DB Multiverse
DBM Universe 16
Írta Syl & Salagir
Adaptálta Pokorny Zsolt & Homola Gábor
Amikor Vegetto belépett Buu testébe, egy döntést kellet hoznia: Vagy fent tartja a pajzsot (U16) vagy megszünteti azt (U18). Ez a történet azt dolgozza fel, hogy miután... Vegetto megmentette a világegyetem, Goku és Vegita, örökre egy testben maradtak...
Rész 1 :12345678
Rész 2 :91011121314
Rész 3 :151617181920
5. Fejezet: Egy nap Bulmánál
– Fiúk! – szólt a hívószó Vegetto-tól. – Igyekezzetek, indulunk!
– Remek! – mondta Goten és Trunks ahogy futottak lefelé a lépcsőn.
Három hónap telt el azóta a bizonyos beszélgetés óta. Mostanában már egyszerűbbek a dolgok. Goku és Vegita már fél éve
– Hová mentek? – kérdezte Bulma.
– A vidámparkba. Vacsira itthon leszünk. – magyarázta a csillagharcos.
– Csak óvatosan, rendben? – kérte Bulma.
– Minden rendben lesz, ne parázz. – Vegetto mosolygott, mikor reflexből szájon csókolta kedvesét. Kedvesét, akinek... elállt a szava.
– Viszlát este. – a félherceg siettette a megdöbbent srácokat.
Vegetto átkozta két apja megszokásait, amiket így ő is örökölt. Végül is, az öröklött kromoszómák olyan kiszámíthatatlanok voltak, mint egy pénzfeldobás eredménye: 50:50... Elrepült inkább, hogy elkerülje a további belső matematikai vitákat, bebiztosítva, hogy a gyerekek nem repülnek túl messze előre. A levegőben mindent elfelejtett. Az arcába kapó levegő annyira lenyugtatta, hogy akaratlanul is elmosolyodott.
Otthonában Bulma teljesen össze volt zavarodva. Talán az is amolyan születés előtt tanult reflex volt Vegetto-tól, hogy megcsókolta, vagy azért tette, mert úgy érezte ezt akarja tenni? Valakivel ki akarta beszélni a dolgot, hogy könnyítsen magán és tanácsot kérjen. Nyilván nem Chi-chi-t kellene hívnia, kapásból rohamot is kapna. Az is kizárt, hogy Gohan-nal beszéljen erről... Krillin nem tudna mit mondani, 18 pedig mindig szégyellős volt az ilyen témákhoz. Yamcha teljesen eltűnt a körforgásból a harcosok győzelme óta... Így csak egy lány maradt, akivel egész jól kijön, és ami még fontosabb, közel is lakik. Tárcsázott.
– Halló? – hallatszott Videl hangja a vonal túlsó végén.
– Videl? Itt Bulma. – mutatkozott be a cégvezető.
– Áhh, Bulma! Mi újság, hogy vagy?
– Jól! De szükségem lenne némi tanácsra és rád gondoltam. Át tudnál jönni hozzám?
– Most? Hmm... Rendben, indulok is! – mondta Videl egy pillanatnyi hezitálás után.
Letette a telefont. Ugyanebben az időben Bulma kávét készített és egy kerti asztalt rakott a teraszra, hogy könnyebb legyen beszélniük. Videl 15 perc múlva meg is érkezett, repülve.
– Szia Bulma! – üdvözölte, majd landolt.
– Videl! Kérlek, foglalj helyet, főztem kávét.
A fiatal nő megköszönte az idősebbnek, leült és megkérdezte:
– Tehát, mi bánt?
– Hát... Nem sokkal ezelőtt, Vegetto elvitte a srácokat a vidámparkba...
– Az király! Igazán odafigyelő apa lett belőle.
– Igen... De pont mielőtt elindultak, megcsókolt.
Videl majdnem megfulladt. Hangosan köhögött és két köhögés között ennyit sikerült mondania:
– Mi... Mit csinált?
– Tehát, látod, nem tudom, hogy mit gondoljak.
– De az, hogy megcsókolt, annak a jele, hogy érez irántad valamit, nem?
– Hát, lehet, de Vegita is csinált ilyet régebben. Így arra gondoltam, hogy ez talán csak egy régi szokás, ami most újra megjelent.
– Még ha így is lenne, akkor is azt tükrözi, amit érez! – állította Videl.
– Miért is? – kérdezte Bulma, kissé összezavarodva.
– Hát, világossá tette, hogy a születése előttről maradt emlékei ellenére önmagaként gondolkodik és cselekszik, így hát ha nem kedvelne, nem tette volna! Így lehet, hogy a felmenőjétől kapta az ötletet, mégis az érzései vitték rá, hogy megtegye!
Bulma elgondolkodott ezen.
– Talán igen, de... Mi van, ha... – kezdte.
– Ha minden 'ha' és minden 'de' serpenyővé és lábassá válna, nem lenne szükségünk feltalálókra... Mi lenne, ha a darazsak beszélnének... Tégy valamit, kérdezz rá, mert ha nem, semmi sem fog változni...
– De... Mi lesz Chi-chi-vel?
– Ha úgysem szereti őt, ne kérd rá, hogy erőlködve próbálja Goku-ra emlékeztetni őket. Gohan azt mondta, hogy Vegetto minden második nap náluk van! Azért az nem rossz, ugye? Sok férfit ismerek, akik ennyit sem tennének meg.
– Hát... Azt hiszem igazad van... – következtetett Bulma.
– Persze! Sűrűn van igazam, sőt, majdnem mindig. – viccelődött Videl.
A délutánt együtt töltötték, mindenféléről csacsogva. Mikor leszállt az est, Vegetto és a gyerekek feltűntek a horizonton. Mikor megpillantotta Bulma-t, a csillagharcos kissé zavarba jött, de sikerült elrejtenie az érzéseit. Földet értek és Videl köszöntötte őket.
– Nos, helló fiúk! Jó napotok volt?
– Ja, teljesen... – kezdte Trunks.
– Teljesen király volt! – fejezte be Goten a levegőbe ütve öklével.
A két fiú csak nevetett. Vegetto rájuk szólt:
– Rendben, kis szörnyetegek, irány befelé zuhanyozni!
A srácok versenyt futottak a házba. Bulma mosolyogva kérdezte:
– Nehéz dolgod volt velük, ugye?
– Hát, az igazat megvallva, én is jól szórakoztam... – ismerte be Vegetto.
Bulma mosolygott. Videl érezte, hogy csak az útban van, így:
– Nos, akkor én megyek is! Még találkozunk!
Azonnal el is repült. Bulma tette meg az első lépést.
– Ami korábban történt... A csók...
Vegetto-t feszélyezte a téma, de nem hátrált meg.
– Azért tettem, mert... Azt akartam tenni... – magyarázta.
Bulma kérdően nézett rá, ezért úgy döntött, kicsit részletesebben magyarázza el a dolgot.
– Igazából... Már egy jó ideje fontolgattam a dolgot, de neked és Chi-chi-nek időre volt szükségetek, hogy megismerjetek... Tehát, nem tudom, hogy szeretsz-e... Igazán...
Bulma igazán vonzódott Vegetto-hoz. Számára ő volt az ideális férfi: a két szélsőség keveréke volt, aminek Goku és Vegita adott életet, egy igazán kiegyensúlyozott férfi. Így szólt:
– Hát... Én is vonzódom hozzád. – Óvatosan megválogatta a szavait. – De még oly' kevés idő telt el, nem több, mint 3 hónap...
Vegetto felsóhajtott.
– Tudom! Várjunk még egy kicsit. Majd elmondod, hogy mit érzel irántam... Amikor biztos leszel benne.
Bulma bólintott, és a hallgatólagos megegyezés után nem beszéltek a dologról.
– Szóval, drágám, milyen volt a hétvége Trunks-szal? – kérdezte Chi-chi, miközben mosogatott.
– Nagyon király volt! Apa elvitt minket a vidámparkba! És megcsókolta Bulma-t.
Egy tányér törése hallatszott.
– Mi?! – visította Chi-chi.
Bulma is épp mosogatott, fütyörészve, mikor a telefon megcsörrent.
– Halló? – kérdezte kérdés nélkül, ahogy füléhez emelte a készüléket.
Ekkor hallotta meg Chi-chi csikorgó és nem túl barátságos hangját.
– Bulma, mégis mi a fenét csináltál?
Bulma pár másodpercig azon gondolkodott, hogy a telefonbeszélgetés végén visszatér-e majd a hallása, vagy végleg megsüketül. Chi-chi szó szerint csikorgott a vonal túloldalán.
– Goten mindent elmondott! Szóval megcsókolt!
Bulma enyhe hörgő hangot adott ki. Az a kis spicli!
– Igen, így van. – ismerte be.
– És mégis miért tette?
– Azt mondta, hogy... mert úgy akarta...
– De... De... Mi lesz az én családommal?" dühöngött Chi-chi a sírás szélén.
– Nem fog elhagyni téged, ne aggódj! Még kértem is, hogy várjunk egy kicsit. Még mindig túl korán van ehhez... Nem akarom elsietni a dolgot, hogy aztán mindannyian megszenvedjük...
Chi-chi nem szólt semmit. Bulma kezdett aggódni.
– Chi-chi? Chi-chi, hallassz?
Majd hallotta a szokásos sípoló hangot. Bulma is letette, ahogy a barátnője. Aggódva, felhívta Vegetto-t.
Valójában mindkét család nyert azon, hogy nem sikerült nyerniük Vegita és Son Goku között: így bármikor felhívhatták, ezért mindig volt nála (a zsebében, vagy az övéhez erősítve, nem mások szeme láttára) egy mobiltelefon.
– Igen? – mondta a csillagharcos halkan.
– Vegetto, itt Bulma. Aggódom Chi-chi miatt, Goten elmondta neki a történteket...
– Ne is mondj semmit, majd megoldom...
Elköszönés nélkül letette, majd a helyszínre teleportált. A síró Chi-chi előtt találta magát.
– Chi-chi! Mi a baj?
A nő megölelte őt és szipogott.
– Kérlek, ne hagyj el minket... – nyöszörögte.
– De... Ki mondta, hogy el foglak hagyni? – kérdezte Vegetto.
– Ha... Randizgatni kezdesz Bulma-val... Elhanyagolsz majd minket és...
– Mi? – kiáltotta Vegetto. El sem tudta képzelni, hogy egy olyan erős és magabiztos nőnek, mint Chi-chi ilyen gyerekes félelmei legyenek. Kezeit a vállára helyezte és így szólt:
– Chi-chi, még ha járni is kezdek Bulma-val, nem foglak elhanyagolni titeket!
Chi-chi reménnyel telt szemekkel pillantott fel rá. Vegetto kiengedett egy mély lélegzetet.
– De mégis hogy gondolhattál ilyet? 3 hónap tényleg nem elég arra, hogy megismerj valakit... Chi-chi, te a családom része vagy, sosem tennék veled olyat...
Chi-chi próbálta lenyugtatni magát, de így sem tudta abbahagyni a sírást. Vegetto egy még mélyebbet sóhajtott.
– Na, hagyd már abba a sírást... – mondta, ujjai hegyével letörölve Chi-chi könnyeit.
Chi-chi megpróbált mosolyogni.
– Igazad van. Miket is gondoltam... – suttogta, egy halvány mosollyal az ajkain. – Figyelj, megfőzöm a kedvenc ételedet ma estére. Velünk maradsz addig?
– Ebben az esetben, azt hiszem, igen! – válaszolta Vegetto, elcsábulva egy jó étel gondolatától...
Chi-chi felnevetett és hozzákezdett a főzéshez. Vegetto levetődött a kanapéra és mindenféle dolgokról kezdtek beszélgetni: hogy milyen volt a napja Goten-nel és Trunks-szal, az elképesztően magas árakról a városban, a szép nyári időről, a fura állatkáról, amit Goten hozott haza néha az erdei túrájáról... Hát, nagyjából mindenről, ahogy egy többé-kevésbé normális családban szokás. Vegetto élvezte ezeket a nyugodt beszélgetéseket Chi-chi-vel. Még ha vidéki lány is volt, igazán kulturált volt és nyitott a világra. Chi-chi is szerette ezeket a beszélgetéseket. A férje sosem volt az a beszélgetés típus, így most más volt a hangulat a házban, mint régen. Egy órával később, a vacsora el is készült.
– Nagyszerű! – mondta Vegetto, ahogy az asztalhoz ült.
– Várj csak, te neveletlen férfi! A fiúk még nincsenek itt!
– De éhes vagyok! – jelentette ki a csillagharcos.
– Akkor is meg fogod várni őket!
Vegetto a fiaira koncentrálta az energiáját. Azok még mindig az erdő közepén voltak. Üzent nekik:
<< Gohan, Goten, vacsora idő. Gyertek haza minél előbb! >>Gohan és Goten siettek visszafelé. Túlságosan féltek attól, hogy mit tesz majd Vegetto, ha miattuk később kezdhetne enni. Öt perc elteltével már haza is értek:
– Edzettünk egy kicsit... – magyarázta Gohan.
– Anyu, találtam egy teknőst! – mondta Goten, felmutatva a kicsiny hüllőt.
– Ez remek, kicsim, de most engedd el őt! Neki a természetben van a helye! – mondta Chi-chi.
– Igen, anya... – dünnyögte Goten, kissé csalódottan.
És végre elkezdhették a vacsorát.
Vegetto mindent eltüntetett, amit csak elért az asztalon, olyan gyorsan, hogy Gohan és Goten is csak szótlanul nézték.
– Kaphatok még? – kérdezte Vegetto, teli szájjal, feltartva tányérját.
– Igen... – válaszolta Chi-chi, elkönyvelve magában a veszteséget.
Gohan és Goten kapkodva enni kezdtek, mielőtt apjuk mindent befal előlük.
– Kaphatok még? – kérdezte Vegetto hetedjére is.
– Nem maradt már semmi... – mondta Chi-chi. Most először látott valakit ennyit enni és ez tényleg nagy szó! Annyi éve él már csillagharcosokkal...
Gohan fürkésző tekintettel nézett apjára.
– Apa, valami baj van?
– Nem, de még mindig éhes vagyok... Úgy érzem, minden alkalommal egyre éhesebb vagyok...
– Menj Bulmához, itt már nem sok mindent hagytál... – javasolta Chi-chi.
Vegetto felpattant.
– Holnap visszajövök és együtt töltjük az egész napot! Jó éjt!
És már el is tűnt.
– Szia Bulma. Nincs valami ennivalód? Szó szerint mindjárt éhen halok...
– Tudod te, mennyi az idő? – vetette a szemére Bulma, mielőtt felsóhajtott. – Gyere, összeütök neked valamit...
Majd egy óra elteltével, ismét lezajlott ugyanaz a jelenet.
– Vegetto, biztos vagy benne, hogy minden rendben van?
– Ja, habár... Igazából ez eléggé furcsa... – mondta Vegetto.
– Menj, kérd meg Dendét, hogy nézzen rád... Talán ő többet tud majd erről... – mondta Bulma, aggódó hangon.
– Rendben. Két nap múlva jövök, hogy együtt töltsünk némi időt! Szia!
És eltűnt anélkül, hogy bármi mást mondott volna. Amint megérkezett a kilátóba, azonnal Dende-hez és Piccolo-hoz rohant.
– Dende, én...
– Tudom. – vágott a szavába az alacsonyabb namek. – Innen is tisztán látszott...
– Nem tudod véletlenül, hogy mi lehet az oka?
– Semmivel sem tudok többet, mint te, de láthatóan, a földi étel már nem elég számodra... Születésed óta minden étkezésnél egyre többet és többet ettél...
– De... Mégis mit tehetnék? Csak nem fogok éhen halni, ugye? – vetette fel Vegetto, pánik közeli hangulatban. Miután annyi veszélyes helyzetből jött ki győztesen, ez lenne a legidiótább halál, ami érheti!
– Van egy ötletem. – mondta Piccolo. – Ugorj le Korin-hoz és kérj tőle néhány varázsbabot.
– Jó ötlet, kösz Piccolo!
Ezzel el is repült. Korin a rezidenciája peremén várt rá.
– Korin mester, én...
– Tudom... – szakította félbe a macska.
– Úgy tűnik, a hírek tényleg gyorsan terjednek... – mormogta Vegetto.
– Három varázsbab van nálam... Adok egyet.
Vegetto hamar lenyelte a kis babot és máris jobban érezte magát.
– Kaphatok egy másikat is? – kérdezte szelíden.
Felsóhajtott, majd a macska egy második varázsbabot nyomott a kezébe, amit Vegetto gyorsan le is nyelt.
– Sokkal jobban érzem magam. Köszönöm, Korin mester!
– De mit fogsz csinálni, ha minden étkezésnél ez történik majd?
– Ahh... Ömm... – makogta Vegetto. – Nem tudom... Tudnánk több varázsbabot növeszteni?
Korin elgondolkodott rajta.
– Nézd, – mondta a macskaféle. – Még átgondolom. Most menj haza. Értesítelek, amint találtam egy megoldást a problémádra.
Vegetto távozott, ám továbbra is aggódott, hogy mi történhet vele. Elárulta az étel... Erre senki se gondolt volna...
Update of the site!
Update of the day on DBM website:— Comments: On "Reply to" and "Edit this message", the button now changes and sends you to the form.
— Comments: "Spoiler" button wasn't working on the profile page, now it does.
— Swipe was added to change of page recently. Now it's working only when the comic page is actually showing.