DB Multiverse

A Tsuful-megmozdulás

A Tsuful-megmozdulás

Chiin-Lee Litchi Chinensis Sapindaceae Rosids a szolgálati irodákba tartott rohanva, hogy el ne nagyon késsen a találkozóról. Lefordult a lift közelében lévő folyosóra, és a találkozó terme felé sietett. Hirtelen megállt, és az ajtóra nézett. Ez utóbbi felismerte a személyazonosságát, majd hangtalanul kinyílt. Már mindenki ott volt, de a találkozó még nem kezdődött meg. Még Tracheobionta is messze volt az asztaltól elmélyedve.

Chiin-Lee Litchi Chinensis Sapindaceae Rosids a balra lévő szabad ülőhelyhez ment, és szomszédjához fordult.

– Jó reggelt, Mr Hamamelidae Tracheobionta.

– Mrs Chinensis Sapindaceae Rosids, – üdvözölte, bólintva látható tisztelettel. – Épp időben érkezett. Ha megengedi, szeretnék Önnel beszélni a találkozó után.

– Örömmel venném.

Az asztal végénél a miniszter bekapcsolta a kivetítőt, és jelezte, hogy a találkozó elkezdődhet.

– Hölgyeim és Uraim, mind összegyűltünk, hogy felmérjük a Legendás Csillagharcos fenyegetését elhárítani képes projektek listáját. Körben haladunk, mindenki részletesen elmagyarázza a tervét, a menetét, valamint a pénzügyi ráfordítását. Miután mindannyian szóhoz jutottak, megvitatjuk és döntünk arról, mit is tegyünk.

Tracheobionta befejezte mondandóját egy intéssel, és amint leült, tovább adta a távkapcsolóját annak, aki elsőként szerepelt a listán.

– Miniszter, én a miniatűr nukleáris fegyver szóvivője vagyok. Ha hiszünk a tudósok előrejelzéseinek, ez a harcos annyira erős lesz, hogy ha még sikerül is a bombát a közvetlen közelében felrobbantanunk, annak is ellenállna. Közel járunk ahhoz, hogy befejezzünk egy bombát, ami képes lenne lehatolni ennek a szörnyetegnek a nyelőcsövén. Úgy tűnik, hogy ha egyszer megváltozik, elég nagyra nőne a teste ahhoz, hogy meg tudjuk ezt tenni. Sok részletet kell még helyretenni, de már egy pár hónapon belül készen lenne. Azt kell mondjam, hogy a bomba nagyon, nagyon súlyos lenne. Szükség lenne egy csillagharcosra, aki a távolból a megfelelő irányba hajítsa. Vagy természetesen egy kilövő berendezésre. A fő probléma, ami nem az én felelősségi körömbe tartozik, hogy hogyan kényszerítsük rá, hogy lenyeljen egy ilyen bombát. Csupán azt kérném, hogy folytassák a csapatom finanszírozását 3 milliárd 400-millió jenivel mától kezdve, még három hónapig, hogy megépíthessük a prototípust.

A kutatók mind hangosan felhorkantak. Mire számítottak? Ez a miniatürizált nukleáris bomba megépítésének korrekt ára, gondolta Chiin-Lee. Mellette szavaztak, Chiin ellene. Törődjenek bele. A mellette ülő következett.

– Miniszter, a nevem Moraceae Urticales Hamamelidae Tracheobionta. Az előző projekt menedzser utódja vagyok, akit saját alanyunk gyilkolt meg. Felneveltünk, és kiképeztünk egy csillagharcost. Egy harcost, akinek az ereje és technikái bőven meghaladták reményeinket. Jelen pillanatban, és kétség kívül nem csak, hogy a legerősebb csillagharcosok közé sorolható, de képes lenne megölni azt a Legendás Csillagharcost is, akit 1000 éve figyeltünk meg.

– Félreértés ne essék. – folytatta, miközben figyelte kollégái reakcióját. – Biztosak vagyunk benne, hogy az, amelyikkel most kell majd szembenéznünk, sokkalta erősebb lesz annál. Az alanyunkat fizikailag felvérteztük, és tanult mind csillagharcos, mind tszüfül technikákat is. A kiképzéstől, amit tőlünk kap, az ereje napról-napra nő. Már szinte... ilyesztő. Egy blokkoló berendezést ültettünk az agyába, amit sokszor kellett használnunk. Azt kell mondjam, ha a Legendás Harcos közelébe férkőzik, minden útjába álló dolgot el fog pusztítani. De mihelyst megbirkózott a fenyegetéssel, képesek leszünk lekapcsolni pusztító alanyunkat egy szimpla gombnyomással. A havi költségeim pontosan ugyanazok, mint eddig is.

– Miniszter, – mondta Chiin-Lee, a csendet megtörvén – amin dolgozom, függ az összes többi projekttől, szóval szeretnék én lenni az utolsó, aki szóhoz jut, ha nem bánja.

A miniszter bólintott, közben a lány másik szomszédja köszörülni kezdte a torkát.

– Miszter Miniszter, én a megismerés tervezetnék szóvivője vagyok. A csapatom, akárcsak a kémrobotjaink esetében, körbeutazzák a csillagharcos világot, kutatva, hogy ki lesz a következő Legendás Csillagharcos. Mivel nem vizsgáltuk az előzőt az átváltozása előtt, nehéz kikövetkeztetni, ki lesz az a sok közül. A csapatom számon elméletet állított fel, a robotjaink pedig keresik, ki rendelkezik a megfelelő tulajdonságokkal. Mostanra két, vagy három alanyt választottunk ki. Amint megkaptuk az engedélyt arra, hogy megöljük a veszélyforrásként megjelölteket, kettőt elintéztünk. Azonban, elég valószínű, hogy nem a megfelelő alany maradt életben. Ami a pénzgazdálkodást illeti... változatlan.

– Miniszter, én vagyok annak a labornak a szóvivője, amelyik azt a biológiai fegyvert készíti, amely véleményem szerint biztosan végez a Legendás Harcossal. Szél útján nem tud terjedni, tehát minimális a további népesség megbetegítése. Sőt, mi több, biztosíthatom róla, hogy a tsuful-okra semmilyen hatással nincs. Ellenáll a hőnek, amit ennek a szörnynek az ereje képes gerjeszteni. Felszívódik a bőrön át, a csillagharcos vérben pedig megsokszorozódik. Annyi a dolgunk, hogy egy ilyen plazmával teli üvegcsét dobunk rá, és négy órán belül halott lesz. Ismételten, a probléma, hogy hogyan tenyésszük benne a vírust. Madam Sapindaceae Rosid beszélni fog Önöknek a pénzbeli támogatásról, amire szükségünk lesz, nem kérek többet, a tudósokból álló csapatom már dolgozik más projekteken. Csupán harmincezer jenire van szükségünk havonta, hogy kitenyésszük a vírust. Balszerencsés dolog lenne, ha hiányozna még akkor pénz, mikor a Legendás Harcos felbukkan.

A miniszter Chiin-Lee-hez fordult.

– Rendben, Nos, eddig, ami engem illet, én vagyok az illetékes mindezen projektek támogatásában. Mi mindenek előtt megépítettünk egy gépet, ami többfunkciós robotok prototípusa. Ne lepődjenek meg, úgy néz ki, mint egy teknős.

Egy fém-teknős hologramja jelent meg az asztal közepén. Forgott. A menedzserek észrevették, hogy a teknős feje és lábai is fémből voltak, ami nem volt meglepő, lévén robotról volt szó. Az "állat" többi része eltűnt, helyükön elektronikus berendezések, vagy csövek jelentek meg, melyeknek bizonyára mindnek külön funkciója volt.

– Miért teknős? Felmerülhet Önökben a kérdés. Azért, mert attól függően, mi történik, a robot dühös csillagharcosok előtt fog megjelenni, és úgy véltük, könnyebben elfogadnak egy állatot, amit ismernek, még ha az kicsit másképp is néz ki, mint olyasmit, amit egyáltalán nem ismernek. A forgatókönyvünk szerint ez lesz a "Teknősök Királynője", ami a Legendás Harcossal jött megküzdeni. Beszélni is képes lesz, lesz egy színész, aki valós időben fog majd beszélni. Repül, értelemszerűen robotról van szó, de ez egy teknős esetében nem annyira magától értetődő. Van kamerája, ami távvezérléssel irányítható. Egy csapat alakul majd, hogy terepen tökéletesen működjön a dolog.

– Most pedig a funkcióiról. A nagy cső, amit itt láthatnak, egy ágyú. Azért épült, hogy az első projekt bombáját ledobhassa. Egyébként a teknősben nincs beépített fegyver. Túl sok fegyvert igényelne, hogy egy csillagharcos ellen küzdjünk, még egy átlagossal szemben is, szóval, hogy kiküszöböljük ezt a gondot, úgy döntöttünk, reaktorokat helyezünk ide és ide. Ezek segítségével a teknős képes lesz repülni, valamint képes lesz elérni a 270 mérföld/óra sebességet kevesebb, mint 3 másodperc alatt. A tartály, amit itt látnak, légmentesen lesz lezárva, és tartalmazza majd az üvegcsét, amiben a vírus lesz. Ha a teknős képes lesz a Legendás Csillagharcos felé törni anélkül, hogy elpusztulna, képes lesz rázúdítani a tartalmát.

– Végül pedig, minden anyagot, ami képes egy sérült csillagharcost meggyógyítani, a megmaradt tartályokba rakunk. A második projekt alanya számára készült, természetesen. Jegyezzék fel kérem, hogy az erős antenna, amely a robot irányítását teszi majd lehetővé, erősítőként is szolgál majd a csillagharcosunk irányításához.

Megvitatták a pénzbeli dolgokat, majd mindben megegyeztek. A Legendás Harcos problémája így, vagy úgy, de megoldódni látszott. Mikor mind távozni kezdtek, Chiin-Lee Tracheobionta-hoz fordult.

– Ha nem nagy kérés, megvárna, kérem? Mondani szeretnék valamit a Miniszternek.

Készült, hogy négyszemközt beszéljen vele, kihasználva az alkalmat, hogy még senkit nem hívatott.

– Szeretnék valamit kérni később, ha nem bánja. Szeretném, hogy miután a Legendás Harcost elintéztük, a negyedik tervezet minden alkatrésze semmisüljön meg, vele együtt pedig minden tanulmány. Mivel tudom, hogy a vírus formulájának megsemmisítésébe senki nem fog beleegyezni, kérem, hogy a legszigorúbban őrizzék azt.

– Attól fél, hogy a vírust a csillagharcosok tömegirtására használhatnák, ugye?

– Így van.

– Átgondolom.

A Miniszter visszament Trachebionta-hoz.

– Kérem, kövessen. Meg akarom mutatni Önnek a létesítményeket, és tájékoztatni egy kérésről.

A felvonó felé vették az irányt.

– Nem sok időt töltesz a laborunkban. Azt is hallottam,, hogy nem értesz egyet ennek a csillagharcosnak a bevetésével. Kérlek, ne mondd, hogy tagja vagy az "Emberek a csillagharcosokkal való etikus bánásmódjáért" mozgalomnak...

– Nem, Uram, még ha... Nos, én elnézem a projektet, mivel tudom, hogy szükséges. Még ha úgy is gondolom, hogy egy csillagharcos elkábításának, hipnotizálásának puszta gondolata... ami szenved, pusztán kísérleti célokból, elviselhetetlen, még mindig úgy vélem, hogy ez egy esély a világ megmentésére. Szóval nem teszek ellene semmit.

Elhagyták a felvonót. Trachebionta egy autó felé mutatott, ami rájuk várt, odagurult hozzájuk, és kinyílt. Beszálltak, bezárult, majd elhaladt az épülettől.

– Kormányzati épület, 40-es szám, 4. terem. – mondta Trachebionta

A beépített képernyő pozitív jelet mutatott, az autó pedig elindult útján.

– Látod, elértünk egy pontot a munkánk során, ahol az alanyunknak gyakorlásra van szüksége. Megtanítottuk, hogyan harcoljon, de hiányzik számára a kiképzés. Egy gépünk sem tudja már pótolni azt a szintet soha. És még mindig messze a cél! Kell neki egy ellenfél, aki olyan erős lenne, mint a Legendás Harcos.

Az autó elérte az épületet. Lelassult a bejárat közelében, a detektor pedig észlelte a birtokosokat. Egy nagy ajtó nyílt ki. Az autó egy csatornán ment végig, majd le a földalatti létesítményekbe.

– Mindenek előtt szeretném az alanyt a csillagharcos terület közepére küldeni.

Egy folyosóra mentek, majd egy irányítóterembe léptek. Nagy üveg engedte számukra a betekintést. Egy hatalmas üvegház volt, még annál is több. Több méternyi plexiréteg választotta el a harcost és a sötét szobát. Nagyon sötét volt bent, így a csillagharcos nem láthatta a tudósokat. Több képernyő mutatta a csillagharcosokat, akiket folyamatosan több, repülő kamera figyelt meg.

A szörny koszos volt, és meztelen. Hatalmas izmain lyukak voltak láthatóak, a számtalan gyógyszer miatt. Aludt, de nem feküdt. Igazából úgy ült, mintha ugrásra készülne. A farka előre-hátra mozgott, nagyon gyorsan. Habár aludt, nyugtalan volt.

– Fel fogom ébreszteni. – mondta Tracheobionta. Chin-Lee úgy vélte, fel fogja kapcsolni az egyik irányító egységet a csillagharcoson, de egyszerűen csak egy gombot nyomott meg, minek hatására egy kamera hangot adott ki. Egy hangot, ami egy egyszerű kő földre esésének hangja volt.

A csillagharcos azon nyomban a kamera irányába nézett, harcra készen. Sötét karikák voltak a szemei alatt, vér futott beléjük. Egy őrült személy pillantása, őrült és heves, és most a kamerába nézett. Ez volt az, amit csillagharcos területre akartak küldeni?