17. Fejezet: CSALÁDI ÉLET...

Egy örökös?

778-at írunk, négy év telt el Vegetto születése óta.

Azon délutánok egyike volt, amikor Vegetto elengedte magát és pihent, elnyúlva a kanapén a nappaliban, sokszor úgy, hogy Bulma a közeli karosszékben üldögélt, néha tudományos magazint, néha női lapokat olvasgatva, attól függően, hogy apja épp mit hagyott az asztalán.

A legjobb szó, amivel az ilyen pillanatok leírhatók; ’nyugalom’.

Vegetto a plafont bámulta, de észrevette, hogy Bulma befejezte az olvasást. Már nagyjából egy perce őt nézi. Mégsem tett egy mozdulatot sem, csak várta, hogy mi következik. És valóban, Bulma megérintette férje arcát az ujjhegyeivel. Olyan volt az egész, mintha meg akart volna bizonyosodni róla, hogy tényleg ott fekszik mellette, nem csak egy illúzió. Miközben simogatta, Vegetto arra használta érzékeit, hogy biztos lehessen benne, senki sem zavarja meg őket a következő percekben. A házban lakó pár ember és néhány állat messze voltak. Kifinomult hallását használva kutatta a sok szolgáló robot által keltett légmozgásokat, amik hiányában arra következtetett, hogy azok épp nem dolgoztak. Mindent rendben talált.

Megfogta a kezét, mire Bulma megállt. Meghúzta kicsit a kezét, hogy felüljön. Igazából csak beszélgetni akart.

– Mit szólnál hozzá, ha lenne egy új gyerekünk? – kérdezte.

– Úgy érted, egy negyedik? – kérdezett vissza, de amint elhagyták a száját a szavak, rájött, hogy meg kellett volna válogatnia őket.

„Igen... és nekem a második...

Vegetto visszafordult a plafon felé és Bulma időt adott neki a gondolkodásra.

Egy fiú... vagy egy lány... Nem Guku-é, nem is Vegita-é... A sajátja!

Felpattant és maga elé meredve így szólt:

– Elgondolkodom rajta. Nem sokára visszajövök.

Majd eltűnt. A hálószobájukban találta magát, felkapta az asztalon heverő meghívót.

Vegetto nem volt csillagharcos, és nyilvánvalóan nem volt ember sem. Egy hatalmas abnormalitás volt, aki a Földön él, de univerzális szinten is.

Veszélyeztetné az univerzumot, ha gyereke születne?

Megbeszéli a Kaioshinek-kel. Végére is megígérte nekik. De előbb még magának kell kitalálnia, hogy szeretné-e.

Attól függetlenül, hogy szerette a gyerekeit, sosem volt beleszólása, hogy vállalja-e őket. A féleszű Goku sosem tudta, hogy hogyan esnek teherbe a nők. Vegita-t meg egyszerűen nem érdekelte, hogy utódja legyen.

Aztán hirtelen megértette, miért most teszi fel neki a kérdést Bulma. Lassan olyan korba ér, amikor már nem lesz ajánlatos gyermeket vállalnia. Ez amolyan most vagy soha dolog volt. Így Vegetto-nak is hamar kell döntenie.

Vegetto sok helyet meglátogatott. Néhány ezek közül:

Vasárnap reggel a Teknős szigetre ment. Marron már 17 éves.

[Megjegyzés: Marron ekkor közel sem 17 éves. Azért hagyjuk meg ilyennek a történetet, mert ha belekötnénk, törölhetném ki az egész részt, pedig egyáltalán nem rossz. Bocsi ^_^]

Nőtt kb 40 centit, szép alakja van, és kedveli a magazinokat és az énekeseket. A hajviselete egész furcsa, az energiája látszólag kifogyhatatlan, hangja pedig egész magas. Továbbá szokása rágózni.

Kiszaladt a házból, teljesen kiöltözve, elégedettnek tűnt magával. Sikerült a magassarkúját nem belemélyíteni a homokba. Gyorsan eldobott egy kapszulát. Beugrott egy aeroplán pilótafülkéjébe, ami éppen megjelent. Dübörgő zaj kíséretében hagyta el a szigetet.

Nagyjából 20 másodperc elteltével Krilin jött ki a házból, hogy integessen az apró pontnak, ami addigra már majdnem eltűnt a horizonton.

– Légy óvatos! – ásította. – Ééés ne állj szóba olyanokkal, akik gyengééébbek apádnál...

Ezután elindult befelé a házba és azon elmélkedett, hogy nőhetett fel ilyen hamar a kislánya. Hirtelen megtorpant és felnézett. Vegetto gyorsan és észrevehetetlenül kirepült a látóteréből.

Krilin végül bement a házba, már majdnem magához tért az álomból. Ha Vegetto nem miatta jött, az azt jelenti...

– Drágám, valaki látni akar.

C18, vagy ’Drágám’ a második emeleti francia ágyon lustálkodott, annak ellenére, hogy nem igazán volt szüksége alvásra. Hallotta, amit a férje mondott neki.

– Ki az?

– A szeretőd. – válaszolta, majd arccal lefelé bezuhant az ágyba.

Szerencsére Vegetto-nak nem volt olyan kifinomult hallása, mint Piccolo-nak, mert nem értette volna meg az előbb elhangzottakat. Igazából azt sem értette, amit Krilin pár hónappal korábban mondott a nejének: ha úgy dönt, hogy megcsalja őt valakivel, a legjobb, ha Vegetto-t választja. Végtére is mindketten erősebbek nála, így semmit sem tehetne ellenük, ezzel elkerülnék annak a veszélyét, hogy bosszút álljon.

A legtöbb ember, a nejét is beleértve, nem értette Krilin humorát.

Elpirult a férje célozgatása miatt és mert valaki már odakint várta, rajta pedig még mindig nem volt más, mint a hálóruhája.

Berohant a fürdőszobába, mert félt, hogy aki odakint várja, esetleg láthatja őt az ablakon keresztül. Gyorsan felfrissítette magát a zuhany alatt, majd gyorsan megszárítkozott és megfésülködött. Végül gyorsabban elkészült, mint ahogy Krilin visszakúszott volna az ágyba.

Majd, mivel előkelő hölgy volt, kinyitotta az ablakot, majd azon át távozott.

Látta, hogy Vegetto a ház felett lebeg, ezért felszállt, hogy beszélhessen vele.

– Szólhattál volna, hogy beugrassz, nem készültünk semmivel.

Vegetto lecsukta szemeit és koncentrált. Nem vesztette szem elöl Krilin lányának energiáját, még ha nem is volt neki sok. Büszke volt rá, hogy még a gyengébb embereket is követni tudta, akár nagyobb távolságból is; mostanra már pár ezer mérföldre eltávolodott, az általa kibocsátott energiából pedig arra következtetett, hogy nagyon izgatott lehet. Minden bizonnyal épp telefonált.

Nem zavartatta magát annyira, hogy köszönjön C18-nak, vagy hogy elnézést kérjen a zavarásért.

– Mondd, mikor úgy döntöttél, hogy gyereket vállalsz, gondolkodtál rajta, hogy szabad-e? – kérdezte.

– Igen, nem tudtam, hogy ki tudok-e hordani egy gyereket.

– De úgy gondoltad, hogy jogod van gyereket szülni? – pontosított a csillagharcos.

C18 tudta, hogy nem arról van szó, hogy Vegetto hibáztatná őt a gyerekvállalás miatt, és megértette kettejük helyzetének közös pontjait. A szám, amit névként használt, mindig emlékeztette rá, hogy ő nem egy valódi nő. Mint az elpusztíthatatlan Vegetto, 18 természete is megkülönböztető volt a többi emberi lényhez képest. Azzal is tisztában volt, hogy ha Krilin nem szeret belé, valószínűleg az emberiség felével mostanra már végzett volna.

– Még a legcsúfabb kacsáknak is joga van hozzá, hogy gyereke legyen. Egy rakás idióta, alkoholista, és erőszakos állat is megkapja a jogot, hogy szülővé váljon. Ez az egyetemes igazság a világon, ahol élünk. Szóval menj, szaporodj és ne kételkedj magadban!

Miután végzett mondandójával, C18 visszarepült az ablakához, majd megállt és visszanézett.

– Óránként 1 millió zeniért hajlandó leszek vigyázni a gyerekedre. Ez az óradíjam a világ leggazdagabb szüleinek és a mérhetetlen erejű gyerekeiknek.

Ezután a hasznos beszélgetés után, Vegetto egy bölcs mesterrel szerette volna megvitatni a dolgot, egy öreggel, aki az évek során elegendő bölcsességre tett szert, s akinek tapasztalt szemei átlátnak bármilyen bonyolult szituációt.

Egy egész másodpercre eszébe jutott Roshi mester, aztán bevillant a kép, hogy talán mégsem lenne a legzseniálisabb ötlet egy nőkkel kapcsolatos problémát megvitatnia vele.

Korin mester egy macska. Igen, egy macska. És nem, esélytelen, hogy Vegetto egy macskától kérjen tanácsot. Ráadásul, Korin mester mindenek előtt a harcművészetek mestere.

Kami már nem volt köztük. Persze kaphatott volna tőle némi tanácsot Piccolo-n keresztül, de azt túl megalázónak tartotta. Az ifjú Dende pedig, habár ő volt az új Kami, egyértelműen túl fiatal még.

King Kai tudása hatalmas ugyan, de hogy elviselje a fárasztó vicceit, az már túl magas ár lenne.

Fordulhatna Grand Kai-hoz, még ha nem is tartott fenn vele közeli kapcsolatot. Nagyszerű és hatalmas személy volt. Másrészről viszont, mivel az idő nagy részében csak szórakozott, nem adhat sokat a szavára.

Felettük ott van a ranglistában a két Kaioshin... Ok, ők a valaha élt legidősebb lények, még néhány bolygónál is öregebbek. De azok már így is afféle konzultánsai voltak és olyannal szeretett volna találkozni, akivel nyíltan beszélgethet. Talán valaki olyannal, aki nem túl közeli ismerőse.

Egy öreg indián pont megfelelő lenne. De nem akármelyik. Neki a legjobbra van szüksége.

Így egyetlen személy maradt...

Vegetto könnyedén megtalálta az új Namek bolygót. Odament és beszélgetésbe kezdett Mori-val, aki a létező egyik legbölcsebb nép vezetője volt. Az öreg namek, aki csak vizet fogyaszt, felajánlott némi teát Vegetto-nak, majd beinvitálta a házába. A namekok közösségben éltek, így ez volt az egyetlen módja, hogy békében beszélgessenek és elkerüljék, hogy kihallgassák őket. Beszélgettek egy kicsit az Utolsó Esélyen dolgozó namekiakról, de azután a téma közepébe vágott. Mori némi konkretizálást kért.

– Miért lenne baj azzal, ha lenne még egy gyereked?

– Az, hogy veszélyes. – magyarázta Vegetto.

– Azt mondod, hogy a családodban mindenki elég erős hozzá, hogy bolygók ezreit pusztítsa el. Hogy lehetne még ennél is veszélyesebb egy új gyerek?

– Könnyedén meg tudom állítani a többi gyerekemet. Ha lenne egy új fiam... A csillagharcosok gyerekei általában túlszárnyalják a szüleiket, ha erőről van szó. És ha az én családomról van szó, ez hatványozottan érvényes.

– Tehát, valójában attól félsz, hogy ha a gyereked elszabadulna, elpusztítaná az egész univerzumot és ez ellen te semmit sem tehetnél.

– Igen.

– De mégis miért tenne ilyet a fiad? Ennyire félsz a tini korszakától? Miért hiszed azt, hogy olyanná válna?

– Annak több oka is van. Először is, a csillagharcosok erőszakosak, olyan a természetünk. És hírhedtek a barbár tetteikről. És erre a hírhedtségre már bőven azelőtt szert tettek, hogy elkezdtek volna Dermesztőnek dolgozni... Ha össze akarnál hasonlítani egy átlagos csillagharcost bármely más fajjal, kegyetlennek, zsarnokoskodónak, és őrültnek találnád őt, ha nem lenne mellette több csillagharcos, hogy visszafogja.

– De egyetlen gyereked sem ilyen.

– Goku és Vegita egyetlen fél-ember gyereke sem olyan.

– Talán a taníttatás fontosabb, mint a genetika, nem gondolod? Goku és Piccolo remek példák erre.

– Talán... De könnyen lehet, hogy csak szerencsénk volt.

– Hmm...

Az öreg namek elgondolkodott. Nem a megfelelő nézőpontból közelítette meg a problémát. Nem a tanítással volt a baj, hanem valami mással. Miért látja ilyen sötétnek a jövőt Vegetto? Goku hihetetlenül optimista volt és Vegita sem igazán látta ilyen sötétnek a dolgokat. Meglátása szerint Vegetto hozzáállása meglehetősen furcsa. A kaioshin-ek nem erőltethették rá annyira a felelősségtudatot, hogy ennyire paranoiássá váljon. Ez a hatalmas erejű harcos nem lehet ennyire befolyásolható.

– Miért rombolná le a gyereked az univerzumot? Eddig egyetlen csillagharcos sem pusztított el bolygót csak a móka kedvéért. Ezen kívül, az univerzumot uralni is eléggé értelmetlen...

– Volt már olyan, aki eljátszott a gondolattal...

– Valaki... mint például te?

Elsőre kitalálta.

– Átfutott a gondolat az agyamon.

– Miért?

– Mert unom magam. Tudom, hogy sosem találok olyan ellenfelet, aki kihívást jelentene. Időnként csak szeretnék hátrahagyni mindent. Csak szórakozni kicsit. De nem fogom megtenni.

– Az csak egy kósza gondolat volt. Nem kell aggódnod a jövőd miatt.

– Sosem teszem meg. Szeretem a családomat, beszámítható vagyok és nyugodt. Tudom, hogy nem fogok olyat tenni.

– De ha ugyanez a gondolat fogalmazódna meg a fiadban... nem tudod, hogy ő megteszi-e.

– Igen... Ha nekem eszembe jutott, talán ő is gondol majd rá.

– Ha te képes vagy türtőztetni magadat, ő miért ne tudná?

– Nekem is voltak kitöréseim. Néhány közülük majdnem elpusztította a Földet, vagy akár az egész univerzumot. Vegita hibája volt, hogy Cell elérte a tökéletes formáját, és hogy Buu-t életre hívták, mindez a kitörései miatt. És mikor átváltozunk, közelebb kerülünk az ősi állapotunkhoz, olyankor pedig furcsa gondolatok fogalmazódnak meg bennünk, pláne, mikor először alakulunk át. Nagyon erős vagyok, de elég érett vagyok hozzá, hogy kezeljem. Kétszer 60 évnyi tapasztalattal születtem a dühkezelés terén. Ha a fiam átváltozik, ő nem lesz ennyire felkészült. A csendes és békeszerető Goku igazi erőszakos harcossá változott az első alkalommal, akárcsak Vegita. Majdnem elindult, hogy egymaga pusztítsa el Dermesztő egész birodalmát. De inkább úgy döntött, hogy a kiborgoknak és riválisának tartogatja az erejét. Az én erőm birtokában elpusztíthatták volna a bolygót, amin állnak. Elég lett volna egy pillanatnyi figyelmetlenség.

– De ti tiszta vérű csillagharcosok voltatok. A három fiatok nem mutatott ilyen jeleket, amikor szuper csillagharcossá változott.

– Valóban, de megtörténhetett volna velük is. Amikor elérte a második szuperharcos szintet, Gohan teljesen megváltozott.

A legfőbb namek egy ideig elhallgatott, hogy összeszedhesse gondolatait.

– Szerintem csak kifogásokat keresel.

– Parancsolsz?

– Ha az utódod el is veszítené az eszét, akkor is a te gyereked maradna. És egy jó darabig gyengébb lenne, mint amilyen te vagy most... Jobb belátásra téríthetnéd őt. A születendő gyermeked nem jelent veszélyt az univerzumra. Te jelentesz rá veszélyt.

– Hiszen épp most mondtam, hogy...

– ...Hogy tudsz uralkodni magadon. De attól tartasz, hogy egy nap elveszíted az önuralmadat. Érzed, hogy van egy sötétebb oldalad is, amitől félsz. És aggódsz, hogy a fiadnak is lesz majd egy ilyen oldala.

– Veszélyt jelentek az univerzumra?

– Sokkal inkább, mint a gyereked. Végül lehet, hogy a fiadnak kell meggátolnia téged a világ elpusztításában.

– ...

Bulma már hosszú ideje nem látta Vegetto-t. De ezen már nem lepődött meg. Miközben épp egy üzenetet írt, Vegetto teleportálásának megszokott hangját hallotta.

Nem fordult felé. Igazából kicsit izgult. Vegetto átkarolta és hozzá bújt. Egy darabig nem szólt hozzá. Közben Bulma a monitort bámulta.

Vegetto ezután belesuttogta neje fülébe:

– Mi a véleményed a csillagharcos nevekről?