DB Multiverse

Szerettem volna egy megjegyzést hagyni a DBM olvasóinak erről a második, és egyben utolsó visszatekintő fejezetről.

Nem csak azért, hogy megosszam veletek azt, hogy mennyire szeretem a DBM-et, hanem hogy egy kis betekintést nyerjetek abba, hogy miként dolgozik egy rajzoló a háttérben.

Először is, tudnotok kell, hogy elsősorban azért rajzoltam meg ezt a két fejezetet, mert nagyon szerettem volna olvasni a DBM folytatását.
Igen, mint ahogyan ti is, én is mindig tűkön ülve várom, hogy lássam a folytatást!
De sajnos nagyon ritkán találni olyan tehetséges művészeket mint Gogeta Jr és Asura, ráadásul nincs is sok idejük ilyesmire.

Ebből pedig az a rideg valóság következik, hogy ahhoz, hogy olvashassam a DBM folytatását, saját magamnak is hozzá kell járulni.

Egy 25 oldalas fejezet (Igen, a borító is számít) legalább 25x6, vagyis 150 munkaórát jelent a művésznek. Mielőtt rajzolásra kerülne a sor, van egy vagy akár több ötletelős megbeszélés Salagirral, aztán jön egy vázlatos forgatókönyv, amit le kell tisztázni, valamint a körvonalak és párbeszédek kidolgozása Photoshopban, ezt követően az effektek jönnek, mint a szürke árnyalatok hozzáadása, aztán jönnek azok a változtatások, amiket Salagir visszajelzése alapján kell elvégezni, és végül azok a változtatások, amik az egész csapat visszajelzésein alapulnak.

Ez a 150 óra a szabadidőmből jön le, és ez azt jelenti, hogy számos héten át kell feláldoznom a ilyen mennyiségben a szabadidőmet.
Elfogadok bármilyen jellegű kritikát, de akik olyanokat írnak, hogy nem vesszük komolyan ezt a feladatot, vagy hogy nem tiszteljük az olvasókat, nagyon nagyot tévednek.
Röviden, egy DBM fejezet megírása nagyfokú elhivatottságot és elég sok befektetett energiát igényel mindenkitől, aki részt vesz benne.

Az első fejezet megrajzolása sok örömet okozott nekem, és Salagir azt javasolta, hogy zárjam le egyfajta körként a dolgot úgy, hogy a második és egyben utolsó visszatekintő fejezetet is megrajzolom.

A DB stílusa nem egyezik a saját stílusommal, így az első fejezet megrajzolása elég nagy kihívást jelentett.
De így is megpróbáltam a legtöbbet kihozni magamból, és minden panelbe a lehető legtöbb energiát befektetni, sohasem tagadtam meg a hátterek megrajzolását, vagy próbáltam meg kikerülni a munka akármelyik részét.

Az utolsó oldalon én magam ragaszkodtam hozzá, hogy a legtöbb karaktert megrajzoljam.

Ami ezt a második fejezetet illeti, megpróbáltam egy egységesebb végeredményt elérni, ami az eredeti DB stílusa helyett inkább hajaz a DBZ képi világára.
Az is könnyen megfigyelhető, hogy ez a két fejezet elég szövevényes. Ami a történetet illeti, elég sok dolog történik bennük.
Ezt külön kértem is, hogy így legyen, Salagir pedig egyetértett velem, és ezért nagyon hálás vagyok neki.

Remélem ugyanannyi örömöt leltek majd az elkövetkezendő oldalak olvasásában, mint amennyire én élveztem a rajzolásukat!

Izguljatok velünk, írjátok le a megérzéseitek, és hagyjatok nekünk visszajelzést!
Minden üzenetet el fogok olvasni, és a fejezet végén válaszolni is fogok rájuk. Ne habozzatok, főleg, ha a rajzokkal kapcsolatos a kérdésetek. Ha elég nagy lesz az érdeklődés ami a munka ezen részét illeti, még akár egy "így készült" érdekességet is készíthetek a saját dokumentumaimból.

Megragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a DBM Csapat valamennyi tagjának, akiknek köszönhetően a világ többi részén is elérhetők ezen oldalak, legyen szó fordításról, a különféle conokról, moderálásról, és így tovább.

U.i.: Úgy tűnik, Salagir ugyanúgy élvezi a közös munkát velem, mint én vele, és azt ajánlotta, hogy készítsek még egy fejezetet. El is fogadtam.
Nem fedhetek fel sok dolgot róla, csak annyit, hogy nagyon sokan várjátok már, és hogy a végeredményt egy élmény lesz olvasni!

Szívélyes üdvözlet

Taopaipai.