18. Fejezet: Az univerzum maffiája

1. rész

Az orvos szerint Bulma néhány héten belül szülni fog. Hónapokkal ezelőtt voltak ultrahangos vizsgálaton, ahol megállapították, hogy a születendő gyermek lány lesz (mondjuk Vegetto a gyerek ki-jének rezgésein keresztül megbizonyosodott róla, hogy tényleg) és Vegetto felmérte a kicsi erejét. Az anyja szerencséjére a rúgásai elég gyengék voltak.

Vegetto pár napra távozott, de elhatározta, hogy visszatér a kis jövevény érkezése előtt. Épp néhány bolygót kellett átkutatnia valami hülye állatért. Néha átfutott az agyán, hogy talán nem is létezik. Volt néhány olyan küldetés, amiknek semmi értelmét nem látta. Egyébként... Mivel a harcos nem az a fajta ember volt, aki 8 óra munka után hazatér, eszik egy tál levest, majd lefekszik a puha ágyába, az egész napot munkával töltötte és remélte, hogy mihamarabb elkészül.

Nem, mintha a távolléte miatt bármilyen veszély leselkedne a Földre.

...

Ugye?

Goten épp a bátyjával viccelődött. Utóbbi az asztalánál ült, egy halom könyv, jegyzetfüzet és a laptopja mögött.

De ami a legszembetűnőbb volt, hogy szemüveget viselt!

– Rövidlátó vagy! Vaaaksiiii!

– Hagyd már abba! Sokat kellett elolvasnom és a betűk nagyon aprók. Ettől fáradtak a szemeim és ezért kell a szemüveg!

– Gohan egy stréber! Gohan egy stréber! Mond, Gohan, ha tovább dolgozol ebben az irodában, el is fogsz hízni, nem?

– Hát... Még ha nem is edzek, a testem nem változik meg... Még mindig olyan erős vagyok, mint... mint mikor az öreg Kaioshin felerősített...

Gohan elmerült a gondolataiban. Majd, a semmiből, hirtelen egy nagyon erős és gonosz kít érzett.

Felpattant, Goten pedig érdeklődően tekintett rá. De az kí eltűnt.

– Csak álmodtam volna? Olyan mélyen voltam a gondolataimban...

Visszaült, de még mindig figyelt.

Ha nem tévedett, akkor a Föld veszélyben van.

Goten kezdett unatkozni, szóval elhagyta bátyja szobáját és a konyhába ment, remélve, hogy talál ott egy őrizetlenül hagyott tortaszeletet.

Egy idő után, Gohan úgy döntött, folytatja a tanulást, de aztán megint érezte azt a ki-t. És ekkor néhány másik is volt az előzővel! Páran besurrantak az ablakon és megragadták őt hátulról!

Goten a kertben volt és ő is megérezte az idegen energiákat. Megfordult és nagy, vészjósló árnyakat látott ott, ahol az anyja állt. Gyorsan felé repült.

– Anyu! – kiáltotta. Valaki belerúgott és az ellenkező irányba szállt tovább. Szuper Csillagharcossá változott és megpróbálta megütni azt, aki megtámadta.

Eltalálta az idegent, aki vért köhögött fel, majd haldokolva a földre zuhant. A fiatal fiú ekkor a többi idegenre nézett, tekintete pedig elárulta, hogy tényleg dühös volt. Az árnyak egyike rárontott, de ő könnyedén kitért a támadás előtt, majd földbe döngölte ellenfelét. A legmagasabb űrlény még mindig az anyja mellett állt. Chi-chi nem mert megmozdulni, mert az idegen a karmaival tartotta őt fogva.

– Ereszd el az anyámat, vagy megöllek! – fenyegette meg Goten.

Bátyja leszállt az égből. Mármint, az ablakából. Két kezében egy-egy élettelen idegen lény testét tartva. Lehajította őket a földre.

– Nem kell zseninek lenned, hogy lásd, semmi esélyed ellenünk. – mondta az utolsó szörnynek. – Ereszd el, cserébe hagyunk távozni a barátaiddal.

A szörnyeteg nem engedte szabadon a túszát. Lenyűgözte, amit látott és tovább bámulta Gohant. A legerősebb harcosukat látszólag könnyű szerrel ölte meg.

– Maaagaaammmmaaal viiisssszemmm őőőőt issss. – sziszegte a teremtmény.

Goten kész volt rávetni magát, de bátyja visszatartotta. A lény pengeéles karmai az anyjuk nyakának feszültek. Ezért nem mert megmozdulni. A karmok miatt Chi-Chi megszólalni sem mert, nehogy elvágják a torkát.

Gohan megrémült a gondolattól, hogy támadása célt téveszthet. Mély levegőt vett és összeszedte energiáját...

Szél kerekedett körülötte.

– Ne... Gyere... Kössszelebb...! – A szörnyeteg láthatóan kezdett egyre jobban aggódni.

Gohan számára úgy tűnt, mintha minden lelassult volna, amint teljes sebességen az anyja felé indult. Folyamatosan koncentrálnia kellett, mert ha egy pillanatra is meginogna, annak biztos az anyja látná kárát. Az idegen a helyet nézte, ahol Gohan kevesebb, mint egy másodperce állt, de az utóbbi ekkorra már megragadta a karmokat, amik az anyja torkának feszültek. De szorítása annyira finom volt és oly’ gyorsan mozgott, hogy ellenfele még nem vette észre, hogy mi történt. A karmokat a tövüknél ragadta meg, az ujjhegyekhez közel, és lerántotta őket, összetörve azokat, mintha a legtörékenyebb kristályból készültek volna. És megismételte ezt a következővel és az azutánival, míg az utolsó karom is letört. Pont akkor végzett az utolsóval, amikor az első földet ért.

A szörny elkezdett reagálni és visszatámadt volna, de Gohan készen állt és az idegen minden mozdulatát lassított felvételként észlelte: próbálta szorosabban fogni a túszt, de Gohan megragadta mindkét karját és széttárta őket. Érezte, ahogy ellenfele izmai, vagy csontjai megrepednek a mozdulattól; de ez teljesen hidegen hagyta. Az anyjuknak megmozdulni sem volt ideje, és nem is láthatott semmit az egészből, épp le tudta hunyni a szemét, hogy megvédje azt a fia mozdulatai által gerjesztett széltől. Amint kiszabadította, felkapta őt és elrepült, hogy kimenekítse a veszélyből. Chi-Chi csak annyit látott az egészből, hogy a fia eltűnik, majd a levegőben találja magát. Csak ekkor hallotta meg a földre hulló karmok hangját és a fájdalomtól felüvöltő szörnyeteget.

Megcsinálta!

Gohan leeresztette karját, amiből egy hatalmas energia gömb lövellt ki, ami teljesen megsemmisítette ellenfelét, és helyén egy kisebb krátert hagyott csupán. A támadását szándékosan pusztító erejűnek szánta.

Letette édesanyját, és Goten boldogan ugrott a nyakába.

– Ó, kicsinyeim... – mondta, karjaiba zárva őket, könnyeivel küszködve. Annak ellenére, hogy erősebbek nála, jobban féltette őket, mint saját magát.

Gohan felnézett.

– Jön Trunks. – jelentette be Goten, amint beazonosította barátja energiáját. Ő is Szuper Csillagharcossá változott, így az auráját a Föld bármely pontjáról érezni lehetett.

– Goten, te maradj itt! – utasította testvére. – Hozd ide azokat a lényeket és tartsd szemmel őket. Ne higgy el nekik semmit és üsd le őket, ha megmozdulnak. Ja, és maradj Szuperharcos.

Hátrahagyta ölelő anyját és teljes sebességen Trunks energiáját követve repült a Capsula céghez.

– Jaj nekem...

A harcnak már vége volt, csak Trunks erejét lehetett érezni. Megkerülte az épületet és látta, hogy a tető egy része, valamint az alatta lévő szobák teljesen megsemmisültek... Végül megtalálta Bulma-t az ágyában fekve. Ha ezek a szörnyetegek bántani mertek egy védtelen várandós nőt, akkor...

Aztán megpillantotta néhány idegen szénné égett testét a hatalmas ház kertjében... És Trunks is meglett a szoba közepén. Szóval a nő mégsem volt védtelen. Néhány bútor és fal tönkrement, de máson nem látszott a harcok nyoma. Gohan felfogta mi történt, mikor rájött, hogy minden nyom egy tökéletes körön belül volt. Trunks nyilván létrehozott egy pajzsot, ami megvédte az anyját az energiagömböktől.

Trunks még mindig Szuper Csillagharcos formában volt, de egyáltalán nem mozdult. Olyan volt, mintha megdermedt volna.

Gohan pont előtte ért földet.

– Szép munka volt, Trunks. Ügyesen megvédted az anyádat. – Bulma-ra pillantott, aki egy mosollyal válaszolt, tudatva, hogy jól van.

– Nem, még maradt egy. – figyelmeztette Trunks, még mindig erősen koncentrálva.

Gohan azonnal kutatni kezdte az utolsó megmaradt lényt. Mozdulatlanná dermedt. Annak a csoportnak a legerősebb tagja, amelyik az ő családjára támadt, el tudta rejteni az energiáját. Tehát ebben a csoportban is van egy ilyen…

A másodperc törtrésze alatt, Gohan megtalálta, majd egy energia gömböt hozott létre a kezében. Elhajította azt anélkül, hogy odanézett volna. A gömb berobbantotta a falat és eltalálta a szörnyet. Ezután Gohan rárontott és megölte egy jól irányzott ütéssel.

Trunks végre fellélegezhetett és térdre zuhant. A harchoz már hozzászokott, de az idegek háborújához nem, így érzékei nem voltak olyan élesek, mint Gohan-é. Ezen felül, nem sokat gyakorolta a rejtőző energiák érzékelését.

Mivel a túlélők túl erősek voltak az egyszerű börtönökhöz, Gohan és Piccolo felváltva őrizték őket. Amint valamelyikük beszélni próbált, Piccolo elektromosságot vezetett beléjük a szemén, máskor az antennáin keresztül. Hajthatatlan volt a módszert illetően és Gohan-nak sem volt semmi ellenérve. Végtére is, ezek a szörnyetegek megtámadták a családját!

Az idegen harcosokat megrémítette, hogy milyen könnyen legyőzték őket. Rettegték a fogvatartóikat. És mikor Vegetto is megérkezett, ez a félelem terrorrá vált.

– Ki küldött titeket? – ordította, amint megérkezett.

Egyikük némaságra intette társait. Ezzel Vegetto természetesen egyáltalán nem volt elégedett. Egy energiagömbbel a helyszínen megölte a lényt.

– KI?

Végül Dende és a Kaioshin segítségével sikerült némi információt kicsikarni a harcosokból. A Kaioshin-eknek még néhány halottat is sikerült kikérdezniük, mielőtt még a pokolra szálltak volna...

Azok között, akik Vegetto-t holtan akarták látni, volt egyfajta csillagközi maffia szervezet is. A csillagharcos számtalan jó cselekedete veszélyeztette néhány bevételi forrásukat.

Az egyik legfelső vezetőjük, aki az egyszerű ’Don’ néven fut, kiterjesztett kutatást folytatott Vegetto-t illetően. Nem hezitált paranormális eszközökhöz fordulni, mint például médiumokhoz és boszorkányokhoz. Sok hónapnyi nyomozás eredménye képen már nagyjából mindent tudtak Vegetto-ról: Tudtak Vegita-ról, Kakarotto-ról, akit később Son Goku-nak neveztek. Megtudták, hogy ők ölték meg Dermesztőt, majd Lord Cold-ot és Cooler-t is. És hogy ez a két harcos egyesült, hogy egy náluk is erősebb ellenséget legyőzhessenek.

Ami még fontosabb, rájöttek, hogy két családja várja haza a Földön.

Amint megbizonyosodtak róla, hogy a legyőzhetetlen isten egy küldetésen vesz részt egy távoli bolygón, a teljes elit osztagukat, aminek tagjai a Ginyu kommandóval megegyező erejűek, ráküldték a családokra. Parancsba kapták, hogy ejtsenek foglyokat, hogy azokkal sakkban tarthassák a hőst.

Így, ahogy Goku, úgy Vegetto is veszélybe sodorta a Földet pusztán azzal, hogy itt élt.

Amint kiszedték belőlük a maradék információt is, Vegetto végzett a két utolsó túlélővel is.

A csillagharcos mérlegelte a lehetőségeit, hogy mit is kellene most csinálnia.

A Don meg fog fizetni! A teljes bűnszervezeten fog bosszút állni!

A Kaioshin-ek birodalmába teleportált. Ahogy megígérte, tanácsért fordult hozzájuk.

– Ez újra meg fog történni, ugye? – mondta. – Ha nem teszek semmit, újra megtámadják a családomat.

A két isten nem tudta mit feleljen, ezért csendben maradtak. Ez pedig felbosszantotta Vegetto-t.

– Nem hagyhatom, hogy a Föld és az egész családom, aminek tagjai nagyrészt védtelen, gyenge emberek, az univerzum seggfejeinek célkeresztjében maradjanak! – kiabálta.

– És mit tennél ellene? – kérdezte az öreg Kaioshin, előre is félve a választól. – Szembe akarsz szállni a Maffiával? Tudod, hogy mindenhol ott vannak.

– Nem számít, hogy ezren vannak, vagy egy millióan, – hátat fordított a tanácsadóinak. – Öltem már gyerekeket, férfiakat, nőket... egész népességeket. És meg tudom tenni újra!

A két Kaioshin összenézett.

Az egykori keleti Kaioshin elkezdett olvasni Vegetto gondolataiban. Erre az idősebb Kaioshin nem volt képes, mert ezt a technikát az a 15 generáció fejlesztette ki, ami elválasztotta őket egymástól. Leginkább udvariasságból, Kibitoshin felhagyott a vendégei gondolatainak kifürkészésével. Csak ismeretleneken alkalmazta a technikát, hogy meghatározhassa a személyiségüket. Ám ezúttal meg kellett értenie, hogy mik a csillagharcos érzései, mert nem hitte el, hogy valóban népirtásra készül.

Szóval ezt akarta megértetni velük. Így akart segítséget kérni, még ha a módszer kissé meggondolatlan is volt... és inkább szokatlan.

Kibito Kai mély lélegzetet vett és így szólt.

– Vegetto, minden szervezet legfelső szintjén vannak vezetői és főnökei. Őket kell megtalálnod és rávenned a megadásra. Aztán az alárendeltjeik követni fogják a döntésüket.

– Ha megölném, vagy csak megfenyegetném őket, az teljesen hasztalan lenne: valaki átvenné őket és kezdődne az egész az elejéről.

– Az igaz. De te ennél sokkal többet tehetsz, Vegetto. Mély benyomást tehetsz rájuk. Amit sosem fognak elfelejteni. Anélkül, hogy bántanád őket. Mert te vagy Vegetto. Bármire képes vagy.

– Ahha? És mégis mire gondolsz, konkrétan?

Kibito Kai adott neki néhány ötletet, részletes leírásokkal. Lenyűgözte a gondolat, hogy közösen tervezgetik az eseményeket. Sokáig értekeztek, míg Vegetto végül elégedett volt a forgatókönyvvel. Majd az istenek ellátogattak a túlvilágra, hogy kihallgassák a családra támadókat.

Némi kérdezősködés után megvolt minden, amire szükség lehet, köztük a Don tartózkodási helye is.