DB Multiverse

3. Fejezet: Bulmánál...

Vegetto másnap már korán felkelt. Úgy tűnik, alvásigény terén Vegita-ra ütött, de ez nem gátolta meg a Goku-s oldalát attól, hogy az asztalhoz parancsolja, amint a hasa korogni kezdett. Felkelt a kanapéról, amin az éjszakát töltötte és látta, hogy Chi-chi már egy ideje a konyhában főzőcskézik. Az illatok alapján az emlékezete azt sugallta, hogy Pilau rizs készül sült csirkével, marhasülttel, sült tojással és pirított zöldségek szója szósszal. Gyomra ismét hangosan felkorgott.

– Várj egy kicsit. – mondta neki Chi-chi. – Negyed óra és kész is.

Vegetto felkelt és macska módjára kinyújtózkodott. Chi-chi kérdőn pillantott rá. Ezek szerint ez eddig nem tartozott Goku szokásai közé. Vegetto megropogtatta néhány ízületét és visszavette előző este levetett ruháit. Chi-chi rászólt:

– Nem fogod megint azokat viselni, ugye? Eléggé leharcoltak!

– Dehát nincs más ruhám... – mondta félénken Vegetto.

– Nos, van néhány régi ruha a szekrényben, amit Goku hordott, neki már nem lesz rájuk szüksége.

Befutott a szobájába és kihozta férje régi kimonóját.

– Tessék, biztos rád megy majd.

Vegetto gondolkodás nélkül levetkőzött - végtére is még mindig házasok voltak - és felöltötte a tiszta ruhákat. Hát, kicsit nagynak bizonyult számára a ruházat. Chi-chi kuncogott:

– Goku biztos alacsonyabb lett a fúziótól Vegita-val!

Vegettoban felment a pumpa.

– Ne merészelj gúnyt űzni belőlem, asszony, különben megbánod!

Chi-chi annyira komikusnak találta a reakciót, annyira 'Vegita-snak', hogy még inkább nevetni kezdett tőle. Sárba tiport büszkeségével Vegetto, paradicsom vörösen elfordult, keresztezte karjait. A nő már majdnem aranyosnak találta ezt a reakciót. Lehiggadt és így szólt:

– Igazad van, sajnálom...

– Nem izgat! – válaszolt a duzzogó harcos.

Chi-chi-nek nagyon meg kellett erőltetnie magát, nehogy megint felnevessen.

– Gyere, ülj az asztalhoz, kész a reggeli!

Vegetto csöndben leült és sokkal illedelmesebben étkezett, mint Goku valaha. Goten és Gohan is megérkezett.

– Szia anyu, szia apu! – mondták együtt.

– Jó reggelt, gyerekek! – üdvözölte őket Chi-chi miközben felszolgálta reggelijüket.

– Elo. – nyamnyogta Vegetto, miközben épp egy darab csirkét nyelt le.

A reggeli csendben zajlott, csak a villák adtak hangot amikor a tányérokhoz értek. Ha egy csillagharcos eszik, nem beszél. Mikor az evéssel végeztek, Vegetto felpattant és elköszönt:

– Most pedig megyek Bulma-hoz. Sziasztok!

És gondolkodási idő nélkül elteleportált.

– Történt valami, amíg aludtunk? – kérdezte kíváncsian Gohan.

– Semmiség, apátok azért duzzog, mert azt mertem mondani neki, hogy alacsony. – nevetett Chi-chi.

Mikor Vegetto megérkezett a célállomására, a nap már magasan járt az égen. Belépett az épületbe. Bulma a nappaliban volt. Mikor észrevette, odasietett hozzá:

– Hát megjöttél! Hogy vagy?

– Ömm... Jól. – motyogta Vegetto meglepetten.

Most, hogy Bulma tudta, hogy Vegetto jobban vonzódik hozzá, mint Chi-chihez, úgy döntött megragadja a lehetőséget és mindenben annyira elégíti ki férje igényeit, amennyire csak tudja. Nem akarta ismét elveszíteni Vegita-t és úgy vélte, a csillagharcos annyira hasonlít rá, hogy alig látott különbséget, leszámítva a kellemesebb személyiségét és egy tincset a homlokán. Megkérte, foglaljon helyet a nappaliban.

– Biztos éhes vagy már. Összedobok neked valamit.

Vegetto nem mondta, hogy épp most evett. Végtére is két ember helyett kell ennie, így nem látta akadályát, hogy kétszer annyit egyen. Átmentek a konyhába. Pont ekkor, Trunks is betoppant.

– Anyu, délután 1 óra van, éhes vagyok!

Mikor megpillantotta Vegetto-t, arca komorabb lett és távozott. A barna hajú férfit nagyon kellemetlenül érintette a jelenet. Azon gondolkodott, hogyan tudná elfogadtatni magát a fiával, mikor Bulma szólt neki:

– Ügyet se vess rá, előbb-utóbb rá fog jönni, hogy nem változtál sokat.

Vegetto bólintott, de megfogadta magának, hogy később ránéz a fiúra. Eddigre már az ételére vágyott. Bulma eléggé westernes beütésű menüvel szolgált neki: Sült krumpli sült francia babbal, hagymával és fokhagymával és marhasülttel. Vegetto el volt ragadtatva az étel illatától. Jóízűen fogyasztotta el a vele szemben mosolyogva ülő Bulmával.

– Köszönöm. – mondta, mikor végzett az étellel. – Tele vagyok...

– Ugyan már, megtiszteltetés volt a számomra!

Vegetto rápillantott feleségére. Kora ellenére még mindig nagyon jó formában volt. Nyomokban sem találni az arcán ráncokat, Chi-chi-vel ellentétben, és Vegita emlékeinek köszönhetően Vegetto tudta, hogy Bulma sosem vetette alá magát plasztikai műtéteknek. Zavarba jött a saját gondolataitól, melyek mindegyike túlságosan szabad szellemű volt számára. Hogy lehet valaki egyszerre két személy és érezheti az egyik nőt ennyire vonzónak, miközben a másik már-már taszítja őt? Bulma elmosolyodott, ahogy ráérzett a Vegetto-ban lezajló gondolatmenetre. Tudta, hogy egy jó evés után, Vegita könnyebben kapható volt bizonyos dolgokra és úgy tűnt, Vegetto méltó örököse ennek a tulajdonságának. Ennek ellenére felállt az asztaltól és szólt:

– Megyek, megnézem Trunks-ot...

Életében először, Bulma átkozta Gokut az odaadó természetéért. Vegetto a szobájában találta Trunks-ot, lefoglalta a robotokkal való játék. Még csak meg sem fordult, mikor hallotta, hogy nyílik az ajtó. Anélkül is tudta, hogy ki van az ajtóban, köszönhetően az ismerős energiának, amit a harcos kibocsátott.

– Trunks...

– Hagyj békén! – mondta agresszíven a fiatal fiú.

Vegetto felsóhajtott.

– Nézd... Attól függetlenül, hogy most mit gondolsz rólam, még mindig az apád vagyok és...

– Nem, nem vagy az apám! – visította a fiú, félbeszakítva az idősebbet.

Vegetto elhallgatott a meglepetéstől, de aztán folytatta mondanivalóját.

– De, az vagyok. Van bennem Goku-ból, de Vegita is vagyok!

– Egyáltalán nem vagy olyan, mint az apám. – ragaszkodott az igazához Trunks.

– Hogyhogy?

– Az apám arcán sosem volt ilyen féleszű mosoly! És nem is ilyen béna a személyisége! Kb kétszázszor erősebb, mint te és vagy százszor olyan okos! Te... Te nem vagy más, csak az árnyéka annak, ami ő volt! Soha többé nem akarlak látni, érted?

Vegetto megragadta Trunksot a vállánál és mélyen a szemébe nézett. Trunks érezte a szomorúságot és a dühöt, amit a beszédével okozott Vegetto-nak. Az egyesülés óta másodszor, Vegita előtört Vegettoból.

– Ide hallgass te kis taknyos! Megérdemeltem, hogy rám zúdítsd ezt! Komolyan azt hiszed, hogy volt más lehetőségem arra, hogy megmentselek? Kakarotto-val közös testbe kényszerülni volt az utolsó dolog, amit valaha akartam volna! Ha lett volna bármi más lehetőség, inkább azt választottam volna! Rákényszerültem a döntésre, az Isten szerelmére, mert nem akartam, hogy te és az anyád meghaljatok! A halált választottam amikor feláldoztam magamat! Ne merj még egyszer így beszélni hozzám, vagy nagyon nehéz idők jönnek számodra, világos, te kis hisztis!?

Trunks szemei kitágultak a döbbenettől. Egy pillanatig látni apja kemény nézését annyira megindította, hogy egy kicsit megremegett. Leült és sírt. Vegetto elgondolkodott, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet szabadjára engednie a vegitás dühét, de gyengédség lett úrrá rajta egy pillanatra és átkarolta a kisfiút. A fiatal srác, aki zavarodottsága ellenére teljesen hozzábújt, hogy teljesen kiélvezze a második ölelést, amit apjától születése óta kapott.

Miután negyed órát töltött fia lenyugtatásával, Vegetto-ban kavarogtak az érzelmek és Trunks megbékélt. Mindketten olyan kínosan érezték magukat, hogy nem is tudták mit mondjanak a másiknak. Mindenki láthatta, hogy Trunks kire ütött. Vegetto megköszörülte torkát.

– Lenne kedved egy edzéshez, mint a régi időkben?

– Naná!

És elindultak a gravitációs szimulátor felé. Vegetto a Földinél 50-szer nagyobbra állította a gépet, hogy Trunks is kibírja, majd beléptek. Vegetto érezte a különbséget, de meg se moccant, míg Trunks kicsit megrogyott a súly alatt. Odabent levették pólóikat és egy kis bemelegítéssel kezdtek: ötvenszer körbefutották a szobát, majd 100 fekvőtámasz és 100 felülés. Ezután Trunks átváltozott, hogy könnyebben boldoguljon. Vegetto is ezt tette.

– Hihetetlen ez az energia! – a fiú nem tudta levenni róla a szemét. – Már értem, hogy hogy tudtad legyőzni Buut..."

– szeretnél harcolni? – ajánlkozott Vegetto.

– Mi?! Most csak viccelsz, ugye...? Túl erős vagy hozzám...

– Ne félj, nem megyek neked teljes erőmből. – mondta Vegetto, majd visszaváltozott. – És ha sikerül megütnöd az arcomat, elviszlek a parkba.

Vegetto-t elnémította ez a kis deja-vu érzés. Trunks megörült.

– Csak figyelj!

Nekirontott Vegetto-nak és eleresztett egy jobb horgot az arca irányába, de rögtön ki is védte az ellenfele. Trunks hosszú, ütésekből álló sorozatát úgy állították meg, mintha semmi sem történt volna. Emiatt inkább rúgásokkal próbálkozott, de azok sem hoztak sikert. Vegetto tanácsot adott neki:

– Túl kiszámítható vagy! Azt mondtam, hogy ha megütöd az arcomat, kaphatsz valamit, ezért rögtön csak az arcomon próbálsz megütni. Máshol is számítana a találat, és ha sikerülne elterelned a figyelmemet, sokkal könnyebb lenne eltalálnod a célpontot!

Ahogy ezt elmondta, Vegetto hasba rúgta Trunks-ot. Utóbbi összegörnyedt és kezeit a hasára szorítva előredőlt. Majd Vegetto orrba vágta, amitől pár métert hátrazuhant. A fiú szipogva feltápászkodott:

– Megütöttél...

– Sajnálom, de meg akartam mutatni, hogy mire is gondolok... De ettől még el foglak vinni a parkba...

Trunks elmosolyodott és kitántorgott a szobából:

– Áu... Áu...

– Menj, mosakodj le. – utasította a csillagharcos mosolyogva.

– Ok, apa...

Trunks elgondolkodott rajta, hogy vajon a Son család hogy reagált, de biztosra vette, hogy ő hozzá tud majd szokni az új állapothoz. Izzadtan, Vegetto Vegita emlékeire támaszkodva megkereste régi szobáját, azon belül is a zuhanyzót.

[[dragonball.png nocss]

Mikor belépett, ledermedt: Bulma az ágyán feküdt, hálóruhát viselt és harisnyakötőt. Mikor meglátta férjét, elővette legvonzóbb mosolyát:

– Már vártam rád, jóképű!

Felkelt és odalopódzott kiszemeltjéhez, akit kicsit kellemetlenül érintett a meglepetés. Nekidörgölőzött a csillagharcosnak, aki elkezdte simogatni a nőt. Vegetto tisztában volt vele, hogy vonzódik Bulma-hoz, de hogy ilyen hamar cselekedjen fellázította a benne lévő Gokut. Nyelt egyet és így szólt:

– Figy... Figyelj, Bulma... Talán még kicsit korai lenne...

– Mi lenne korai? – kérdezte perverz módon, jobban rátapadva a férfira.

Vegetto kinyitotta száját, de hang nem jött ki rajta. Csak még inkább odanyomta az intim részeit. És a férfi tudta, hogy behódolna alantas gondolatainak, ha nem hagyja abba a kényeztetését. A nő lábujjhegyre ágaskodott és figyelmeztetés nélkül megcsókolta. Vegetto azonnal reagált.

– Kényeztetni akarsz? Meglátjuk.

Megcsókolta a nő nyakát. Bulma suttogott:

– Vegita...

Vegetto azonnal leállt. Jól hallotta? Elengedte Bulma-t, aki rájött, hogy hibázott. Vegetto, elsápadtan, suttogta:

– Hogy szólítottál?

Bulma inkább nem válaszolt.

– Tehát... Már a kezdetektől fogva, nem úgy gondolsz rám, mintha saját igényeim és érzéseim lennének? Csak mint Vegita, vagy Goku, akik kicsit megváltoztak? Így van?

Bulma majdnem elszégyellte magát. Tudta, hogy Vegita-t keresi Vegetto-ban, ahogy mások pedig Goku-t keresték benne. Senki sem látott 3 személyt a történetben. Ráharapott az ajkaira.

– Figyelj... Ráment a férjem erre az egészre... És a legjobb barátom is. Így kérlek, ne hibáztass nagyon, amiért keresem őket benned, mikor te vagy az eredménye az egyesülésüknek...

Vegetto felnézett, így a nő láthatta a szomorú arcot, ami régen Vegita-hoz tartozott.

– Azt hiszem egy időre le kell lépnem...

Ne! Ez a szokása is megmaradt? Tekintve, hogy mindkettőnek megvolt az a szokása, hogy amint valami rossz történt, elvonultak meditálni a problémán, akár hónapokra is leléphet! Ezt meg kell akadályoznia!

– Gondolj a gyerekeidre!

– Ők nem az én gyerekeim. Ők Goku és Vegita gyermekei! Vagy te nem így gondolod?

Eléggé rossz irányba haladt a dolog... Bulma lehajtotta fejét sajnálatában.

– Mikor visszatérsz, szólj...

– Ja... – mondta Vegetto. Felmarkolt néhány ruhát Vegita szekrényéből és felkapta őket - amik ezúttal túl kicsik voltak – majd az ablakon át távozott. Bulma felöltözött és kiment a konyhába.

– Anyu? Hol van apa?

– Apád... elment...

– Máris? De... Az egész estét Goten-nel töltötte! Miért maradt csak pár órát velünk? Ez nem igazságos! Mikor jön vissza?

– Nem tudom.

Trunks sóhajtott mérgében. Úgy tervezte, hogy kérdezősködik a csillagharcosokról az apjától, olyanokat, amiket a másik apja nem akart elmondani neki, nyilván valóan inkább tartózkodottságból, mint azért, mert el akarta titkolni a történetüket. Felkapta a telefont.

– Goten, apa ott van?

– Nem, miért?

– Épp most lépett le!

– Aha... Amint visszaér, felhívlak, ok?

– Ja, kösz Goten!

– Egyébként, tudod mit, Trunks?

– Mit?

– Ha az apám a te apád is, akkor az azt jelenti, hogy testvérek vagyunk?

– Hé, igazad van... Azt hiszem mondhatjuk így is...

– Az király, Trunks! Mindig azt szerettem volna, hogy testvérek legyünk!

– Ja, ez tényleg nagyon zsír! Hát, most mennem kell, anyuval épp vacsorázni készülünk.

– Rendben... Szia!!