ELSŐ RÉSZ: EGY NAGYON KÜLÖNÖS VERSENY!

5. Fejezet

Fordította: Saiya-jin Powaaa; Lektorálta: HomolaGábor

A közeledő hajó leszállásra készült a palotában, és a harcosok csoportja előtt földet is ért. Goku teleportálással érkezett meg mikor a hajó leállt, Uub szintén ekkor jött ki a palotából, ahol az éjszakát töltötte.

Egy szinte gyengéd, fémes búgást lehetett hallani, amint a futurisztikus űrhajó légzsilipe megnyílt. Ugyanakkor egy széles, kör alakú, lebegő tányér bukkant elő a hajótestből, és ereszkedni kezdett. Egy csapat nameki és varga állt rajta, akik harcosaink előtt értek talajt.

Goku és tanítványa épp akkor csatlakoztak a csapat többi tagjához, mikor egy kis repülő jelent meg a palota felett, körözve kicsit, mielőtt Bulma közelében leszállt volna. Bra eztán kiszállt a gépéből, és sietve visszaalakította azt kapszula formájába. Mikor csatlakozott a társasághoz, az egyik varga belekezdett mondandójába:

– Nos...mindenki itt van?

Videl nagyot sóhajtott, és férjéhez fordult:

– Pan még nem érkezett meg, Gohan...

Gohan reflexből ránézett a karórájára, még mindig kezében tartva a bőröndöt, amint Vegita rábízott. Elmosolyodott:

– Ne aggódj... Mindjárt itt lesz.

Egy nagy bőrönd állt Gohan lábainál, amiben az ő, testvére és apja ruhái voltak.

– Hé, Bulma. – szólt Gohan. – Nincs esetleg egy üres kapszulád? Elég terjedelmes a bőröndosztály...

– Basszus... Gondolnom kellett volna erre. – mondta Bulma lányához fordulva. – Neked van, kicsim?

Bra tipikus kamaszos sóhajjal válaszolt, mint akit kiszolgálásra szólítottak fel.

– Igen, anya...

Bra odarohant a palotához, mert úgy gondolta, késésben van. Most már zaklatott volt amiatt, hogy értékes idejét egy buta kapszula keresgélésére kellett áldoznia, amit Bulma maga is könnyedén megkereshetett volna...

Uub épp elmélyült gondolataiban, mikor érezte, hogy valaki hátulról a vállára teszi a kezét.

– Nos, Uub... Készen állsz?? – Kérdezte Goku széles mosollyal az arcán.

Uub meglepődött volt, nem igazán tudta, hogyan válaszoljon.

– Én, ö... azt... hiszem igen.– dadogta a fiatal harcos. – Várom, hogy megmutassam mit tudok...

Mint általában, csillagharcos mentora bátorította, hogy megnyugodjon:

– Semmi sem fogható egy ilyen jó megmérettetéshez. Nincs jobb módja annak, hogy átélhesd a legjobb harcokat. A Tenshinhan elleni harcom a Budokai Tenkaichi-n történt...

Goku megfordult és tekintete találkozott Piccolo-éval.

– Ugyanígy Piccolo-val. De úgy lelnék már izgalmasabb dolgokat a Cell-játékoknál, nem csak Dermesztő vagy Majin Buu elleni harcokat.

Hirtelen felcsattant Vegita mogorván.

– Kakarotto! Arra célzol ezzel, hogy a mi harcunk-

– Nem, természetesen! – válaszolt Goku, Vegeta szavába vágva. – Mindig öröm veled megküzdeni, és a mi harcaink pótolhatatlanok... Minden küzdelmünk egy lehetőség, hogy erősebbé váljunk, és mindennap harcolnék veled, ha lehetséges lenne... Mi több, kezdem hiányolni a harcainkat...

Vegita szemmel láthatóan elégedett volt a válasszal.

– Csak hogy tudd, szándékomban áll kitölteni az erőink közötti hézagot a tornán... – mondta gúnyosan, szemében ragyogással. – Ne aggódj!

Gohan elégedett tekintettel állt fel hirtelen.

– Hát itt vagy, Pan!

Pan Dende palotája mögött érkezett meg. A földre leszállva, előbb kicsit körbejárt, mielőtt a palota bejáratához sietett volna. Amint elhaladt amellett, Trunks és Goten figyelmeztetés nélkül bukkantak fel, ezért Pan és Goten erősen összeütköztek.

– Au, ez fájt! – mondta Pan, aki térden állva dörzsölte a fejét, egyik szemét behunyva. – Goten nagybácsi! Légy óvatosabb!

– Micsoda!? – válaszolt Goten, szemrehányóan. – Tisztán látszott, hogy te voltál olyan nagy kapkodásban! Egyébként is, miért futsz olyan gyorsan?

Habár Goten feszült volt, megőrizte barátságos ábrázatát. Hisz végül is, Pan volt az ő kedvenc (és egyetlen) unokahúga.

– Tudod, Goten, igaza van. – mondta Trunks kuncogva. – A száguldozása ellenére mi hajtottunk át a piroson.

– Hm..? – reagált Gohan, zavartan nézve .

Trunks hiába várta, hogy barátjának leessen a poén.

– Később talán visszajövök egy jobb viccel...

Egy hang ragadta meg a kis csoport figyelmét.

– Hé, srácok! – mondta Goku. – Gyerünk, siessünk!

Goku barátságos gesztussal intett a a varga felé, amint megközelítette a hajót.

– Jesszus... – Goten összerezzent, mikor a trió csatlakozott a csapat többi tagjához. Nem kellett volna olyan hangosan kiabálnia!

A résztvevők és a nézelődők helyet foglaltak a kör alakú lebegő tányéron, míg a hátramaradottak a legjobbakat kívánták nekik. Az emelvényen Videl-t aggasztotta apja hiánya.

– Nagypapád nem akart jönni? – kérdezte Pan-t.

– Nem, még mindig vannak gondjai a hátával...

Videl elmosolyodott kissé.

– Á, igen, a háta... Micsoda megaláztatás...

– Figyelem, – mondta az egyik nameki, – hamarosan elindulunk.

Bulma odakiáltott a csapatnak még egy utolsó kívánságot.

– Sok szerencsét! És kérlek, legyetek óvatosak...

Egy nameki megnyugtatta őt egy meleg mosollyal.

– Ne aggódjon, semmi nincs, amit a Kristálygömbökkel ne tudnánk helyrehozni... Egyébként is, esélytelen, hogy bármi is rosszra forduljon.

A kör alakú plató búgott, és vibrálni kezdett mialatt a csapatot a hajóba lebegtette. Végül elérte a hajó belsejét, feltárva egy egyszerűen hatalmas, fehér, csaknem üres szobát. A teljes csoport kíváncsi szemekkel kémlelte az őket körülvevő dolgokat, de csak Goku mutatta ki meglepődöttségét.

– Wow! Ez szörnyen nagy... Tuti nagy utakra használják... Emlékeket idéz fel bennem.

– Nos, – mondta az egyik varga, – Mind megérkeztünk, most már kiszállhatunk. A szabályokat majd elmagyarázzák az anyahajón.

Odakint, míg a többiek, akik ott maradtak, elsétáltak, a hajó gyújtása beindult és elszáguldott az Űr felé, ahol az anyahajó várta őket körözve. Bulma nézte a hajót, míg az el nem tűnt, majd nyomban kiült rá a szomorúság.

– Nos... Úgy tűnik, hazamegyek... Egyedül.

Dende megpróbálta vigasztalni.

– Ne aggódj. Ha híreket kapok, nem habozok majd értesíteni téged.

Bulma együtt érzően nézett rá.

– Köszi, Dende. Tudom, hogy számíthatok rád.

A fedélzeten mindenki érzett egy csekély rezgést, melyet egy erős csattanás követett. A jármű tökéletesen dokkolt az anyahajóval. Egy varga mindegyik utast áthívta a nagyobb hajóba a lebegő körplatóról. Goku és Vegita voltak az első kiszállók, ami oldotta a többiek feszültségét.

Goku Pan-val körbejárta a nagy termet, bámulattal és kíváncsisággal telve, míg Piccolo és Vegita, önmagukhoz hűen, inkább még óvatosak voltak. Ami Uub-ot illeti, ő csak egy gyors „hűhát” motyogott el, nem csodálta a felettük elterülő óriási üvegkupolát, amin keresztülnézve el lehetne merülni a mérhetetlen csillagtenger látványában.

Míg mindenki tovább merült az űrhajó részleteiben, Goku türelmetlenül kérdezte az egyik varga-tól, hogy meddig fog tartani az út, mire az próbálta megnyugtatni:

– Egyáltalán nem sokáig. Pillanatok alatt megérkezünk a mérkőzés univerzumába. Mi „Nulladik Univerzumnak” hívjuk. Ebben az univerzumban egyáltalán nincs élet, tehát esély sincs rá, hogy ártunk bárkinek is a tornán zajló dolgokkal. Most, ha össze tudná hívni a társait, beléphetnénk a következő terembe és megvitathatnánk a torna szabályait... Valamint rögzítenénk a nevezéseket.

Az utazók maradék része, beleértve a többi varga-t és namek-ot, rémülten nézték a türelmetlen Goku zajos bemutatóját.

Rövid időn belül a harcosok csoportja összegyűlt és követte a kis vargát egy hosszú, fehér folyosón keresztül. A hosszú, világos helyiség végül egy kicsi, szűk szobába vezette őket, ami a hajó többi részéhez hasonlóan nagy volt. A szobában számtalan szék volt, mind egy kék színű, fekete idegen betűkkel teli monitor felé fordult.

Gohan, aki Goten és Trunks mögött, a harmadik sorban ült, megtörte a csendet:

– Szóval... meddig is tart, míg megérkezünk?

– Körül belül tíz perc. – válaszolta a varga. – A motor gondoskodik majd az inter-univerzális utazásról, míg én elmagyarázom a szabályokat.

A varga megállt egy pillanatra, hogy mindenki elhelyezkedhessen. Ekkor a hajó számítógépe lefordította az idegen jeleket olyan nyelvre, melyet a 18-as Univerzum résztvevői is megérthettek. A varga elkezdte olvasni, magyarázott, ha kellett, és megválaszolt minden felmerülő kérdést.

– Mennyi időnk van belépni a ringbe, mikor harcolni hívnak minket? – kérdezte Trunks, akiben felmerült, hogy ez az idő vajon meghaladja-e a fúzióra szükségeset.

– Ha hívnak, százhúsz másodperced van a ringbe lépéshez. – válaszolt a varga. – Ha túlléped ezt a limitet, azt feladásnak minősítjük.

– Ez több, mint elég idő. – súgta oda Geten barátjának.

– Meccsen kívül tilos a harc. – közölte a varga. – Külső segítséget nem vehetnek igénybe harc közben, de megengedett, hogy önöknek tetsző tárggyal lépjenek a ringbe, legyen az fegyver, vagy más.

— Cöh! Mintha szükségünk lenne fegyverekre, -morogta Vegeta.

– Ö, – folytatta a varga, – Veszítenek, ha harminc másodpercig harcképtelenek, ha eszméletüket vesztik, ha eltűnnek, ha halottak, vagy akár csak láthatatlanok. A mérkőzésvezetőknek végig látniuk kell önöket, és ezzel összefüggően azt javaslom önöknek, hogy ne menjenek túl közel saját univerzumaikhoz harc közben, hogy elkerülhessük a csalás lehetőségét. Ismételten mondom, minden külső segítség, legyen az bármilyen jellegű, szigorúan tilos.

– Van lehetőségünk kilépni a küzdelemből? – kérdezte Uub kezét felemelve.

– Természetesen. Bármikor feladhatja a meccset. Szintén tilos megtámadni az ellenfelet, miután az feladta a küzdelmet. Ha mégis megteszi, az automatikus kizárást von maga után.

Megragadták Goku figyelmét.

– Megtudhatjuk a ring határait? Van olyan?

– Nem igazán... Minden irányú megmozdulás megengedett meccs alatt... Ajánlott a nézőktől távol maradni míg harcol. Azzal is számolnia kell, hogy ha túl messzire megy a ringtől, eltűnik szem elől, ezáltal egyértelműen diszkvalifikálják. Legjobb, ha a ringet tartja meg a harc középpontjának. Jobban megérti majd, ha látja a stadiont.

Ennél a pontnál a hajó elkezdett búgni és vibrálni, és további tíz másodpercig folytatta. Mikor a rengések abbamaradtak, a varga tudatta velük, hogy megérkeztek a Nulladik Univerzumba..

– Mielőtt elindulunk, szükségem lenne minden résztvevő személyazonosságára. – mondta a varga.

Goku örömmel alávetette magát a formalitásoknak, felsorolva Uub, Vegita, Gotenks, Pan nevét... és Gohan-ét. Nevének említése megdöbbentette őt, és egyből elkezdett tiltakozni.

– Hogy mi? Apa! Tudod, hogy ez szóba se jöhet!

Goku nem hagyta annyiban.

– Nos hát, pedig jót tenne neked. Fantasztikus voltál Cell és Majin Buu ellen. Még mindig látom, mire vagy képes.

– Nem, én nem szeretném. – reagált Gohan, aki odafordult a varga-hoz. – Ne jegyezzen be.

– Semmi baj. – mondta a varga. – Tehát hadd erősítsem meg, Goku, Uub, Vegita, Gotenks, és Pan... Ennyi?

Mindenki megerősítette, hogy a lista helyén van.

– Oké, készen állunk az indulásra.

A varga eztán egy sokkal nagyobb terembe hívta a csapatot, mely hatalmas ablakokkal volt tele, így mindenki láthatta az Űrt, a csillagokat, és egy nagy, szürke aszteroidát több, színes holddal körülvéve.

– Azt hittem semmi sincs ebben az univerzumban. – mondta Gohan.

– Ez pontosan így van. – válaszolt a varga. – Amit látsz, azt mi alkottuk a technológiánkkal. Érted már? Közeledünk a stadionhoz.

Az anyahajó gyorsan közelített az óriási stadionhoz, ahol a torna lesz megtartva. Ahogy a hajó közelebb ért, a Föld harcosai több különböző hajót pillantottak meg az aréna körül elhelyezkedve.

– Ha szeretnének elmélyedni a részletekben, – így a varga, – Az aréna átmérője kétezer láb, és nyolcszáz-ezer méteren fekszik a legmagasabb pontja, ami a dóm tetején található, ott lelhetők fel a mérkőzésvezetők. A ring az a kicsi bolygó-szerű képződmény, amelyet az aréna közepén látnak. Az átmérője némileg változtatható igazság szerint, de nagyjából úgy ötven méteresre saccolnám.

– Úgy néz ki, mint Kaio bolygója. – mondta Piccolo.

– Vajon mekkora gravitációja lehet... – mondta Goku, aki egyre inkább türelmetlenebbé vált.

– Majd tízszerese az önök bolygójának. – válaszolt a varga. – Ennyi szükséges, hogy kompenzáljuk az aszteroidáét.

– Mesterséges gravitáció. – gondolta Gohan. – Ez az aszteroida túl kicsi, hogy magához vonzzon minket.

Mialatt a hajó megközelítő fázisba lépett, Uub és Pan le volt nyűgözve a szemük elé táruló látványtól. Ettől függetlenül Bra nem igazán osztozott lelkesedésükben. Valójában az aréna tervezettségét ódivatúnak találta. Ami Piccolo-t illeti, egyből kiszúrta Dermesztő űrhajóját... De vigyázott, nehogy ezt észrevegyék.

– Van itt oxigén? – kérdezte Piccolo.

– Persze. – válaszolt a varga. – Telepítettünk egy gravitációs rendszert, hogy belélegezhető légkört tarthassunk fenn a felszínen. Az aszteroidán kívül vannak gépeink, amik legyártják a légzéshez szükséges gázokat.

– Az arénán kívül mászkálhatunk? – kérdezte Goku, aki még mindig odáig volt a kocogásért.

– Persze, hogyne, ha kívánja, bárhol sétálhat.

– Remek! – válaszolt Goku egyszerűen.

A hajó végre földet ért a stadionon kívül. Amikor a motorok leálltak, egy fedélzeti ajtó nyílt ki, felfedve a vargát, aki a 18-as Univerzumért felelős. Kisétált a hajóból, őt követte a 18-as Univerzum, akiket lekötött minden látnivaló, ami eléjük tárult. Torna egy másik Univerzumban! Ünneplésre és elragadtatott lelkesedésre ez egyaránt ok volt!

– 18-as Univerzum... – mondta a varga. – Itt lépnek be önök. Nyugodtan nézzenek el amerre csak szeretnének, de kérem ne kerüljenek konfliktusba más univerzumokkal. Ne feledjék, csak két percük van a ringbe lépésre, ha szólítják önöket.

Ezzel a csoport végre elért a stadionhoz. Egy széles folyosót követtek, mindkét oldalán számtalan ajtóval. Pont előttük volt a stadion belseje. Goku legszívesebben már futott volna, de sikerült visszafognia magát.

– Itt a 18-as Univerzum lakosztálya, ahol önök meg fognak szállni. – mondta a varga. – Vannak szobák, még egy helyiség is, ahol ételt készíthetnek maguknak, ha szükséges... Végül pedig, ez itt a harci aréna!

– Hú! Ez fantasztikus! – kiáltottak fel Harcosaink teljes meglepettségükben.

Goku végre elemében volt. Ebből a szemszögből a stadion még nagyobbnak tűnt! A nézők száma elképesztő volt,könnyedén meghaladhatta a tíz-milliót. Ebből adódóan olybá tűnt, jó néhány tapasztalt harcművész is van köztük. Ennyi ember között bonyolult volt a harcosoknak bárki egyéni ki-jét érzékelni, még a közvetlen szomszédságukban lévőket sem.

– Ez óriási! – mondta Videl Gohan-nak, míg Uub és Pan univerzumuk helyének határaihoz futottak.

– Ez nagyon király! – mondta Pan izgatottan.

A varga sokkal komolyabb hangnemben kezdett el beszélni.

– Valószínűleg találkoznak majd olyan emberekkel, akiket ismernek... vagy, legalábbis, úgy gondolják, hogy ismernek. De emlékezzenek rá, hogy ők teljesen más Univerzumokból érkeztek, mint amilyen az önöké, és mindenekelőtt... Ne lepődjenek meg. Most megyek és hagyom önöket... Utoljára még valami. A torna bármikor elkezdődhet húsz perc és két nap között. Minden attól függ, mennyi időbe telik betölteni a hiányzó Univerzumok helyeit.

– És a sorsolás hogy lesz? – kérdezett Goku ismételten.

– A párosítások teljesen véletlenszerűek lesznek. Bejelentik majd, ha épp sor kerül rájuk.

Ezzel a varga otthagyta a csapatot. Goku elgondolkodott egy pillanatra.

– Húsz perc és két nap között... Reméljük csak húsz perc!