DB Multiverse

2000 évvel ezelőtt

A csillagharcosok a naplementét nézték. Mosolyogtak, mert ezen az éjszakán ünnepelnek.

A gyerekek elő jöttek odújukból, valamiféle fából és szövetből épített kunyhókból, merthogy a csillagharcosok inkább értettek a romboláshoz, mint az építéshez, így amíg áll (habár az esetek többségében nem volt rá magyarázat, hogy mi tartja egyben őket), addig mindent megtettek, hogy nehogy valami baleset folytán összedőljön. A harcosok elhagyják a falut és egy távoli mezőre mennek.

Minden csöndes, az állatok többsége a barlangja legmélyére húzódott. Tudják, mi következik. És mind közül a Tsuful-ok tudják a legjobban. A föld mélyébe vájt odúk, melyek lakhelyükül szolgáltak, messze, nagyon messze helyezkedtek el a Csillagharcosok területétől.

A csoport közepén, fiatal gyerekek bámulták büszkén az eget. Ahogy a többi gyerek az ő korában, ő is most látja majd először a teliholdat. Sajátos forgása eredményeképp, 8 évente csak egyszer lesz teljes. Egy felnőtt meglöki őt. A gyerek visszaüt, amivel néhány száz méterrel arrébb is repíti az öreget. Igen, ez a gyerek már most messze a legerősebb tagja a falunak. A neve, Brasca.

Az ég kitisztul, így láthatóvá válik a hold. És minden csillagharcos egyenesen felé néz. És nőni kezdenek. Átalakulnak. Pár másodperc leforgása alatt mindannyian hatalmas majmokká változnak. A csillagharcosok legalább 50 méterrel magasabbról tekintenek le a bolygójukra, mint ahogy megszokták. Minden olyan aprónak tűnik, csak nevetni tudnak az erejükön. Szaladni kezdenek, vidáman lépkednek át a dombok felett.

Egy csecsemő táncolgat körülöttük. A többi mellett kicsinynek tűnik, de már így is túlnőtt az erdő legmagasabb fáin. Mérete ellenére nem érzi nehéznek magát, és nevetve futkos a nagyok lába között. Egyikük röppályára állítja őt, mintha csak egy labda lenne. Időtlen ideje már, a csillagharcosok úgy "nevelik" gyermekeiket, hogy egy jó rúgással vésik azok emlékezetébe, hogy mennyire idegesítőek.

Valahol a távolban, egy csillagharcos, aki elrejtőzött, sír. A többiek nem láthatják őt így. Mekkora szégyen! Évekkel ezelőtt egy balesetben elveszítette a farkát, és egészen eddig reménykedett benne, hogy majd visszanő, de sajnos ez nem történt meg.

Komplett erdők pusztultak el. Ezernyi teremtményt tapostak el, a tájat teljesen elpusztították. De hát amikor a csillagharcosok buliznak, az mindig durva.

Egy üvöltés hallatszik. Mindenki megfordul. Brasca-t látják szenvedni valamilyen furcsa jelenségtől. Izmai megdagadtak és úgy kiabált, mintha épp lenyúznák a bőrét.

Szél kerekedett körülötte, ahogy a legerősebb akkor létező csillagharcosok körül szokott, amikor energiát gyűjtenek és mindent elpusztítanak, ami mozog. A majom kezdett felemelkedni a levegőbe, amit előtte még sosem tett senki. Tovább halmozta az energiát és feljebb repült. Hatalmas forgószél vette körül. Hirtelen megváltozott a bundája színe. Csillogni kezdett és besárgult. Az óriási felszabaduló energiától minden másik falusi eldőlt.

Brasca továbbra is szenvedett. Egyre több és több energia gyűlt össze benne. Egyszerre, kinyitja száját, majd egy olyan erős tűzgolyót köpött ki, amiket századokon át, az egész galaxisban senki sem tudott megcsinálni. A gömb áthasított egy hegyen, mint kés a vajon. Az útjába kerülő fák mind megdőltek és a földet érintették a lökéshullámtól. Egy csillagharcost, ami épp rossz helyen volt, úgy csapott el a félelmetes erejű gömb, mintha csak egy szúnyog lett volna. Olybá tűnhet, hogy a tűzgolyó a csillagok felé tart, de valójában egyenesen halad, miközben elhagyja a bolygó görbülő felületét. Olyan erős, hogy a gravitáció nem tudja lehúzni. Eltűnik az űrben, ahol majd egy csillagban köt ki.

Az arany színű majom a mellkasát döngeti, hogy kimutassa dühét. Majd megragadja saját farkát és letépi azt. Ezután visszatér normál állapotába és elájul. Lezuhan és a földbe csapódik.

A szomszédos kontinensen, a magasló hegyek rejtekében, föld alá rejtett városukban, ahol a csillagharcosok nem találhatnak rájuk, a tsuful-ok tanúi voltak ennek a hirtelen energia változásnak. És aggódtak miatta. Úgy döntöttek, hogy kémeket küldenek arra.

Annak ellenére, hogy már voltak egyszerűbb fegyvereik, melyek hegyes, mérgezett golyókat tudtak kilőni, és járművekkel jártak, melyek ugyan hangosak voltak, de megvolt az az előnyük, hogy majdnem olyan gyorsak voltak, mint egy rohanó csillagharcos, a tsuful-ok még mindig félték azokat a majmokat, akiket nem érdekelt, hogy honnan származnak azok, akiket megesznek.

Másnap, Brasca később kel fel, mint a többiek. Fáj a feje. Hetekig semmi sem történik és azt mondja, nem emlékszik a történtekre.

Egyik este egy veszekedés közben, amit egy unalmas téma után felélénkült beszélgetés váltott ki, civakodás rossz fordulatot vett. Brasca megölte az egyik ellenfelét. Nem ez volt az első alkalom, hogy ilyesmi történt (és valószínűleg nem is az utolsó), de a többiek eléggé megharagudtak rá. Mind nekiugrottak, de ő könnyedén hajigálta le őket magáról. Azok felpattantak és újra támadtak, úgy tűnik, ez egy komoly harc. A feszültség csak tovább növekedett, amikor valamelyikük karját Brasca csak úgy leszakította.

Mondjuk, ezek a dolgok elég megszokottak voltak a csillagharcosoknál.

Messze tőlük, egy fa tetején, a levelek rejtekében, két tsuful távcsövön keresztül figyelte a történteket.

Újabb csillagharcosok csatlakoztak a verekedőkhöz, köztük néhány erősebb harcos is. A szomszédos falu vezetője az energiáit koncentrálta, a fű kavarogni kezdett körülötte. Itt volt az ideje, hogy megmutassa a kölyöknek, milyen is egy igazi harcos. Brasca felismerte ellenfele erejét és elengedte a másik csillagharcos arcát, amit épp az ujjai közt készült szétroppantani.

Kinyitotta tenyerét, amiben egy tűzgolyó jelent meg. Néhányan felismerték a technikát, amit még a telihold estéjén láttak, és ösztönösen meghátráltak. A főnök érdeklődéssel nézte a csillogó golyót, majd ellenfelére rontott. Brasca úgy dobta el a gömböt, mintha egy kő lenne. Robbanó hang kísérte, ahogy eltalálta a főnököt, aki nem futott tovább, hanem visszazuhant.

Feltápászkodott a füstben, ruhái megszaggatva, ő pedig itt-ott vérzett. És meglehetősen dühös volt. Megint megindult Brasca felé, aki koncentrálta energiáját, majd egy darabig harcoltak. A szemtanúk, csillagharcosok és tsuful-ok egyike sem kérdezett semmit, egyértelmű volt, hogy Brasca a jobb.

A porban, majdnem legyőzve, a szomszédos falu vezetője felköpött némi vért. Bosszús volt. Hosszú ideje nem vesztett el egyetlen harcot sem. Így hát újra felkelt. Erejét egy hatalmas erejű ütésbe koncentrálta, egyenesen Brasca felső testébe, ám az utóbbi sem kivédeni, sem kikerülni nem akarta, mintha nem is érezte volna az ütést. És érezte, ahogy az energia növekszik a testében. Véget nem érően.

Robbanásszerűen szélvihar kerekedett körülötte és haja egyenesen az égnek meredt, sárga színt felvéve. Sárga aura - némi zöld hátszínnel - vette körül.

A tsuful-ok ledöbbentek. Egy pillanatnyi félelem után bekapcsolták az energia kalkulátorukat. A kar körbe-körbe forog az eszközön néhány alkalommal, majd a szerkezet remegni kezdett. Mérhetetlen volt. Újra a távcsövekbe bámultak, hogy lássák, mit tesz ez a harcos, ez, amely több energiát termel, mint az ő szén tüzelésű erőműveik.

Úgy tűnik a harcos teleportálta magát. A valóságban viszont Brasca hihetetlen sebességen egy pillanat alatt rögtön az ellenfele előtt termett, és megütötte azt. Vér lövellt ki ellenfeléből, majd összeesett. Egy ütésessel kivégezte.

Gonosz mosollyal az arcán a többiek felé fordult, akik ekkor már menekültek. Brasca megnyalta véres öklét és nevetett. Kinyitotta tenyerét, s energiája tovább növekedett. Energiagömböt hozott létre, melyet a lába mellett a földhöz vágott. A talaj megnyílt, egy robbanás, és az egész rét egyszerre megsemmisült. A kémek remegtek a félelemtől, ahogy látták, hogy a pusztítás majdnem elérte őket, csupán pár méterrel előttük állt meg. Brasca az irányukba fordította szemét. Kiszúrta őket.

A tsuful-ok kémei képzettek voltak. Már az idők kezdetétől, a tsuful-ok együttműködésben éltek. Időtlen idők óta, ha egy csillagharcossal álltak szemben, mindössze egy dolgot tehettek. A veszélyben lévők szembeszálltak az ellenséggel és feltartották, amíg a másik elmenekül. Mindketten lepattantak a fáról, kinyújtották jobb karjukat. A földre érve egymás kezére néztek. Egyikük az ujjaival egy ollót mutatott, míg a másik követ.

Felpattantak kétkerekűikre, amiket néma üzemmódban használtak eddig. Beindították őket és elszabadították a lóerőket. A hangtompítók kirepültek a kipufogócsövekből a hatalmas indító gázadás következtében. A rakéták begyúltak és mindketten másik irányba indultak meg. Egyikük Brasca felé lendült. Készen állt a halálra, még csak nem is félt. Pedig kellett volna.

Pár méterrel az ütközés előtt a tsuful hirtelen elrántotta a kormányt, hogy elsuhanjon a harcos mellett. Meglepődve a gépi ellenfél rövid reakcióidején, Brasca csak nézte, ahogy a nagy fekete füstben eltűnik. A harcos köhögött. Ennek a szennyezésnek a szaga elviselhetetlen. Használta az energiáit és az összes füst eloszlott. Előre lendült és egy pillanat alatt felzárkózott a több, mint 200 Mph (több, mint 300 km/h)-val menekülő tsuful-hoz. Megragadta a motort és összeroppantotta rajta a fémet, majd elrepült prédájával.

A tsuful-t minden irányba rángatta a gép, de fennmaradt rajta. Előkapta fegyverét és egyenest ellenfele mellkasára lőtt, aki most magasabbnak és izmosabbnak tűnt, mint előbb. A golyók összemorzsolódnak és lepattannak róla. A legerősebb tsuful lőszerek, melyek képesek áthatolni egy csillagharcoson, melyeknek 100.000 zenit ér darabja.

A harcos összetörte a motorbiciklit, és vele együtt a kém egyik lábát is, mindezt a puszta kezével. Utóbbi felüvöltött, és összegörnyedt a fájdalomtól. De előnyt is kovácsolt ebből a helyzetből, hogy újratölthesse fegyverét. Az eredmény ismét ugyanaz.

"Tudom mire gondolsz!" Mondta ezután a csillagharcos, az erdő felé mutatva. Jól látható a jármű motorja által kibocsátott füst a fák között. A kém ekkor észlelte, hogy többszáz méterrel a föld felett lebegnek.

Brasca ismét létrehozott egy energia gömböt, amit ezután az erdőbe hajított, s ami a motoros után ment. A tűzgolyó minden fát elpusztít az útjában, és a célpont furcsa zajt hall a háta mögül. Megfordul, hogy lássa a pusztító dolgot, amely közel hangsebességgel közelített hozzá! A kém hirtelen 90 fokban elfordult, és leállította a motort, amint - amilyen óvatosan csak tudott - berontott vele a bokrok közé.

A robbanás következtében sziklák és fák szilánkjai szóródtak szét mindenfelé. Egy darab meg is szúrja a tsuful-t. A magasban, Brasca őrülten nevetett, majd túsza felé fordult, és látta, amint az egy kerek, szürke dologból kihúz egy tüskét. Dühében kiabálva, a tsuful a csillagharcos közvetlen közelébe merészkedett, és a gránátot szorongató kezét egyenesen annak arcába nyomta. A robbanás beindította a többi ráerősített gránátot is. A motor is elpusztult, akár csak a tulajdonosa. De a harcos sértetlenül, egy karcolás nélkül kerül elő a füstből.

Pillanatokkal később, a csillagharcosok visszatértek, de ezúttal egy egész csoport. Úgy tűnik más falvak is kiürültek, hogy láthassák, mi folyik itt, mik ezek a robbanások. Az elmenekült csillagharcosok megkongatták a vészharangot, és sokan annak reményében jöttek, hogy részük legyen végre egy izgalmas csatában.

Az egész hely csatatérré változott. Gőz, füst szállt fel a felégetett talajról. Valami fémből készült dolog maradványai látszanak, s középen Brasca áll, Brasca, aki most kétszer akkora volt, mint általában.

Egy valódi izomkolosszussá változott, és a kölyök most minden másik csillagharcosnál nagyobb volt. Sárga aurájában fürdőzve, szemei fehérnek tűntek, rendkívül hatásos megjelenése volt.

Sok csillagharcos vesztette életét aznap.

A tsuful-ok kémjének valahogy sikerült bekötöznie sebét és visszajutnia a partra. Egy hajó várt rá az öböl rejtekében, így tudta jelenteni a többieknek a történteket.

A tsuful kontinensen nagy nyüzsgés vette kezdetét. A következő napokban Brasca csillagharcosok tucatjaival végzett, rengeteget elpusztított a tájból, és aggasztóan közel jutott a rejtett tsuful városokhoz. Egy átfogó kutatás az archívumban meghozta eredményét. 1000 évvel ezelőtt is találkoztak egy sárga hajú csillagharcossal. Sokkal erősebb volt a többieknél és nagyon fiatalon halt meg, röviddel az átváltozása után.

– Tiszta sor – mondta az egyik tudós. – Ez egy ismétlődő jelenség. És egyre fejlődik.

– Látszólag semmi sem juthat a közelébe. Felszívja az őt körülvevő energiákat, elpusztíthatatlan és fáradhatatlan!

– El KELL pusztítanunk, különben ő pusztítja el a bolygónkat. Ha fizikailag semmi sem árthat neki, akkor máshogy kell rátámadnunk.

– Gáz? Esetleg méreg?

– Nem jó, a szél miatt semmilyen gáz nem jutna a közelébe. Azt is kétlem, hogy bármi méreg átjuthatna a bőrén át... Arról meg, hogy lenyelessünk vele valamit... Had emlékeztesselek, hogy amióta átváltozott... Azzá a dologgá, azóta nem evett és nem ivott semmit!

– Probléma megoldva. – mondta hirtelen valaki.

Minden tudós az épp odaérkezett futár felé fordult.

– Brasca ma reggel meghalt. Magától dőlt el, saját energiája pusztította el belülről.

A tsufulok számára, épp úgy, mint a maradék csillagharcos számára, ez nagy megkönnyebbülést jelentett.

– Gondolja, főnök, hogy ilyesmi újra előfordulhat majd? – kérdezte egy tsuful, aki épp a maradék adatot rögzítette, hátha a jövőben szükség lesz rá.

– Igen. – válaszolt. – 1000 év múlva. És még stabilabb lesz. Talán hetekbe telik majd, míg meghal. Esetleg még tovább. El fogja pusztítani a bolygót, mert úgy tűnik az idővel exponenciálisan nő az ereje.

– 1000 év múlva... Meglesz hozzá a technológiánk, hogy mi győzzük le őt!

– Remélem... Igazán remélem...