy enyhe eltérés, miszerint neki a vállán lejjebb ért a frizurája. Mindnyájan fülbevalót viseltek, és ugyanazt a típusú szövetet.

Az alacsony bajszos férfinek, az istenek legidősebbikének a homlokára egy hajtincs lógott le. A bajusz miatt könnyen felismerhető volt, hiszen csak ő egyedül rendelkezett vele.

A 18.-as Univerzum által ismert alacsony Kaioshin és a Nyugati Kaioshin között állt az istenek legerősebbike: A déli Kaioshin... Több mint kétszer olyan magas volt, mint az a varga, aki éppen csoportjukkal folytatott beszélgetést. Impozáns testalkatú férfi, és felépítése harcra termetséget sugározta.

A fizikailag arányos déli Kaioshin-vel ellentétben, a Fő Kaioshin, a Kaioshin-ek vezetője, zömökebb, alacsonyabb, de nagyobb, szélesebb volt, és karjai csak fele akkora méretűek voltak, mint a délié (vagy valami olyasmi). Ezzel együtt egyenruhája sem egyezett meg a többiekével. Joggal gondolhatni, hogy a ruha pontosan rá volt szabva, hogy kényelmes viselést tegyen lehetővé számára. Öltözéke felett egy rövid dzsekit hordott, ami vékony és rugalmas volt.

Végül a legpicinyebb az istenek közül kék árnyalatú volt. Ő tűnt a legfiatalabbnak mind közül, és egyben a leggyengébbnek is, noha abban az univerzumban ő volt, aki legyőzte Dermesztőt. Piccolo felfedezte, hogy ez a Kaioshin nem volt annyira erős, mint az 18-as Univerzumbeli énje a Majin Buu események idején... Azon kezdett el tűnődni, hogyan is zajlodhatott le a küzdelme a világegyetem zsarnoka ellen...

– Oda kéne mennem beszélni vele... – szólt Piccolo régi “barátjához”.

– Úgy érzem, ismerlek... Mi a neved? – kérdezte Nail nagy érdeklődéssel.

– Piccolo. Az én világomban Dermesztő megtámadta a bolygódat. Úgy döntöttél, fuzionálsz velem, hogy esélyünk legyen Dermesztő ellen... Aztán egy kis ideig...

– Már értem. – mondta Nail mosolyogva. – Ez megmagyarázza az erődet...

Miközben Trunks tovább kérdezősködött az öreg Vegita királytól, Goten egy másik Csillagharcostól érdeklődött. – Egy konkrét személyt keresek! Az apját... Er, Kakarotto-nak! Mondta, megerőltetve memóriáját apja csillagharcos neve után kutatva.

– Kakarotto? Soha sem hallottam róla. – válaszolt a primitív Csillagharcos.

Gyengéden odébb tolva az egyik Csillagharcos nőt útjából, egy férfi lépett elő a tömegből, hogy Goten kérdésére választ adjon. Egy jó izomzatú férfi volt, akinek sebhelyes volt az arca, és mellkasán is fellelhető volt pár sebhely.

– Volt egy Kakarotto nevű fiam... – válaszolt a Csillagharcos. – De ő mára már halott.

– Hú! – szólt Goten rátekintve, ökölbe szorított kézzel és örömmel az arcán. – Most hogy látom az arcod, tudom, te vagy az!

– Én... Hogy mi van? – válaszolt a Csillagharcos zavartan.

– A feleséged itt van? – kérdezte Goten. – Kaphatnék kettőtökről egy fényképet? Lehetek én középen?

– Mi az a “fénykép”?

– Legalább hoztál magaddal kamerát, Goten? – kérdezte pajkosan Trunks.

– Ó... Uh... Nos, nem... A fenébe, szívás.

– Kik vagytok? – kérdezte végül Bardock.

– A leszármazottaitok vagyunk. – szólt Trunks. – Én Vegita király unokája vagyok.

– Én pedig a te unokád vagyok. – mondta Goten Bardock-nak.

– Szóval, ti kölykök vagytok a leszármazottaink egy másik univerzumban? – kérdezte az öreg király bosszúsan.

– Igen! – válaszolt egyszerre a két barát.

– Nézd csak. – szólt Trunks, ahogyan elővett pénztárcájából egy fényképet a többi közül. – Itt van az otthonom, anyám, a húgom, és apám, aki éppen duzzog, mert nem kedveli a fényképezést. Azért megjegyezném, hogy sokkal jobban nézel ki bajusz nélkül...

– Már megint sértegetsz!? Azt is megbánod, hogy megszülettél!

Mormogott magában Vegita király. Még ha egy másik univerzumból valók is, hogy engedhetné meg, hogy ennyire szemtelenek legyenek vele? Viszont biztosan ez lenne a normális. Hiszen mindent számításba véve, ezek a gyerekek csupán csak “fattyúk”.

– Micsoda szégyen! – kiáltott fel Vegita király. – Még csak nem is vagytok igazi Csillagharcosok!

Vegita megjegyzése nagyon is ismerős volt a két félvér Csillagharcos és Piccolo számára is. Ez a jellem az ő Vegitájuknak is sajátja volt, valamikor még harminc évvel ezelőtt.

– Ó, kérlek! – vágott vissza Trunks. – Bármelyikünk felmosná veletek a padlót!

– Igen! – tetézte Goten. – Adjátok fel!

A két félvérrel szemben állva a Csillagharcosok tanakodtak, hogy ezek a gyerekek vajon vicceltek-e... Vagy talán tényleg olyan erősek lennének. Mindazonáltal még távol álltak attól, hogy egyáltalán sejtsék, milyen csillagharcos szintek is létezhetnek...