DB Multiverse

9. Fejezet: Az új bolygó felfedezése

Mikor a csoport a rét közepén találta magát, mindenkinek elakadt a lélegzete. Trunks volt az első, aki a felfedezés okozta néma csöndet megtörte:

– Ez... Ez..

– Csodálatos... – fejezte be a mondatot Bulma, letaglózva a bolygó szépségétől.

– Valóban. – jegyezte meg Gohan, ahogy végignézett a tájon.

Goten mosolygott és egy vadállat felé futott, ami épp akkor jött ki egy szomszédos bozótból. Valamiféle hatalmas gyík volt, ami hátsó végtagjain sétált. Apró első végtagjain karmok voltak, hatalmas fülei egy macskáéhoz voltak hasonlók és csőre volt. Goten vidáman végigsimította kékes pikkelyeit, cserébe a csiripelő gyík csóválta a farkát az élvezettől, majd megnyalta a kisfiú arcát.

– Annyira cuki vagy! Úgy foglak hívni, hogy... Tüske! Teljesen illik hozzád ez a név!

Tüske brekegéshez hasonló hangot adott ki, majd még egyszer megnyalta Gotent, mielőtt visszament a bokorba, amiből előmászott.

– Később találkozunk, Tüske! – mondta Goten, miközben integetett a különös teremtménynek. Majd Trunks termett hirtelen mellette.

– Te is láttad? Egy csomó fura állat van ezen a bolygón! – jelentette ki Trunks, aki úgy pattogott, mint macska a forró sütőn.

– Láttam! Menjünk, keressünk még! – ajánlotta, de már el is repült, mielőtt még barátja bármilyen választ adhatott volna.

A két kisfiú a fák között száguldozott új fajokat keresve, miközben az idősek tábort állítottak fel. Bulma előkapott egy kapszulát a tárolójából, amit elhajított. Egy halk kattanás után a kapszula kinyitotta magát, fütyülve és füstölve. Egy hatalmas ház termett ott, ahol pár másodperccel ezelőtt még semmi sem volt és mindenki bevitte a nehéz bőröndjét. Majd Chi-chi elővett egy térképet és szétterítette az asztalon.

– Ez a része egyszerű: két részre osztjuk a bolygót.

– Miért? – kérdezte Vegetto kíváncsian.

Chi-chi mélyen sóhajtott, mikor eszébe jutott, hogy Goku sosem figyelt rá igazán, mikor azt próbálta elmagyarázni, hogy hogyan működött otthon a termesztés. Végül belekezdett a magyarázatba:

– Azért, mert minél inkább kihasználjuk a termőföldet, annál jobban kimerítjük a készletét; a növények kiszívják a talajból a tápanyagot. Ha folyamatosan az egész bolygót használnánk két éven át, soha többé nem tudnánk varázsbabokat termelni ezen a helyen.

Komoly arcot vágva, Vegetto bólintott. Szándékában állt helyesen használni a termőföldjeit, hogy ne tegyen tönkre egy ilyen csodás bolygót. Chi-chi rajzolt egy durva kört egy darab papírra, majd kettészelte.

– Nagyjából a következőt fogjuk tenni. Találnunk kell néhány forrást, amikkel locsolni tudjuk majd a mezőket. Nem tudom, hogy tervezed-e a későbbiekben az erdők megritkítását, ezt majd később kell elmondanod. Ezen felül meg kell találnunk a módját, hogy az állatokat távol tartsuk a terménytől. Inkább kézi eszközökkel, vagy gépekkel dolgoznál?

– Kéziszerszám. Szentségtörés lenne gépeket hoznunk egy ilyen helyre.

– Akkor az első lépések: forrást és vetésre alkalmas helyeket találni, majd végül elkeríteni őket. Utána meglátjuk, hogy hogyan tudjuk beütemezni az aratást és a további palántázást.

Vegetto bólintott. Folyókat találni és osztályozni könnyű feladat volt az ő sebességükkel, Trunks-nak és Goten-nek sem telt többe pár óránál a bolygó körberepülése. Bulma előkapott néhány pici eszközt a bőröndjéből és nagy mosoly kíséretében az asztalra helyezte őket.

– Üdvözöljétek a legújabb találmányomat: a szondázó minirepcsiket!

Vegetto és Chi-chi meredten bámultak rá, további magyarázatot várva. Bulma egy tányérra mutatott, ami az egyik szerkezete aljára volt rögzítve.

– Ezek itt ultrahangot bocsátanak ki. Ez lehetővé teszi a robotnak, hogy feltérképezze a helyet. Automatikusan kiszámolja a helyek méretét és felosztja a földrészeket. Belül (egy gömbölyű részre mutatott a gépek közepén) van egy rendszer, ami rögzíti az adatokat és egy térképet rajzol, miközben a gép halad. Amikor a robot megtett egy száz négyzetkilométeres terep felmérésével, elküldi a gyűjtött adatokat a számítógépnek és a többi robotnak. Végül pedig, az a kis tányér a tetején egy napelem, így ezek a dolgok teljesen környezetbarát eszközök!

Enyhe kifejezés lenne azt mondani, hogy Vegettot és Chi-chit lenyűgözte ez a technológia.

– Nagyon köszönöm, Bulma! Akkor ez egy dolog, amit kihúzhatunk a tennivalók listájáról!

– Nagyon szívesen. Egy kicsi időbe beletelik majd, mire végeznek. Egyébként, ezek a minirepülők sokkal gyengébbek a repülésben, mint ti, szóval szuper lenne, ha elvinnétek egyet-egyet a bolygó különböző részeire… Egy pár kilométer magasságba, ha nem bánjátok.

– Majd a fiúkkal megcsináljuk. – mondta a fellelkesült Vegetto.

– De mi van akkor, ha a több robot küld képet a bolygó ugyanazon részéről? – kérdezte Chi-chi, - iskolás módjára – felemelt kézzel.

– Ó, nem mennek majd egymás területére. A beérkező adatokból tudják, hogy a bolygó mely része nincs még feltérképezve és automatikusan azokra a helyekre mennek majd, távol a többi repülőtől.

– Tökéletes... – motyogott Chi-chi, mélyen elmerülve a gondolataiban.

– Tudom! – mondta büszkén Bulma.

Odakint, Gohan és Videl felderítő küldetésre mentek. Láttak pár különös teremtményt, mint például szárnyas kutyákat, madarakat, amik nagyobbak voltak, mint egy ház, stb., de gyönyörködtek a hely érintetlenségében. Videl egy folyó mellett landolt, ami elbűvölő fekvésével vonzotta őt magához. Gohan a part mellé ült és lehunyta szemét, a víz lágy hangja, mintha suttogott volna a fülébe. Érezte, mikor Videl lehuppant mellé és fejét a mellkasára helyezte, mikor ösztönösen simogatni kezdte a haját. Semmi sem zavarhatta meg a nyugalmat, amit a pár érzett.

– Óóó, a szerelmes pár! – kiáltotta Goten, miközben lefröcskölte tesóját a folyó vizével.

Gohan és Videl felpattant, meglepve és felbosszantva.

– Ti kis hülyék! Ha egyszer elkaplak titeket... – fenyegetőzött a félvér csillagharcos, akit feldühített a gyerekek viselkedése.

Goten és Trunks nevetve távozott. Gohan mélyen sóhajtott. Az átkozott kölykök…

A két kisfiú visszatért a felfedező körútjára.

– Ez jó buli volt... – mondta Trunks. – Egy csomó folyót és tavat láttunk, de még mindig nem találtunk tengert...

– Még nem repültük körbe az egész bolygót. Előbb-utóbb találunk egy partot. – mondta Goten mély gondolkodás után.

Trunks bólintott és gyorsítottak a tempón. Itt minden zöld volt, virágok és erdők. Láttak néhány 50 méter magas fát, amiből gondolni lehet, hogy milyen öreg hely is ez. A két fiú épp lemondott volna a reményről, mikor egy hatalmas vizet találtak. Goten kifakadt az örömtől:

– Hurrá! Végre megtaláltuk a tengert.

Beugrottak a sós vízbe, lemerültek, élvezték a víz frissességét a bőrükön. Egy órával később tudták, hogy ideje visszatérni, mikor a gyomruk felkorgott... De előbb még muszáj utoljára megviccelni Gohant!

Eközben egy másik helyen a szerelmes fiú a barátnőjével flörtölt... Gohan sóhajtott örömében, mikor Videl a fülébe suttogta:

– Gohan... Mi lenne, ha folytatnánk azt, ami közben az apád félbeszakított minket?

A fiatal férfi izgalomba jött a mondattól, ami eléggé... félreérthetetlen reakciót váltott ki a teste egy bizonyos pontjából. Videl felnevetett, mielőtt megkérdezte:

– Jól gondolom, hogy ez egy igent jelent?

Gohan nyelt egyet, majd bólintott.

– De érzem, hogy Trunks és Goten energiája felénk tart... Menjünk máshová; valahova, ahol nem zavarhatnak meg...

Mint a régi idők lovagjai, a fél-csillagharcos ölbe kapta partnerét és egy kicsi barlangba repült vele, ami a közelükben volt. A két rosszcsont pár perccel később érkezett meg, de nem találták meg őket, és (mivel a gyomruk egyre jobban korgott) elindultak vissza a táborhelyre. Gohan mosolygott, mikor már biztos volt, hogy az öccse eltűnt, majd megcsókolta Videl-t.

Néhány személyes akció, és egy improvizált fürdés után a folyóban, a párocska visszarepült és pont időben érkeztek az ebédhez.